Tigrisek leszünk a „dzsungelben”, nem nyuszik

– Nem először nyilatkozik erről, de szeretném, ha egy kicsit jobban körbejárnánk a témát. Miért éppen Marosvásárhely?

– Mert nagyon tetszik az hangulat, amely itt a kosárlabda körül kialakult. Ez pedig nagyon fontos, mert nem lehet eredményesen teljesíteni olyan helyen, ahol nem érzed jól magad. Én úgy gondolom, hogy az én személyiségem, a város hangulata és a csapat körül munkálkodó személyek személyisége összecseng, együtt alkalmas arra, hogy nagyon jó eredményeket érjünk el. Pontosabban hiszem, hogy ez követelmény az eredményességhez. Mielőtt Marosvásárhelyt választottam, minden szempontot alaposan mérlegeltem: a csarnokot, a klub vezetőségét, az ambíciójukat, a célkitűzésüket, a szenzációs szurkolókat, s a következő idényre kitűzött tervet. Kicsit távol van ugyan az otthonomtól, de ezt kárpótolja az a célom, hogy egy nagyon jó idényt teljesítsek.

– Éppen ez lepte meg legjobban a bukaresti kosárlabdázó közvéleményt, hogy 400 km-re szerződött a fővárostól…

– A távolság valóban hátrány, mert a családom Bukarestben marad, s két kicsi gyermekem van. Ez lett volna a legfőbb ellenérv. Sokat gondolkodtam, azonban nagyon szeretnék bajnokságot nyerni, s szerintem ez az idén itt valósulhat meg.

– A csapat újjáindulása óta évről évre lassan fejlődött odáig, hogy most már bízhatunk abban, hogy valóban a bajnoki címért küzdhetünk. Mire van még szükség ahhoz, hogy a célkitűzés ténylegesen teljesíthetővé váljon?

– Ez a folytonosság rendkívüli dolog, látszik, hogy nem úgy kezdtek itt neki a csapatépítésnek, hogy holnap bajnokságot nyerünk, hanem lépésről lépésre fejlődött a klub. Ez azt mutatja, hogy olyan emberek vannak a csapat körül, akik megértették, mit jelent a sport, akik tudják, hogy mennyire fontos a folytonos és fenntartható fejlődés, ahhoz hogy valóban eredményes lehessél. Hiszem, hogy a célkitűzés alapján nagyon jó év elé néz a csapat.

– A keret még nem teljes, azonban a váza már kialakult. Ennek alapján, mit gondol, tartható a célkitűzés?

– Egyértelműen igen, ha nem így gondoltam volna, nem jöttem volna ide. A keret még valóban nem teljes, de nagyon ígéretes tervei, jó elképzelései vannak a klub vezetőségének. A kosárlabda csapatsport, fontos a csoport összetartása, s biztos vagyok benne, hogy egy jó gárda alakul itt ki, mert ettől függ végül is az eredményesség.

– Sokakat az is meglepett, hogy olyan csapathoz írt alá, amely nem vesz részt nemzetközi kupában. Jó ez a döntés, vagy nem?

– Karrierem során ez az első olyan idény, bocsánat, a második, Vlagyivosztokban volt az első, hogy a csapatom nem vesz részt nemzetközi kupában. Nem hiszem, hogy ez hátrány, nem ez igazolja a csapat értékét. Inkább azt bizonyítja, hogy minden energiát egyetlen célra összpontosítanak. Sajnos jelenleg a bajnokság lebonyolításának rendszere nem kedvez a nemzetközi sorozaton való részvételnek, továbbá az a tény sem segít, hogy Marosvásárhely földrajzi helyzete nem teszi lehetővé a kiszállásokkal járó fáradalmak csökkentését, s ez adott esetben malomkőként nehezedhetne ránk.

– Említette a szurkolókat, hogy mennyire tetszett a csarnokban a hangulat. Mit üzenne nekik?

– Amikor itt játszottam az előző bajnokságban, úgy is itthon éreztem magam, hogy az ellenfélnél szerepeltem. Sokan írtak nekem, bátorítottak. Remélem, hogy tigrisek leszünk a „dzsungelben” és nem nyuszik.

– Mi a véleménye a csapat jelmondatáról: „Împreună – Együtt – Together”?

– Talán nem sokan tudatosítják, hogy milyen hatalmas segítség a szurkolók biztatása. Ők valóban a hatodik játékos, még akkor is ha ez közhelynek hangzik. Ezért abban bízom, hogy végig mellettünk maradnak az idény folyamán.