Megkérdeztük a Sportklub volt igazgatóját

Ábrahám sportolóként cselgáncsban ért el kitűnő eredményeket, országos bajnok volt ifjúsági és felnőtt szintén, helyezést ért el a felnőtt Európa-bajnokságon. Brassóban testnevelő tanári diplomát szerzett, az egyetemi utáni sportmenedzseri képzésen vett részt, több idegen nyelvet beszél. A 30 éves Ábrahám egy szűk évig áll a Csíkszeredai Sportklub élén, és amig ő vezette a klubot, a felnőtt jégkorongcsapat megnyerte a román bajnoki címet és a kupát. Ábrahám Elődöt kérdeztük.


– Elhamarkodott döntés volt a lemondás, vagy már rég fontolgatta ezt? Mi volt ennek a döntésnek a fő oka?

– A lemondás okai különbözőek, és nem egy elhamarkodott döntésről van szó. Régebb foglalkoztat ez a gondolat, rájöttem, hogy nem egy sportolónak vagy sportban felnőtt embernek való jelen pillanatban ez a vezetői pozíció a Sportklubnál. Talán azért, mert több szempontból a sportolók érdekeit tartottam figyelem előtt. Lényeges, hogy a mostani, minden téren tapasztalható krízises helyzetben, egy olyan emberre lenne szükség a Sportklub élén, aki által sport a lehetőségekhez képest a legmagasabb színvonalon tudjon működni. Egy olyan emberre van szükség, aki sokkal hajlékonyabb, engedékenyebb ... Én ismerem a képességeimet, tudom mi az erősségem, s mi a gyengéim, ezt a nevelést kaptam, ezt szeretném továbbvinni és továbbadni ...

– Nehéz helyzetben van Sportklub?

– Nincs könnyű helyzetben, de mindenre lehet találni megoldást. Fontos, hogy mindenki a csapat mellé álljon. Sok embernek sokat jelent a Sportklub, van akinek a magyarságot, van a kinek a székelységet, van akinek a templom mellett egy másik találkozási helyet jelent ... Hogy ez fennmaradjon, több embernek az együttműködésére van szüksége.....

– Milyen kifogások voltan ön ellen?

– Egyik kifogás az volt a személyemmel szemben, hogy bizonyos emberekkel nem tudok együttműködni. Én nagyon örvendenék, ha az én lemondásommal gyarapodnának a Sportklub körül tevékenykedők, több szponzor érkezne, jó lenne ha beigazolódna az a mondás, hogy egy ember elmegy, s jön tíz ... Fontos, hogy minél több ember álljon a klub mellé.

– Milyen volt a kapcsolata a városvezetéssel, a sportiskolával?

– Szerintem jó. A jégkorong csapat működését egy három lábú székhez is lehetne hasonlítani. Az egyik lába a sportiskola, a másik a Csíki Sportegylet, harmadik pedig maga a Sportklub. Mind a három nagyon fontos, az egyik az anyagi hátteret biztosítja, a másik az utánpótlást, maga a klub pedig a működést. Mindháromra nagy szükség van, nem engedhetjük meg, hogy a Sportegylet vagy a sportiskola félre álljon. A Sportklub tudna működni a sportegylet és a sportiskola nélkül is, de mivel ezt a minőségi színvonalat szeretnénk tartani, mindkettőre nagy szükség van.

– Jól működött a jégkorong szakosztály, s ha nem milyen újításokra lenne itt szükség?

– A jégkorongcsapat nagyon szép eredményeket ért el, előttem és az én igazgatóságom alatt is. Ha azt akarjuk, hogy ez továbbra is így maradjon, nagyon sokan mellé kell álljanak. Csíkszeredában nem csak tanácsadás szinten kellene segíteni a Sportklubot, hanem \"az adom a nevemet\" szinten is, és akkor minden jobban működne. Nagyon sok híres, neves hokista van Csíkban, akik ha vállalnák a nevüket bizonyos dolgok mellé, akkor mindenki sokkal komolyabban venné az egész csíki hokit. Eddig többnyire az volt, hogy segítünk, de a háttérből, név nélkül, hogy ne legyünk elől, ha csattan az ostor ... Ez hosszú távon nem megy

– Amikor átvette a Sportklub vezetését, új szemléletről beszélt?

– Én azért mentem a Sportklubhoz, hogy újítsuk fel a rendszert. Új mederbe szerettem volna terelni a sporttevékenységet. Azt amit egyetemeken tanítanak, azt véghezvinni. Eljutottunk odáig, hogy mindenki érzi: kellene valamit módosítani, de ő saját maga mit kellene változtasson a saját tevékenységében, a saját stílusán, saját edzésmódszerein, programján, oda viszont nem jutottunk el. Mindenki azt szeretné, hogy a másik változzon, de ő nem. Az edzésprogramok változtatása nagyon fontos lenne. A jelenlegi módszerekkel, nem jutunk sehová, rengeteg baj van az utánpótlásképzéssel. És itt van egy példa: hatéves korban elindulnak a negyvenes csoportok, de 18 éves korra marad ezekből öt-hat hokis, akikből általában nem lehet felvinni a felnőtt csapathoz szinte senkit, mert vagy egyetemre megy, vagy abbahagyja a hokit, vagy nem tehetséges. Ezen szerettem volna változtatni, de ez nem sikerült. Úgy érzem, még nincsen felkészülve a környezet erre a radikális változásra.
Nem akarom tenni a nagyot vagy az okosat, csupán az van, hogy más a szemléletem, más szemléletben nőttem fel, más szemléletekkel találkozok ...

– Sikerült új beruházásokat eszközölni a Sportklubnál?

– Amit lehetett, megtettük ezekben a válságos időkben. Amit lehetett kiharcoltunk, beszereztük, s remélem pár hónap múlva kész lesz, átadjuk a szabadtéri gyorskorcsolyapályát. Itt ugyanis voltak olyan költségek, amelyek az eredeti tervbe nem voltak beszámolva ....

– Elégedett a felnőtt jégkorongcsapattal?

– Elégedett vagyok a teljesítményükkel, de kevésbé elégedett a csapat egyes tagjainak a viselkedésével.

– Nem titok, elég nagy adóssága van a Sportklubnak, játékosok, nemzetközi szövetség felé?

–Akárcsak a többi romániai jégkorong együttest, minket is nagyon megterhelt az utóbbi 3 év, a hazai hoki elüzletiesedése. Volt aki bebukott, volt aki ifi csapattal folytatja, de mi megőriztük vezető pozíciónkat, s ennek megvan az ára. Az én időmben, és az előttem lévő időkben felhalmozódott adósságokra volt fedezet, voltak szerződések, de cégek, üzletemberek buktak be ...

– Voltak fegyelmi gondok a jégkorongcsapat háza táján?

– Persze hogy voltak. De addig egy szurkoló sem szólhat egy szót sem, amíg együtt kocsmázik a hokisokkal, s elnézi a sportszerűtlen életmódot. Ha egyes játékosok sportszerűtlen életmódot folytatnak, s ezt a szurkolók elnézik, akkor nem várhatnak el tőlük 100 százalékos teljesítményt a jégen.

– Kik segítették és kik gáncsolták munkájában?

– Voltak, akik gáncsoltak, de azok nevét most nem szeretném megemlíteni. Azt viszont el kell mondani, hogy a jégkorong szakosztály működésében nagyon sokat segített Becze Tibor, Demeter Attila és Papp Előd, szakmai téren pedig, a Bukaresttel tartott kapcsolatban Csíki András sportigazgató volt nagy segítségemre. Köszönöm az együttműködést a Sportklub egész munkaközösségének, és Cseke Szilárd aligazgatónak, akire mindig számíthattam.

– Hogyan tovább?

– Folytatom munkámat a sportigazgatóságnál, remélem fel tudom használni tudásomat és hasznára leszek a csíki sportéletnek.

Nyomtatásban megjelent a Csíki Hírlap 2010. április 12-ei, hétfői számában.