Lőrincz Márton, a korondi olimpikon

Elemi iskoláit Korondon végezte, majd Székelyudvarhelyre került asztalosinasnak Gyarmati István műhelyébe, itt került kapcsolatba a sporttal. Édesapját elvesztette az első világháborúban, alig volt tízéves, amikor a trianoni békediktátum megváltoztatta a határokat, jött az impériumváltás, a román hatalom átvette a székelyföldi közigazgatást. Akik ismerték, azt mondják, nyughatatlan természetű, jó kötésű fiatalember volt, de nem akart román katona lenni, inkább a faluban bujkáló szabad csoportokhoz szegődött, majd később Magyarországra menekült.

A Magyar Atlétikai Club birkózója lett, és mindkét fogásnemben versenyzett. Tíz alkalommal volt a magyar birkózó-válogatott tagja. Kötöttfogásban (1934) és szabadfogásban (1935) is szerzett magyar bajnoki címet. Szabadfogásban Európa-bajnok (1934) és ezüstérmes is volt, legnagyobb sikerét mégis az akkor kevésbé eredményes kötöttfogásban érte el: Berlinben olimpiát nyert (1936). A Szentesen megjelenő Alföldi Újság lelkesen számolt be az olimpia magyar eredményeiről: a görög-római stílusban birkózó Lőrincz Márton irtózatos harc árán szerezte meg a győzelmet a svéd Svensson legyőzésével. „Vasárnap háromszor futott fel a magyar nemzeti lobogó az Olimpiász főárbocára és háromszor dobogtatta meg a berlini magyar csoportok szívét a magyar himnusz győzelmet hirdető hangja.” Lőrincz mellett ugyanis ekkor szerzett aranyérmet a 100 méteres gyorsúszásban Csik Ferenc, illetve a női magasugrásban Csák Ibolya.

A második világháborút követően kivándorolt Dél-Amerikába, Argentínában, San Carlos de Bariloche városában halt meg 1969. november 26-án. Korondon sportterem, nevével fémjelzett egyesület, Szentesen köztér viseli Lőrincz Márton birkózó olimpiai bajnok nevét, a Petőfi Sándor Általános Iskola előtt. Ez a Kurca-parti település fogadta fiává a sportolót, aki ezt a gesztust azzal viszonozta, hogy az 1936-os berlini olimpián az aranyérem mellé kapott tölgyfacsemetét a városnak ajándékozta. A fa ma is áll az oktatási intézmény előtt. A facsemete ünnepélyes elültetésére Lőrincz Márton jelenlétében 1937. márc. 29-én került sor a Polgári Leányiskola (ma Petőfi S. Ált. Isk.) előtti parkban.

Lőrincz Márton így köszönte meg a szentesi emberek szeretetét: „Hirdesse ez a tölgyfa Szentes város iránti szeretetemet, és legfőképpen azt, hogy bár az ország sok városa megtisztelt ünneplésével, szívemhez mégis ez a nemes város férkőzött legközelebb, amikor fiának fogadott.” Lőrincz Márton második szülővárosának tekintette Szentest, az első örökre szülőfaluja, Korond maradt, ahová minden rokoni szál kötötte és ahonnan elindult életútja. Mindkét településen nagy tisztelet övezi emlékét. Ma sem tudni okait annak, hogy miért választotta a kivándorlást, ahonnan többé nem tudott hazatérni.

Balázs Árpád