Az aikido nem csak harcművészet, hanem életforma is

A nyári tábor során három klasszikus japán harcművészetet gyakoroltak a résztvevők: az aikidót, a iaidót és a jodót. A tábor vezetője a marokkói születésű Jaff Raji volt, aki a nemzetközileg elismert, közel 30 országot átölelő Ecole de Budo Raji iskola alapítója is egyben. Ennek az iskolának tagja a székelyudvarhelyi Chushinkan klub is. A szimpatikus, örökké mosolygó Jaff Rajival beszélgettünk.

„Jó, hogy ha van visszajelzés az aikidóra, ha foglalkoznak velünk, érdekli őket, mi az, amit mi csinálunk, amit gyakorlunk. Mert mindenhol előbb labdarúgással, majd a labdarúgással, végül pedig megint a labdarúgással foglalkoznak a sportrovatok, és rólunk általában mindig megfeledkeznek” – kezdte kacagva Raji, majd kitért az aikido harcművészet alapjaira is. „A sportban már régóta a versenyzés került előtérbe, ott vannak vesztesek és nyertesek, így egyesek elveszítik érdeklődésüket, akár boldogtalanok is lesznek emiatt. Ebben a harcművészetben ez nem található meg. A harcot pedig nem kell szó szerint érteni, itt nincs szó gyilkolásról, nincs versengés a tagok között, itt nincsen győztes és vesztes, ez művészet” – mondta.

„Az aikido a folyamatos gyakorlásról szól, gyerekkortól egészen idős korig, és az, hogy ők egyszerre edzenek, egy olyan különleges légkört ad az egésznek, amelyet máshol nem lehet megkapni. Csak edzésről és tanulásról szól az egész, amely során különböző harcászati és technikai szintre emelkedünk. Saját magunk megismerésén, fiziológiánkon, pszichológiánkon alapszik az egész” – foglalta össze tömören a harcművészetet.

Arra a kérdésre, hogy miért jó egy kezdőnek bármikor hozzáfogni, megint kiemelte, hogy az aikidóban nincsen versengés. „Ez olyan embereknek is jó, akik nem szeretik a konfliktusos helyzeteket, akik érzik, hogy nem tudják megállni a helyüket ilyen körülmények között. Itt nagyon lassú a fejlődés, a test fejlesztéséről, és nem egymással való versengésről szól. Mindenre jó az aikido. Ez fogott meg a legjobban benne, hiszen olyan, mintha részt vennél egy szimfonikus hangversenyen, vagy elmennél egyet kocogni, hiszen ezeket csak magadért csinálod. Fiatal koromban sok sportot űztem, de sosem szerettem a versengést, így esett a választás az aikidóra” – vázolta, majd hozzátette, hogy ez a harcművészet egyszerre „az életmódom, a boldogságom, a hivatásom, a szabadidőm, a munkám, az életem.”

Jaff Raji elmondta, hogy számára az akido a folyamatos önfejlesztést jelenti, hiszen minél jobban megismer egy technikáit, annál jobban tudja azt tanítani. „32 évvel ezelőtt kezdtem aikidózni, az önfejlesztésnek nincsen vége, csak akkor, mikor meghalok. Van kezdete, de nincsen vége. Az aikidót úgy kell elképzelni, mint egy hálózatot, hiszen minden technika összefügg egy másikkal. Olyan mint a zene, hogy van 8 hangod, abból pedig bármit csinálhatsz” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy mekkora a lemorzsolódás, Nagy Sándor, a székelyudvarhelyi Chushinkan Aikido Klub elnöke, a romániai Ecole de Budo Raji aikido iskola vezetője válaszolt. „Aki eljön hozzánk edzésre, és kipróbálja, általában itt is marad. Senki sem talál meg véletlenül minket, nem esik be csak úgy hozzánk, hogy pont erre járt. Általában csak azok hagyják abba, akik nem azt kapják, amit elvárnak. Ez nem azonnali hatású, mint a fájdalomcsillapító, ez egy életre szól. Ezt vagy elfogadják, vagy keresnek mást maguknak, ez nem csak harcművészet, hanem életmód is” – mondta Nagy Sándor, majd hozzátette, hogy örök érvényű az aikido. „Azok a diákok, akik két-három évet aikidóztak, majd egyetem, család miatt abbahagyták, mindig visszajöttek. Hiszen az a mag, amit elültettünk bennük, egyre nőtt. Hiányzott nekik a munka, az érzés, a csapatszellem, ami ezeken az edzéseken van.”

Raji szerint az aikido kezd népszerű lenni, de nem látványos a fejlődése. Arra a kérdésre, hogy miért edzett kevés hölgy a Septimia kosárlabdatermében kialakított szőnyegen, elmondta, hogy ez változó. „Ez tőlük függ, az ő döntésük. Minden országban más, Franciaországban és Amerikában például nagyon sok nő jár edzésekre. Elsősorban el kell döntsék, hogy szükségük van erre. Sokan úgy állnak hozzá, hogy a harcművészetek csak a férfiaknak valók, emiatt nem jönnek el. Pedig az aikido mindenkinek szól. Sokan eljönnek, kipróbálják, és általában tetszik is nekik. Nincsen itt diszkrimináció, közösen dolgozunk, nincs komoly testharc, ami befolyásolná őket. Itt a technikán van a lényeg, ami vonzó tud lenni számukra is” – vázolta a helyzetet.

A marokkói születésű oktató rendszeresen jár Székelyudvarhelyre. „Sok második otthonom van, Székelyudvarhely ezeknek az egyike. Nagyon szeretem itt, a vakációimat is itt szoktam tölteni a barátaimmal. Ilyenkor nem edzünk, nem beszélünk aikidóról. Itt nagyon jók az ételek, szeretetre méltók emberek, legutóbb télen, szilveszterkor jártam itt” – mondta.

A nyári táborban közel 100-an vettek részt. „Idén különleges volt, hiszen sok gyerek is jelentkezett, korábban kevesebben vettek részt. Az elmúlt években sikeresen pályáztunk a polgármesteri hivatalnál, az elnyert összegből terjeszkedni tudtunk, szőnyeget, tatamit, felszerelést vettünk, így új gyerekcsoportok is indultak” – mondta Nagy Sándor, majd hozzátette, hogy évről évre fejlődik az edzőtáboruk, hiszen idén nem csak Olaszországból, Németországból, Magyarországról és Romániából érkeztek részvevők, hanem Törökország is csatlakozott. „Jó hangulat volt, az idő is kitartott, gyakorlatilag tökéletesre sikerült az edzőtábor” – zárta a beszélgetést Nagy.
Az Ecole de Budo Raji aikido iskolának jelenleg a világ minden pontján van állandóan működő csoportja. Amúgy az iskola névválasztása is érdekes, hiszen a Rajiban megtalálható mindhárom tanult diszciplína kezdőbetűje: Aikido, Jodo és Iaido.