Zenekari évad magyar karmesterekkel

Archív felvétel: Ménesi Gergely karmesterrel koncertezik a Csíki Kamarazenekar (a képen baloldalt Adorján Csaba, illetve jobb oldalt Kovács László látható)

– Melyek az elképzeléseik az idei évadra?

Kovács László: A tavalyi szintet követjük többnyire, idén viszont szorosabbra szeretnénk fűzni a kapcsolatot a sepsiszengyörgyi Georgius Kamarazenekarral. Az eddigi évi egy-két közös hangverseny helyett, három-négyet szeretnénk tartani, mivel az ottani városi tanács idéntől ugyanolyan hangsúlyosan támogatja a sepsiszentgyörgyi zenészeket, ahogy a helyi városi tanács minket.
Adorján Csaba: Ez azért is jó, hogy egy próbasorozattal, egy erőbefektetéssel két hangversenyt tarthatunk, amely a zenészek és a karmesterek számára is egy jó hozadékot jelent.

– Gondolom, ilyenkor a zenekar is kibővül, vagyis a kamarazenekarból szimfonikus zenekar lesz...

A. Cs: Igaz, hogy mindkét együttes nevében a kamarazenekar szerepel, de ez olykor megtévesztő lehet, mivel, ha anyagilag van rá fedezet, és természetesen ha a művek úgy követelik meg, akkor külön-külön is szimfonikus zenekarként lépünk fel. A kamarazenekar a mi esetünkben gyakorlatilag a vonós részleget fedi le, de ha szimfóniát játszunk, mindig meghívunk fúvósokat is.

– Kérem, részletezzék az idei programjukat, terveiket.

K. L.: Egyelőre csak programtervezetünk létezik, annyit azonban megelőlegezhetek, hogy két vokál-szimfonikus művet mindenképp szeretnénk előadni. Évadunk csúcsát jelenti mindig a városnapi koncertünk, ekkor szólaltatunk meg – szólistákkal és az iskolakórussal együttműködve – egy-két különlegesebb művet. Idei terveink szerint ezenkívül a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kórussal és a brassói Feketetemplom Jugendbach kórusával is szeretnénk egy vokál-szimfonikus hangversenyt megvalósítani. Persze, a Régizene Fesztivál keretében ismét létrejön a barokk zenekarunk, ami újra különlegesnek számít, hiszen historikus előadásmódban, korhű hangszereken, bélhúrokon játszunk.

A. Cs.: Ötletekben gazdagok vagyunk, viszont az anyagi fedezetet megtalálni és hozzárendelni ezekhez a tervekhez mindig eléggé nehéz. Ebben a hónapban a testvériskolai kapcsolatban a debreceni zeneiskola jön hozzánk. A Nagy István Művészeti Iskola kórusával és zenekarával egy különleges művet, a Mike Ádám 18 éves diák által írt oratóriumot fogják előadni. Úgy tudjuk, hogy Csíkszereda Debrecennel testvérvárosi kapcsolatokat létesítene, ezért városnapi koncertünket a debreceni kórussal valósítanánk meg.

– Kik lesznek azok a karmesterek, akikkel idén együtt dolgoznának?

K. L.: Az utóbbi években úgy döntöttünk, hogy főleg magyarországi karmestereket hívunk meg. Ménesi Gergelyt és Werner Gábort már ismerheti a csíki közönség, szeretnénk megszólítani továbbá Horváth Gábort, illetve Vashegyi Györgyöt, akik ugyanehhez a nemzedékhez tartoznak. Amit már most tudunk, hogy március 10-én Werner Gáborral lépünk fel, aki ismét magyar művekből álló hangversenyt hoz el. Róla azt lehet elmondani, hogy nagyon jó zenész is, így általában jó átiratokat készít, ezeket szoktuk előadni. Tehát, át tudja szabni a szimfonikus zenekari műveket kamarazenekarokra. Továbbá nagy valószínűséggel Steffen Schlandt karmesterrel is, idén ismét megvalósítanánk egy hangversenyt.

A. Cs.: A karmesterekkel kapcsolatosan azt jegyezném meg, hogy nehéz újakat megszólítani, sokkal könnyebb dolgozni azokkal, akikkel ki van alakítva egy kapcsolat, és persze, ha van rá módunk, mindenképp nekik szorítunk helyet az évadjainkban.

– A hangversenyek alapján azt vettem észre, hogy a karmesterek is programszerűen tekintenek ezekre a koncertekre, vagyis az első hangversenyhez valamiképp köthető a következő, és így tovább...

A. Cs.: Így van, és nekünk is érdekünk, hogy jól kidolgozott komolyzenei programokat kínáljunk.

K. L.: Másfelől az a tapasztalat, hogy a legszívesebben a magyarországi karmesterek jönnek, számukra egyáltalán nem az anyagi, hanem inkább a lelki, az emberi tényező számít. No meg – nem utolsósorban – szakmai szempontból is tőlük kapjuk a legtöbbet. Voltak próbálkozások, hogy német, illetve japán karmestereket hívjunk meg, de rájöttünk, hogy inkább azokat érdemes megszólítani, akik a legszívesebben jönnek, és akiktől a legtöbbet tanulunk.

– Változik-e lényegesen a zenekar összetétele ebben az évadban?

K. L.: Próbálunk egyre több helyi zenészt megszólítani, kivételt képez néhány fúvós, akit a vásárhelyi filharmóniától kölcsönzünk, no meg a koncertmesterek. Általában Béres Melindát hívjuk meg Kolozsvárról. A koncertmesteri státus ugyanis különleges, ő fogja össze a zenekart emberileg és szakmailag.

A. Cs.: Főleg, hogy a karmester nem minden esetben elsősorban vonós képzettségű, így inkább legtöbbször a koncertmester adja át a technikai tudást. Ő magyarázza el az ujjrendet, meg alapvetően a vonós hangszerekhez kötődő finomságokat. A Csíki Kamarazenekar gerincét továbbra is a vonós hangszeresek képezik.

K. L.: Talán a koncertmester szerepét a focicsapatban a csapatkapitányéval lehetne érzékeltetni. Ebben a kontextusban a karmester lenne az edző. A pályán a játékot az edzőn felül sokszor a csapatkapitány határozza meg. Ő az, aki viszi magával a többi játékost. Ifj. Koppándi Jenővel is szeretnénk egy koncertet megvalósítani. Nemcsak azért ragaszkodunk hozzá, mert csíkszeredai származású, hanem mert vonósosként talán tőle tanulhatunk a legtöbbet, mivel koncertmesterként – általában – karmester nélkül szeret dolgozni.