Utolsó pillanat: készülőben a Figura Stúdió Színház évadnyitó előadása

Készül a Figura Stúdió Színház 2012/2013-as évadának első előadása, a bemutatóra jövő héten, október 3-án este 7 órától kerül sor a Bocsárdi Angi Gabriella Stúdióteremben. Az Utolsó pillanat címet viselő előadás Samuel Beckett műveinek parafrázisa. Az erről tartott sajtótájékoztatón Béres Lászlótól, a Figura Stúdió Színház igazgatójától megtudtuk, hogy a színház történetében ez a negyedik Beckett műveiből készülő produkció.

A mostani előadás rendezője, Bicskei István rendkívül színes egyéniség, színész, rendező, pedagógus, válogatója volt az idei POSzT-nak (Pécsi Országos Színházi Találkozó) és a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának. Emellett tagja a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínháznak, valamint Nagy József világhírű Jel Színháznak is, mely meghívottja volt a nemrég lejárt dance.movement.theater fesztiválnak.

Rendezőként először dolgozik a Figura Stúdió Színházban, ám ez a munka egy többéves kapcsolat eredménye. 2011-ben ugyanis zsűrizett a színház által szervezett Nemzetiségi Színházi Kollokviumon. Emellett az előadást előkészítő folyamat része az is, hogy ugyancsak a tavalyi fesztivál alatt öt napos workshopot tartott a Figura Stúdió Színház társulatának.

Az erről tartott sajtótájékoztatón Bicskei István így nyilatkozott a készülő előadásról: „Az előadás szövege Beckett különböző szövegeiből áll össze, helyenként én is írtam még hozzá. Úgy gondolom, hogy ma a világ nagyon nagy bajban van. Ezt a nagy bajt, ezt az állapotot, véleményem szerint Beckett világa felől nagyon jól meg lehet közelíteni. Az előadásnak az volt a munkacíme, hogy: Van-e remény? Pont erre próbálunk választ adni, hogy igenis van. Csak ki kell tartani és fel kell ismerni azt a pillanatot, ami reménnyel táplálhat bennünket. Két központi figurája van az előadásnak, melyek felismerhetőek Beckett Godot-ra várva című művéből, de itt két férfi helyett egy férfiról és egy nőről van szó. Egy lepusztult világban kényszerülnek várakozni, várják a folytatást, nem tudják, hogy az emberiség fenn fog-e maradni, fog-e folytatódni az élet a Földön. Az előadás úgy fejeződik be, ahogyan a Godot-ra várva kezdődik: megjelenik a fa, amely alatt várakozni kell. De ez a fa szimbolizálhatja akár a tudás fáját is, hiszen egy utoljára megmaradt nőről és férfiról van szó, akikben felismerhetjük akár Ádámot és Évát.” A két központi figura mellett ott a tömeg, a szellemek, akik a férfi és nő képzeletéből szakadnak ki, átélnek minden szörnyűséget, végül angyalokká válnak és egy új lehetőséget mutatnak az életben maradt emberpárnak.

Bicskei István úgy gondolja, hogy ma a színháznak az erkölcsi felelőssége óriásira nőtt, hiszen pont a világban fennálló problémák miatt az embereknek, akik beülnek a színházba, biztatásra, pozitív visszajelzésre van szükségük: bár gyalázatos és kegyetlen a világ, de a színháznak célkitűzése kellene legyen, hogy megmutassa a fényt az alagút végén.

A rendező 20 évig dolgozott Nagy Józseffel az Orleans-i Nemzeti Táncközpontban és bár minden fizikai követelménynek meg kellett felelnie, elmondása szerint ő színészként vett részt az előadásokban. Jelen előadás is mozgás és szöveg ötvözete lesz.

Elárulta azt is, hogy ezt a világvégi hangulatot (melyből létezik kiút) leginkább a butoh tánccal próbálta megragadni. A társulatnak Bicskei Zsuzsa, a rendező munkatársa tanította a butoh táncot. Ő maga évekig tanulta Tokióban ezt a különösen nehéz mozgásformát. A díszlet- és jelmez tervezése pedig Ondraschek Péter nevéhez kötődik.

A produkcióban a társulat csaknem teljes létszámban játszik, név szerint: Tamás Boglár, Moşu Norbert-László, Máthé Annamária, Kolozsi Borsos Gábor, Bartha Boróka, Boros Mária, Vajda Gyöngyvér, Mihály Alpár Szilárd.

Bemutató utáni időpontok: október 4., csütörtök és október 7., vasárnap – mindkét alkalommal este 7 órától tekinthető meg a színház stúdiótermében.