Szász Endre-emlékkiállítás nyílik Kaposváron

A Csíkszeredában született alkotó mindent megtett, hogy a képzőművészeti pályára léphessen. Mivel itthon nem voltak lehetőségei, Marosvásárhelyre ment, ahol önállóan kellett boldoguljon. „Apám azt kérdezte: megőrültél, levesért akarsz dolgozni? Azt mondta: ha festő leszel, leveszem a kezem rólad. Megkérdeztem: el is költözhetek akkor? Azt felelte: el is költözhetsz akár. Gondolta: a tékozló fiú megéhezik egyszer, és hazajön. Én megértettem apám érveit, de csak azért sem lettem éhes. Tizennégy éves koromtól önállóan éltem, és megéltem. Tizenöt esztendősen már kiállításom volt Marosvásárhelyen, s minden dolgomat eladtam” – vallott erről egy vele készült interjúban.

Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol Szőnyi István osztályában végzett 1949-ben. 1950-ben koholt vádak alapján börtönbe zárták, tíz évre ítélték el, de egy év múlva szabadulhatott, ekkor kezdett könyvillusztrációkat készíteni, amelyekkel nagy hírnévre tett szert. Omar Khajjam verseihez készített illusztrációs sorozata 1964-ben, a londoni British Museum pályázatán a 20. század harminc legszebb könyve közé került.
A 60-as évek második felében fordult érdeklődése a grafikáktól a festészet felé. Jellegzetes képi motívumait allegorikus portrék sorozatában dolgozta ki. Elvont portréit, alakjait sajátos fejdíszekkel ruházta fel, ezekkel utalt a személyek tulajdonságaira. A \'60-as években díszlettervező-dekoratőrként dolgozott a MAFILM-nél, ahol – többek közt – látványtervezője volt az Egri csillagok című filmnek.

1971-ben elhagyta Magyarországot, először Torontóban, majd Los Angelesben telepedett le. Külföldön világhírnévre tett szert.

A nyolcvanas években visszatért Magyarországra, Sopronban telepedett le, az Ajkai Üveggyárral és a Hollóházi Porcelángyárral működött együtt. Porcelánok, üvegkristályok, továbbá szőnyeg- és bútortervek egész sorozata jelent meg jellegzetes Szász-féle motívumokkal.

1991-ben Várdán telepedett le, megvásárolta a romos állapotban lévő Somssich-Matulay család hajdani kastélyát, amelyet eredeti állapotába állíttatott vissza, udvarát több száz különleges fával és cserjével ültette be. Életének utolsó szakaszát ott töltötte, aktív közéleti tevékenységet folytatott, díszelnöke volt a Várdai Ifjúságért és Polgárokért Egyesületnek, író-olvasó találkozókat, kiállításokat, képzőművészeti táborokat szervezett. Várdán rendkívüli elismerés és szeretet övezte. 2002-ben megkapta a Várda Község Díszpolgára címet.

Csíkszeredában 2005-ben – a városnapok keretében – rendeztek Szász Endre-emlékkiállítást a Csíki Székely Múzeumban, illetve a világhírű képzőművészről nevezték el a város egyik utcáját.