Prímástalálkozó fiatal, de kiforrott zenészekkel

Meggyőzték a közönséget az egyetemista prímások, énekesek és zenészek arról, hogy jó kezekbe került a népzenei hagyaték. Hangfelvételekről visszaépített székelyföldi muzsikát megszólaltató előadásukat, melyet Pávai István tanáruk – főként Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtéseire alapozva – állított össze, többször is visszatapsolták.

Talán Mihó Attila játszott a legmeggyőzőbben, nem véletlen, hogy a ráckevei muzsikus tavalyelőtt húszévesen nyerte el a Halmosi Béla tiszteletére szervezett prímásverseny fődíját. Tőle érdeklődtünk, hogy miként választotta ezt a hivatást, mi az ízes zenélésének a titka.

Megtudtuk, néptáncosként kezdte, viszont a szülei beíratták zeneiskolába hegedű szakra is. Rá egy évre, úgy tízéves lehetett, amikor a néptánctanára ajánlotta, hogy küldjék Vizeli Balázshoz hegedülni. Kifejtette: a Téka együttes szárnyai alatt nevelkedett. A  táncházakban, amikor az idősebb prímások pihentek, átvette tőlük a muzsikálást. Olykor adatközlő prímások is meg voltak hívva, tőlük is a hátuk mögött ülve, zenélve sok mindent ellesett. Szerinte ez nem volt nehéz, legalábbis könnyebben ment, mint a visszatanulás, vagyis a hangfelvétel alapján játszani, feléleszteni a korongokba zárt muzsikát. Ehhez rengeteget kellett gyakorolni, amíg közönség elé állhatott, de szerinte megérte a fáradságot, mert életet lehetett lehelni ezáltal a nem nagyon ismert ínyencségekbe is.

„Jó kezdeményezésnek tartom, hogy a prímástalálkozón olyan székelyföldi muzsikusok játékát elevenítettük fel, akik már nincsenek köztünk. Főként egyéni munkával valósult meg előadásunk, tanáraink úgy próbálták kiosztani az anyagot, hogy mindenki azt kapja, amit inkább kedvel, és ami a vérmérsékletéhez is a leginkább illik. Nekem főként a csíki, gyergyói és gyimesi muzsika a kedvencem” – összegzett Mihó Attila.