Pozitív megvalósításokra alapozott Csángó Nap

Tekintse meg fotógalériánkat!

Farkas Gábor irodalomkritikus a moldvai magyar irodalom értékeiről beszélt, előadása után Duma András író, költő, Iancu Laura költő, valamint Nyisztor Tinka néprajzkutató csángó értelmiségiekkel találkozhattak az érdeklődők. Halász Péter néprajzkutató Lakatos Demeter emlékét elevenítette fel. A megyeháza tanácstermébe érkezőket Petrás Mária kerámiaművész és Ádám Gyula fotós alkotásai hangolták rá a csángó kultúrára.

Tíz éve tartották az első csángó napot Csíkszeredában, Ferencz Angélától, a szervező Hargita Megye Kulturális Központ igazgatójától megtudtuk, hogy akkoriban a Domokos Pál Péter Alapítvány és Borbáth Erzsébet magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő vállalta fel a csángó nap megszervezését, az utóbbi néhány évben pedig a kulturális központ lett a főszervező.

„Az előző években Pusztina vagy Külsőrekecsin alkotóit, hagyományőrzőit, képviselőit hívtuk meg, így irányítottuk az illető falvakra és közösségeire a figyelmet. Idén Lakatos Demeter csángó költő születésének 100. évfordulója adott apropót arra, hogy most a csángó értelmiségről, az írástudókról írókkal beszéljünk. Próbáljuk ünneppé tenni ezt a napot, hogy ne az anyanyelven való oktatás, vagy a vallás anyanyelven való gyakorlásának terén mutatkozó, mindennapi nehézségek boncolgatásáról szóljon, hanem a moldvai csángó kultúra pozitív eredményeiről. Ezért szólítottuk meg a diákokat, magyar irodalom és nyelv szakos tanárokat és az író-olvasó találkozók közönségét.”

Ugyanakkor, Ferencz Angéla a csángó mise jelentőségére is felhívta a figyelmet. „Az igehirdető szószékről egy más kontextusban hangzik el a csángókérdésnek a fontossága. Lehet, hogy ez egy olyan direkt kommunikáció, amikor a csíkszeredai lakosok szembesülnek, találkoznak ezeknek a közösségeknek gondjaikkal. Szóval, több csatornán és többféleképpen lehet ezt a kérdést közvetíteni.”

Borbáth Erzsébet szerint a rendezvény életképességét az magyarázza, hogy nem a frázisokra és a hangzatos szólamokra, hanem a szeretetre építették. „Az volt a célunk, hogy úgy mutassuk fel a moldvai magyar csángó kultúra eredményeit, hogy ne mi magunk dicsőüljünk, hanem őket hívjuk meg értékeiket bemutatni. Mi rójuk le a tiszteltünket előttük, és a segítségünket ajánljuk fel. Azt gondolom, hogy sikertörténetről beszélhetünk, mert Erdélyben tudomásom szerint csak itt ért meg tíz évet a csángó nap.

Amúgy nem csak egy napot szentelünk évente csángóknak, hiszen Csíkszeredában rengeteg moldvai magyar diák tanul, a kilencvenes évek elejétől legalább hatvan-száz tanulónk van évente. Csíkszeredából nagyon komoly személyiségek pályája indult el, gondolok itt Iancu Laurára vagy Gábor Felíciára, vagy a csángószövetségben dolgozó értelmiségiek, valamint a Moldvában a magyar anyanyelvű oktatási programban részt vevő tanárok jelentős hányadára.”