Marosvásárhelyi emlékeit kereste Dragomán György

Az irodalom hazatalál címmel kortárs szerzők szülőhelyein és fontos helyszínein forgat kisfilmeket a Litera. Ez alkalommal Dragomán Györgyöt, A pusztítás könyve, A fehér király és a Máglya szerzőjét kísérték el szülővárosába, ahol azokat az utcákat, tereket és helyeket járták sorra végig, amelyek fontosak voltak a számára, illetve amelyeket elraktározott emlékezetében. Az emlékezet ugyanis olyan, hogy létezik jó és rossz emlékezet, és nem biztos, hogy mindig a jó a jó, mert van, amikor a rossz emlékezet a jobb – fogalmazott Dragomán, akire sokan kíváncsiak voltak, a kultúrkocsma megtelt tehát vásárhelyiekkel, azokkal, akik ismerték a szerzőt még gyerekkorából, vagy ismerték a családját, az édesapját, édesanyját, öccsét. Miért és mikor lett író az író? – kezdte a kérdezősködést Csutak Gabi, miután hosszabb ideig tartó áramszünet után épp az est kezdetére lett újból fény. Ezt a „jelenséget” amúgy Marosvásárhelyen még mindig úgy mondják, hogy „elvették a villanyt”, illetve, hogy „visszaadták”. Talán az itt élőknek fel sem tűnik a szóhasználat, az, hogy még mennyire élő a 80-as éveknek az öröksége, amikor rendszeresen „elvették a villanyt”.

Első regényét, A pusztítás könyvét hat éven át írta a szerző, de úgy, hogy senki nem tudott róla, titkolta ugyanis, hogy írónak készül. Aztán megjelent a könyv, és a tévében interjút készítettek vele, megkérdezték, mit írjanak a neve alá, mire azt kérte, írják, hogy író. Ettől fogva írónak számított, aki többé nem titkolta ezt a minőségét – idézte a kezdeteket Dragomán.

A fehér király című regényét harminc nyelvre fordították le. A harminc kötet ott a polcán, de ettől még az írás nem lesz könnyebb, nem segít a mondatok leírásában. A fordítással kapcsolatban elhangzott, hogy sokat kérdeznek a fordítók, de a lényeg nem a tárgyakon van, hogy azokat megértik-e vagy sem, hanem az írás ritmusán, hogy a fordítónak sikerül-e az eredeti ritmust felvennie, úgy lüktet-e a finnre fordított regény, mint az eredeti.

A harmadik regény, a Máglya kilenc évvel A fehér király után jelent meg. Ezentúl már nem kell ilyen sokat várni egy-egy kötetre, ugyanis Dragomán párhuzamosan több könyvön is dolgozik, lesz regény is, novellakötet is, három-négy bizonyosan. Míg A fehér király egy fiú hangján szólal meg, a Máglya egy lány hangján. Mindkettő a diktatúra emlékeit dolgozza fel, ahogy a készülőben levő harmadik is, amely lezárja ezt a témát. Hogy miért gyerekhangon? – mert a diktatúrában a hatalom mindenkit gyereknek tekintett.

A Litera, a Világháló-Irodalom Alapítvány és a Látó folyóirat közösen szervezte az író-olvasó találkozót, amelynek a végére egy kis meglepetés-játékot is tartogattak a szervezők: kérdéseket tettek fel Dragomán György életével kapcsolatban, a leggyorsabban válaszolók pedig egy-egy kötetet nyertek.