Kórushangverseny Csíkszeredában az államalapító emlékére

– Milyen kórusműveket énekelnek ünnepi hangversenyükön?

– Fontolgattuk, hogy a plakáton a cím legyen Ének Szent István királyhoz, mivel ez egy nagyon híres Kodály-mű, amely természetesen el fog hangzani a koncertünkön. Kodály Zoltántól persze több kórusművet is éneklünk, a leghíresebb, immár klasszikusnak számító szerzeményeiből adunk elő néhányat, említeném például az Akik mindig elkésnek című Ady-vers megzenésített formáját. Elhangzik híres zeneszerzőnktől az Esti dal című kórusmű is, amelynek érdekessége, hogy bárhol jártunk külföldön, ezt a dalt mindenki ismerte.

Adózunk természetesen a névadónknak is, Vass Lajos (1927–1992) Erkel-díjas zeneszerzőnek, aki több évtizedig vezette ezt a kórust, még van egy pár olyan énekkari tag, akinek megadatott az a szerencse, hogy az ő karnagysága idején énekelhetett. 1964-től haláláig ugyanis a kórusunk karnagya volt.

Éneklünk viszont ma is élő magyar zeneszerzőktől kórusműveket, mint például Orbán Györgytől, aki bár kortárs, szerzeményei inkább a klasszikus kategóriába illenek, ráadásul ő marosvásárhelyi származású, vagyis kötődik Székelyföldhöz. Neki is világszerte ismertek a művei, annál is inkább, hogy sokszor írt latin nyelvű dalokat, amelyeket könnyebb előadni külföldön. Mohay Miklós szerzeményét szintén előadjuk, és a körülbelül ötvenperces hangversenyünkön Horvát Márton Levente harminc év körüli zeneszerző egyik művét is elénekeljük.

Összetételt tekintve világi és egyházi kórusművek képezik a koncertünk repertoárját. Igyekeztünk egy változatos, de a hallgatóság számára könnyen befogadható programot összeválogatni.

– Ön hogyan lett a kórus karnagya?

– Úgy tíz éve másodkarnagyként jöttem a kórushoz, és amikor Somos Csaba a rádió kórusához ment át (a Magyar Rádió Énekkara – a szerk.), én vállaltam el a karvezetői teendőket. Megfelelő képzettséggel rendelkeztem, mivel a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián végeztem karvezetői szakot, de így is szerencsésnek mondom magam, mert kevés frissen végzett karvezetőnek adódik meg, hogy ilyen nagy múltú híres kórust vezényeljen.

– Kérem, mutassa be a kórust.

– Úgy ötven tagja van a kórusunknak, a zene szeretete tart össze minket, mivel az énekkar amatőr, így általában mindenki szabadidejében foglalkozik az énekléssel. Van köztönk jogász, mérnök, pedagógus és sok másfajta foglalkozású is. Életkor szempontjából is vegyes kórusnak számítunk: a legfiatalabb kórustag 16 éves, a legidősebb pedig 72. Versenyekre nem nagyon szoktunk jelentkezni, de aktívan turnézunk. Németországban jártunk, Franciaországban turnéztunk, legutóbb Prágában léptünk fel egy adventi kórusfesztiválon. Egyfajta hobbinak számít a kórustevékenység, általában mindenki gyerekkorában énekelt kórusban vagy tanult zenét.

– Mennyire színvonalas manapság Magyarországon a zenei oktatás?

– A helyzet egy kicsit romlott a Kodály által kialakított virágkor óta, de azért még mindig nagyon színvonalas a zenei oktatás. Habár kevesebb a zenei általános iskola, mint régente, ahol nagyobb óraszámban tanulhatnak zenét a diákok, de jól kiépített délutáni iskolarendszerünk létezik, így aki szeretne komolyabban a zenével foglalkozni, megteheti szabadidejében, intézményes keretek közt, viszont az iskolai program után.

– Hogyan szoktak a kórusnál az új tagok jelentkezni?

– Általában ismerősök ajánlására kerülnek hozzánk az új tagok, jól terjed a kórus híre. Sokszor megtörténik, hogy a koncertünk után jön valaki, és megkérdezi, hogy jelentkezhet-e ő is, mert  gyermekkorában, diákkorában kórusban énekelt, és most újra szeretné kipróbálni, vissza szeretné hozni az ehhez kapcsolódó jó élményeit. Újabban a világhálón is jelentkeznek, mert van honlapunk (http://vlk.vme.hu), ahol a felvételeket is lehet hallani tőlünk.

– Miért éppen Csíkszeredát választották a nemzeti ünnep alkalmából tartandó hangversenyük  helyszínéül?

– Egyik kórustagunknak, Tóth Lászlónak – akinek egyébként nagyon komoly kötődése van Vass Lajoshoz is – Csíkszeredában él a családja egy része, így oroszlánrészt vállat a szervezésben, hogy itt felléphessünk. Nagyon örülünk, hogy Székelyföldre is eljuthattunk, és hogy –  reményeink szerint –  itt tudjuk szebbé tenni a nemzeti ünnepet.