Költészet mint nyilvános sztriptíz

– Gyermekként látott hozzá a rímfaragáshoz, tizenkét éves korában eposztrilógiát írt, ez a fajta gyermeki kíváncsiság, lendület most is benne van a verseiben. Kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a gyermekversei inkább felnőtteknek, felnőtteknek írt versei pedig a gyermekeknek szólnak. Mi igaz ebből?

– Nyilván egy kicsit gyerekfejjel is gondolkodom, néha túlzottan „infantilisan”, ahogy a kritikusok mondják, de szerintem ez a költészetben nem jelent hátrányt. Éppen a naiv rácsodálkozás és az őszinteség miatt kedvelik sokan felnőtteknek szóló verseimet. Szerintem az utóbbi időben gyermekverseim sem olyan komolyak, mint régebb, mivel immár három éve apa lettem, nekem is gyerekeim vannak, így sokkal közelebbi kapcsolatba kerültem újra ezzel a világgal, tudom, hogy mi foglalkoztatja őket, nekik is szánom néha verseimet. Ezáltal legújabb költeményeim jobban felkeltik az érdeklődésüket, mint a régiek.

– Úgy tartja, hogy meg is kell nyerni a gyermekeket ezekkel a versekkel az irodalom számára?

– Nagyon fogékonyak a gyermekek, ismét a saját apasági tapasztalataimból is kiindulva elmondhatom, hogy már csecsemőkorban meg lehet fogni őket a rímelő, ritmusos szövegekkel, mondókákkal. Altatómondókákkal könnyen meg lehetett nyugtatni a fiaimat. A kicsivel nagyobb gyerekeket még kifejezettebben meg lehet fogni a jó ritmusú dalokkal, szövegekkel. Ha nem is értenek minden szót, akkor is könnyedén megtanulják az ilyen mondókákat, verseket. Szerintem ezt a nyitottságot meg kell fognunk nekünk szülőknek, felnőtteknek, és igenis feladatunk, hogy az ízlésüket formáljuk versekkel, dalokkal.

– „Ha nő lennék, azt szeretném, ha Varró Dani szerelmes lenne belém” – írja Jónás Tamás a Szívdesszert verskötetének fülszövegébe. Valós személyekhez kötődő érzelmeiből fakadtak ezek a költemények, vagy költőként egy képletes elefántcsonttoronyba vonult, és képzeletének játékából születtek?

– Én nem tartom olyan nagy költőnek magam, pontosan azért, mert szerintem nem rendelkezek azzal a nagy fantáziával, ami általában a poétákat jellemzi, legtöbbször saját élményeimből merítek. Verseim többnyire valós élményeken alapulnak, valós lányokhoz szólnak. Néha szoktam a lírai énemmel is játszani, de jellemzőbb rám az, amit a középiskolában a magyar szakos tanáromtól, első mesteremtől tanultam, aki szerint „a költészet nyilvános sztriptíz”. Én is úgy tartom, el kell fogadni, hogy a költő ki kell tudjon tárulkozni és meg kell tudja mutatni magát, valós „hús-vér érzelmeit”. Igaz, van egy kicsit kényesebb tényezője is ennek, hogy nemcsak magamat, hanem a szűkebb környezetemet is a nyilvános térbe viszem, és lehet, hogy bizonyos részleteknek az illető személyek nem örülnek...

– Jelentős a műfordítói munkássága. Melyik fordítását tartja a legsikeresebbnek?

– Ez nagyon nehéz kérdés, mert elsősorban műfordítónak tartom magam, mert ez a szakmám, mesterségem, és csak ezek után vélem, hogy költő is vagyok. Főként a drámai műfajt kedvelem, ezen a téren Tom Stoppard Travesztiák című színműve lett a kedvencem, amely a Tom Stoppard – Drámák című kötetben jelent meg. Ebben vannak olyan verses, sanzonos jelenetek, amelyeket nagyon szerettem, és talán éppen ezért lettek sikeresek a fordításaim. Ezenkívül nagyon is kedvelem az angol költészetet, szóval az angol költők verseit szoktam belső késztetésből fordítani és nem megrendelésre. Elsősorban itt Lewis Carroll költeményeinek fordításait említeném.

Varró Dániel

1977-ben született Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–angol szakán végezte felsőfokú tanulmányait. Már tizenkét éves korában eposztrilógiát írt Nyuszika, Nyuszika szerelme és Nyuszika estéje címmel, amivel a barátok körében aratott sikert, elismert költővé az 1999-ben megjelent Bögre azúr című első verseskönyvével vált. Ennek könnyed, humoros versnyelve – mint minden igazán új hang – megosztotta az irodalmárokat, az olvasók azonban nagyon megszerették: mára már több mint tíz kiadást ért meg a kötet. 2003-ban a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregénye jelent meg, amelynek báb-musical előadásához Presser Gábor írt zenét. Ősbemutatóját a kolozsvári Állami Magyar Színházban tartották 2006. november 11-én. 2007-ben megjelent verskötete, a Szívdesszert a szerelem külső és belső helyszíneit leltározza fel, akár egy érzelmi kisenciklopédia, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig, mindenfajta költemény megtalálható benne, kivételt a szabad vers képez, melyet a szerző nem kedvel. Varró Dánielnek Szabó T. Annával és Tóth Krisztinával közös munkája a Kerge ABC, amely 2008-ban jelent meg, az óvodás és kisiskolás gyermekeket segíti az ábécé elsajátításában. 2011-ben megjelent köteteit (Akinek a lába hatos, Akinek a foga kijött), a „korszerű gyermekmondókákat” nagyobbik fia, Misi ihlette. Idén jelent meg Agócs Írisszel készített közös munkája, a Nem, nem, hanem című verskötet, amelyet Csíkszeredában, a megyei könyvtárban is bemutatnak.

Szakmai elismerései közül a legfontosabbak: Az Év Könyve (2004); József Attila-díj (2005); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007); XI. Győri Könyvszalon alkotói díja (2011).