Hálózsákos revizor

Parászka Miklós rendező aktualizálta a történetet, e vígjáték esetében úgy tűnik, hogy megengedett a kortárs kellékek, tárgyak használata, legalábbis a hátizsákkal utazó, hálózsákot használó szentpétervári hivatalnok figurája egyáltalán nem tűnik anakronisztikusnak. A zseniális szerző, akiről egy másik orosz híres író, Dosztojevszkij azt tartotta, hogy „az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének az ujjából bújt ki”, örökzöld témát dolgoz fel.

Egy Szentpétervártól nagyon távol eső kisváros korrupt vezetői „biztos forrásból” értesülnek, hogy ellenőrt küldtek a központtól a nyakukra. Ráadásul megtudják, hogy a revizor inkognitóba jön, sőt az is könnyen megtörténhet, hogy már meg is érkezett. A polgármester összehívja a városi intézmények vezetőit, éppen a „megfelelő látszat” megteremtésén dolgoznak, amikor két hivatalnok beront és  megállapítja, hogy ők rátaláltak „az illetőre”. Ezután persze mindenki a maga módszereivel szeretné lekenyerezni a hatósági személynek vélt egyént, aki valójában nem az, akinek látszik. A félreértésekből adódó helyzetkomikum adja a vígjáték lényegét, amelyet – a szórakoztatáson felül – kemény társadalomkritikának szánt a szerző. Nem véletlen, hogy amikor kiderül, hogy akit revizornak véltek, az valójában egy sikertelen szentpétervári hivatalnok, a becsapódott polgármester a nézők felé fordul, és elmondja – a mára már színházi szállóigévé – vált híres mondatokat: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” Ez a fajta számunkra ismerősnek sejlő rendszer ugyanis azért működhet, mert mindig vannak működtetői.

Parászka Miklós rendezésében időben nem lehet behatárolni, hogy mikor következnek be ezek az események, a sűrűn alkalmazott feliratos táblák még a rendszerváltás előtti időkre emlékeztetnek, de a jelmezek és a zene 21. századi. Az első jelenet – amikor is az intézmények vezetői a polgármester utasítására összeülnek és megtárgyalják, hogy mit kezdjenek a revizorral – arról győzött meg, hogy ez a fajta társadalomkritika aktuális problémákat feszeget. Az illetékesek ugyanis egy kiszolgáltatott kereskedő korcsmájában lakomáznak, aki mindenes: szállítómunkás, korcsmáros vagy éppen szakácsnő. Ő a napjaink (mindenre) vállalkozójára emlékeztet. Beszédes ennél a jelenetnél az a rész is, amikor a polgármester nem engedi a kereskedőt, hogy pincérnő is legyen, ő maga szolgálja ki meghívottjait a rotyogó üstből. Ők azok ugyanis, akik „az üsthöz közel ülnek”...

Gogol: a revizor

Szereplők: Anton Szkvoznyik-Dmuhanovszkij, polgármester: Kozma Attila, Anna; a felesége: Bartalis Gabriella, Marja, a lánya: Kiss Bora; Luka Hlopov, tanintézeti felügyelő: Bilibók Attila; Hlopovné, a felesége: Márton Noémi Eszter; Ammosz Ljapkin-Tyapkin, bíró: Veress Albert; Artyemij Zemljanyika, közjólétiintézmény-gondnok: Lőrincz András Ernő; Ivan Spekin, postamester: Puskás László; Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij: Keresztes Szabolcs; Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij: Kosztándi Zsolt; Ivan Hlesztakov, pétervári tisztviselő, Bende Sándor, Kristian Hübner, járási orvos: Kiss Ernő; Korobkin -tisztviselő, köztiszteletben álló személyiség: Vass Csaba; Korobkinné: Domokos Erika; Prohorov, kerületi rendőrbiztos: Giacomello Roberto; Gyerzsimorda, rendőr: Pap Tibor, kereskedő asszony: Szabó Enikő; vendéglői szolga: Elekes Csanád.
Dramaturg: Budaházi Attila, díszlettervező: Parászka Máté, jelmeztervező: Szakács Ágnes, rendező: Parászka Miklós.