Gyergyószéki galéria létrehozását szorgalmazzák

A szárhegyi alkotótábor idén ünnepelte negyvenedik évét, a mintegy kétezer képzőművészeti alkotásból több mint ötven munkát állítanak ki. A vándorkiállítás megnyitójára október 10-én 18 órától kerül sor a múzeum emeleti kiállítótermeiben. Az alkotások szűk tíz napig lesznek megtekinthetők, ezt követően Sepsiszentgyörgyön, majd Székelyudvarhelyen állítják ki. Csergő Tibor múzeumigazgatóval, illetve a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetőivel, Czimbalmos Attilával és Ferencz Zoltánnal beszélgettünk.

„Az 1974-ben alapított tábor negyvenedik évfordulóját ünnepeltük nemrég, melyet szakmai konferenciával zártunk, a Lázár-kastély körül kialakult helyzetről, illetve az alkotóközpont jövőjéről tanácskoztunk. A vándorkiállítás két okból is született. Az egyik, hogy jelenleg nincsen olyan kiállító felületünk, ahol be tudnánk mutatni, a kastély körüli helyzetet ismerve. Az az elgondolás szülte az elhatározást, hogy a kétezer darabot számláló gyűjtemény értékesebb annál, minthogy az emeleti szobákban álljon, raktározva. E rangos gyűjtemény mindenképp megérdemli, hogy bemutassuk. Az a tapasztalat, hogy eddig leginkább külföldi turisták látogatták a kiállított alkotásokat, és a székelyföldi emberek kisebb hányada tekintette meg. A Székelyföldi Napok pedig jó alkalmat adnak arra, hogy megmutassuk, vándorkiállítás keretében tegyük elérhetővé az alkotásokat” – ismertette Czimbalmos Attila.

„Szentmiklósról indul a vándorkiállítás. A negyven év alatt készült alkotásokból több mint ötven munkát választottunk ki, úgy, hogy a tárlat keresztmetszetét, lenyomatát adja az alkotótábor negyven évének. Reprezentatív alkotásokat válogattunk, mondhatnánk, a közép-kelet-európai közelmúlt művészettörténetének talán a legátfogóbb képét mutatják, ez a gyűjtemény értékét is megnöveli, mely a környéken egyedülálló” – hangsúlyozta Czimbalmos.

„Ilyen rosszul Gyergyószék soha nem állt”

Az intézményvezetők egy galéria szükségességéről is tárgyaltak, a mihamarabbi összefogást szorgalmazták. „Kulturális értékek vannak, szakmaiság van, egyszerűen nincs meg a pálya, ahol lehetne játszani. Szükség lenne pályára, galériára. Egész Gyergyószéken nincsen egy két-háromszáz négyzetméteres galéria, ahol ilyen jellegű kiállítást lehetne szervezni. A szárhegyi központnak problémái vannak, de egy hajóban evezünk, mert Szentmiklóson sincsen egy megfelelő kiállítóhelyiség. Hogy annak a galériának hol kellene lennie, Szárhegyen vagy Szentmiklóson, szakmai kérdés, viszont külön a települések gyengék ahhoz, hogy egyedül megvalósítsák. Gyergyószéki ügy kell legyen egy komoly galéria létrehozása. A múzeum szomszédságában volt tüdőkórház épülete adott, alkalmas kiállításokra, csakhogy a felújításához pénz kell, a tervek megvannak. Ilyen rosszul Gyergyószék soha nem állt. Összefogásra van szükség. A \'70-es és \'80-as években dübörgött a képzőművészet, és rengeteg kiállítás volt, a környező települések is létrehozták a maguk kicsi galériáit. A rengeteg értékes alkotással mi lesz? A negyven év után hová jutottunk? Hová tartunk? Nem vagyunk képesek a képzőművészetnek egy szentélyt teremteni Gyergyószéken?” – tette fel a kérdést Csergő Tibor.

A gyergyói ember ismerje meg az értékeit

A tábor alapítói, Zöld Lajos, Márton Árpád és Gál András „ellenszélben” magasra tette a mércét. „A kommunizmusban építettek, létrehoztak, megmutattak kulturális értékeket, akkor, amikor a legkeményebben pusztították a magyar vonatkozású dolgokat. Zöld Lajosék akkor csodát műveltek, megtalálták a megoldást. Most oda vagyunk kerülve, hogy szétfolyik a kezünk között, megsemmisül, amit ránk hagytak” – mondta Czimbalmos.

„Az alapítók a minőségre fektették a hangsúlyt, ezt tovább kell vinni, és ez már nemcsak Szárhegy gondja kell legyen, hanem egész Székelyföldé. A mai napig a világ legelismertebb művészei látogatnak a táborba, olyanok, akiknek több ezer eurós alkotásai találnak gazdára aukciós házakban. És ezen képzőművészek alkotásaival nem tudunk mit kezdeni, ez szegénységi bizonyítvány. Az alapítók legfőbb szempontja a minőség volt, a kor elismert alkotóit, a szakma csúcsát hívták meg Szárhegyre. Ez alapkövetelmény még akkor is, ha nehézségben vagyunk. A fiatal tehetségek, a pályakezdők felismerése volt az erőssége a tábornak. Nagyon sok rangos képzőművész van, aki a szárhegyi alkotótáborok által vált azzá, aki. Mindez térségi összefogásnak köszönhető, most is erre van szükség. Ez az apropója is a kiállításnak” – mondta Ferencz Zoltán. Hozzátette: „a gyergyói ember meg kell ismerje, magáénak kell érezze ezt az értéket, mert a sajátja”.