Figaro nem szolgabohóc

A Figaro házassága Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais francia drámaíró legtöbbet játszott, sőt talán az egyetlen rendszeresen repertoáron lévő darabja a világ szinte valamennyi nagy színházában. Keletkezésekor (1778-ban) nem örvendett nagy népszerűségnek, ugyanis eléggé kényes témát érint: az első éjszaka kegyúri jogát. Figaro és jegyese, Susana esküvőjükre készülnek, ezt a sorsdöntő pillanatot árnyékolja be gazdájuknak, Almaviva grófnak az ifjú ara házasságot követő testi birtoklását célzó feudális előjoga. A történet akkor kezd egyre bonyolultabbá válni, amikor a gróf hűtlenséggel vádolt felesége szövetkezik a kétségbeesett jegyespárral.
Beaumarchais darabját 1786-ban Lorenzo Da Ponte szerkesztette át opera szövegkönyvvé, zenét Wolfgang Amadeus Mozart írt hozzá. Az eredeti színpadi mű megírásától operaszínpadra kerüléséig folyamatosan a cenzúra által tiltott alkotás volt nem csak Franciaországban.

Szerelem és kiszolgáltatottság

Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója a két klasszikus szerző, Beaumarchais és Mozart művét tekinti rendezése kiindulópontjának, ötvözi a két színpadi művet.  Galló Ernő játssza Figarót, Bokor Barna az urat, aki mindenképpen meg akarja szerezni az első éjszakát, a menyasszonyt pedig Gecse Ramóna alakítja. „A szerelemről szól a darab, na meg a kisemberek kiszolgáltatottságáról” – mondja Keresztes Attila rendező, aki szerint az előadás nagy erénye, hogy egy nagy közös játék lett. „Az én vígjátékaim abszurd sajátossága, hogy az érthetetlent addig csinálom, amíg érthető lesz” – fogalmaz a rendező, akinek mondhatni a keze alatt formálódott Galló Ernő színművész.

Nem egy tipikus szolgabohóc

„Nem volt könnyű, mert vígjátékról van szó, s engem Keresztes Attila teljesen más útra terelt. Figaro figuráját a bohózat felé szokták elvinni, én is így indultam neki ennek a szerepnek. Az előadás második részében azonban van egy monológ, amiből kiderül: nem egy tipikus szolgabohóc ez a Figaro. Olyan morális problémákat meg társadalmi kérdéseket feszeget, amelyekből kiderül, sokkal mélyebb, összetettebb ez a figura” – mondta a címszerepet játszó Galló Ernő.
Bokor Barna megjegyezte, cselvígjátéknak tervezték előbb, s ami biztos, hogy a próbafolyamat is sokszor mulatságos volt. „Ha a közönség is annyit fog szórakozni, mint amennyit mi, akkor nyert ügyünk van, s ha csak a felét, már akkor is jó” – mondta előlegben a színművész, aki szerint könnyfakasztó, tavaszi hangulatú előadást hozott össze a Tompa Miklós Társulat.

Barokk és rokokó tobzódás mai térben

Bár a darab csaknem kétszázötven éves, nem korabeli díszletet láthatunk. Keresztes Attila szerint egyrészt költséges lenne, másrészt ma már nem is szükséges. „A művészet azóta már annyit tanított bennünket, hogy meg tud lenni ez a barokk, rokokó tobzódás egy mai térben is” – mutatott rá a rendező. Gáspárik Attila vezérigazgató hozzátette, Fodor Viola azon ritka díszlettervezők közé tartozik, aki kihasználja a színpad dimenzióit. „Nem fél a nagy tértől, a marosvásárhelyi Nemzetié ma Románia legnagyobb színpada, s mindenki tart attól, hogy ebben mit lehet csinálni. Fodor Viola másodjára kapja el a szellemét ennek a térnek, s úgy alakítja ki az egészet, hogy a színészek érvényesüljenek” – jegyezte meg Gáspárik.

A Tompa Miklós Társulat Figarója nem csak zenés, de énekes vígjáték is. A társulat amúgy is jól áll éneklésben, így a rendező szerint vétek lenne kihagyni a nagyszerű dalokat. Az előadáshoz zenét a társulat legfiatalabb tagja, Boros Csaba szerzett, az énekek közt pedig Galló–Bokor énekpárbajt is hallhatunk. A darab premierjét április 30-án, szerdán 19 órától tartja a Tompa Miklós Társulat.