Elsüllyesztett világ a színpadon

„Gorkij műve egy létfilozófiai szimfónia, amely az emberi természetről nagyon sokrétegűen és nagyon mélyen beszél” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója az Éjjeli menedékhely bemutatójának apropóján tartott sajtótájékoztatón szerdán.

Az új előadásban majdnem az egész társulat játszik. A produkció rendezője Victor Ioan Frunză, aki ötödik alkalommal dolgozik a csíkszeredai színházban. „Ez az előadás nagy vizsga a társulat tagjai számára, és számomra is egy különösen nehéz próbálkozás. A szerző szociális témát dolgoz fel, amely az aktualitásán keresztül megmutatja, hogy az emberek nem tanulnak a múltbéli tapasztalatokból. És bár nem könnyen emészthető a szöveg, remélem, hogy a vad szépsége megérinti a nézőket” – mondta a rendező. 

Gorkij 1902-ben írt művének eredeti címe A mélyben. Adriana Grand, az előadás díszlet- és jelmeztervezője egyfajta elsüllyesztett világot próbált megjeleníteni: „mivel a színpadon egy felemelt tér van, valamilyen formában megpróbáltuk megjeleníteni ezt a süllyedést, ezt a bezártságot”.

Az előadásban Szatyin szerepében Kozma Attila látható, aki a munkafolyamatról beszélt a jelenlevőknek. „Nagyon fontos – és kicsit furcsa is – volt, hogy betartsuk azokat az instrukciókat is, amelyeket a szerző odaírt. A szöveghűségre is nagy hangsúly van fektetve, még a pontozásokat is be kell tartsuk, mert mindegyik egyfajta logikai egységet jelent. Bizonyos szempontból újra kellett tanulni ezt a fajta játékmódot. Minden előadásnak megvan a maga nyelvezete, a maga formája, és ez egy nagyon mellbevágóan hétköznapi kell legyen, azért, hogy elérje a nézőket” – mutatott rá.

Szabó Enikő szerint – aki Vaszilisza Karpovnát alakítja – az előadásban látható (menedék)hely szimbolikus: „ez a hely mindig foglalkoztatott, hogy hol is van. De bárhol lehetne, ahol együtt vannak egyívású emberek.”