Békebeli otthonok a múzeumban

Első látásra megállapíthatjuk: száz évvel ezelőtt gyönyörű berendezési tárgyak között élt a polgári, értelmiségi réteg. Megadták a módját a 19. század végén, a 20. század elején élő bútorkészítő mesterek. Nem csupán a hasznosság vagy a kényelem volt a lényeg, hanem az is, hogy egy-egy íróasztal, karosszék vagy szekrény igazi dísze legyen a szobának, egyben megmutatva a tulajdonosának tehetősségét is. Egy elmúlt, „békebeli” hangulat árad a Tarisznyás Márton Múzeumban holnap megnyíló kiállítás tárgyaiból.

Gergely Imre

2012. október 24., 19:142012. október 24., 19:14

2012. október 24., 19:432012. október 24., 19:43

Három helyiségben lesznek megtekinthetők csütörtöktől azok a százesztendős vagy egy-két évtizeddel még idősebb bútorok és egyéb lakberendezési tárgyak, amelyek a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum kezdeményezésére váltak kiállítási tárgyakká. A szalon, az ebédlő és a hálószoba mint különálló helyiségek egy-egy polgári lakásban éppen a 19. század második felében jelentek meg először, ekkor különítették el az étkezési, vendégfogadó vagy hálóhelyiségeket – és minden új helyiséget sajátos, jellemző bútorzattal láttak el, akik ezt megengedhették maguknak. A Békebeli otthonok címet viselő tárlat szervezője, Dimény Attila néprajzos-muzeológus kifejtette, ezek a bútorok már méretüknél fogva sem illenek a mai lakóházakba, tömbházlakásokba, hiszen száz éve még hatalmas termek voltak a házakban. Így sajnos az akkoriban népszerű, ónémet stílusú, faragványokkal díszített bútordarabok sok esetben az enyészetté váltak, pedig ma már belátjuk, egy korszak tanúi és tanúságai ezek a tárgyak.


Szalon, ebédlő, hálószoba

Három helyiség a múlt polgári hétköznapjaiból. A polgári lakások legdíszesebben berendezett helyisége, a társas élet színhelye. Itt kaptak helyet a legdrágább, legelegánsabb bútorok, itt fogadták a vendégeket, a berendezésnek tehát tükröznie kellett a házigazda vagyoni helyzetét is. A szalon nem volt egy mindennap „lakott” szoba, ritkán használták, sokszor hetekig nem is fűtötték télen ezeket a szobákat. Vendéget fogadtak az ebédlőben is, itt a nagy faragott asztal és a támlás székek mellett jellegzetes tartozék volt az ebédlőszekrény, a kredenc, ahol a fontos vendégek számára tartogatott díszes étkészletet tartották. A hálószobában az ágyak, az éjjeliszekrények voltak a jellegzetes tárgyak, de akinek nem futotta külön dolgozószobára, az íróasztal és a könyvesszekrény is helyet kapott itt.


Poroljuk le kallódó kincseinket

A kiállítás csütörtökön, október 25-én 17 órától lesz a Tarisznyás Márton Múzeumbannyílik meg, így előzetesen nem sorolnánk fel minden látnivalót, de már most elmondható, hogy számos szép tárgy a gyergyószentmiklósi polgári családok tulajdonából került a kiállítás anyagába. A megnyitóig még van idő, akinek most eszébe jut, a padláson vagy máshol porosodó, nagyszüleitől örökölt festmény, kisebb-nagyobb egykori dísz- vagy használati tárgy, az most előkeresheti, és akár be is kerülhet a múzeum kiállítási tárgyai közé. Amint Szőcs Levente, a „házigazda” Tarisznyás Márton Múzeum munkatársa elmondta, a kiállításnak ez is a célja: felhívni a figyelmet, hogy ezekre a bútorokra és egyéb lakáskellékekre ne mint kacatra, hanem értékes kincsekre tekintsenek tulajdonosaik, egykori használóiknak örökösei.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei