Balázs Imre festő életművét mutatják be Marosvásárhelyen

Az 1960-as és ’70-es évek, a ’80-90-es, illetve az ezredfordulót követő esztendők terméseit sorakoztatja fel a két hétig látogatható tárlat, amely a család kezdeményezésére, a festőművész fiának, Balázs Áronnak a rendezésében jött létre, azzal a céllal, hogy fenntartsa a Marosvásárhelyhez ragaszkodó, Marosvásárhelyt második otthonának tekintő művész emlékét. Ahogy Balázs Áron a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, „nagyon fontos volt a vásárhelyi periódusa, szerette ezt a várost”, ahol felfedezték tehetségét, ahol rajzolni és festeni tanult,iskolába járt és érettségizett.

Balázs Imre 1931. október 26-án született Máréfalván, Nagyszebenben cseperedett, majd Marosvásárhelyre került a család, ahol hagyományai voltak a képzőművészeti iskoláknak, és ahol Bordi András mint képzőművészeti oktató és a képtár igazgatója hamar felfedezte a tehetséget a fiatal tanítványában. Egyetemre a bukaresti Képzőművészeti Főiskolára nyert felvételt, de otthagyta, és Kolozsváron kezdte el újra felsőfokú tanulmányait Abodi Nagy Bélánál, majd Miklóssy Gábor lett a mestere, akit „Il Pittore”-ként emlegetett mindenki azokban az időkben. Erős személyisége, szenvedélyes természete irányította az életét, 1956 őszén részt vett a kolozsvári diákmegmozdulásokban, ő olvasta fel az egyetemisták öt pontból álló követeléseit – például, hogy a felvételinél ne a származásra, hanem a tehetségre legyenek tekintettel, az orosz és a román nyelv és irodalom legyen fakultatív tantárgy az egyetemen – ezért hét év börtönre ítélték, amit ötre csökkentettek, és amiből hármat le is töltött – ismertette a 2012-ben elhunyt művész életét Mana Bucur, a Képzőművészek Országos Szövetségének Maros megyei elnöke, és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki a 20. század második felének legnagyobb magyar és erdélyi képzőművészének nevezte Balázs Imrét.

A kiállított képek – összesen 58 alkotás – az életművet mutatják be a börtönből való szabadulásával kezdődően, amikor Marosvásárhelyre kerül, és ahol bizonyos szempontból lassan, más szempontból gyorsan folytatta hivatását. Fokozatosan kezdett el ismét rajzolni, festeni, 1960-ban már bevették a munkáját a Képzőművészeti Szövetség által rendezett marosvásárhelyi megyei tárlatra is. A börtön utáni időszakban a sötét tónusokhoz ragaszkodott, majd lassan, a ’70-es években kezdtek kivilágosodni a színei. Elkezdte járni az országot, főleg Erdélyt, sokszor Magyarországra is átjutott, különböző művésztelepeken alkotott. 1987-ben áttelepedett Magyarországra, ahol Vácott talált új otthonra, egy éppen akkor megüresedő műteremlakásban folytathatta alkotói tevékenységét.