Álom múzeumi kivitelben

– Gazdasági válság ide vagy oda, jó évet hagyunk magunk mögött. Nőtt a látogatottságunk, amit elsősorban azzal magyarázok, hogy sokat javult a múzeum külső kommunikációja. Ez a korábbiaknál nagyságrendekkel jelentősebb sajtójelenlétet biztosított, így az emberek jobban értesülhettek a rendezvényeinkről, és a látogatottság pontosabb mérését is meg tudtuk valósítani. Ugyanakkor 2009-ben többet foglalkoztunk a célcsoportokkal, több olyan rendezvényünk volt, amely nem csak a megszokott törzsközönséget vonzotta. A teljesség igénye nélkül sorolva, ilyen volt a katolikus egyház centenáriuma alkalmából rendezett fotókiállítás, amely a gyulafehérvári székesegyházat mutatta be. A vallásos tárgyú kiállítások sorába tartozik a Köpönyeges Mária című, ez az erdélyi, freskókon látható Mária-ábrázolásokat tartalmazta. Nagysikerűnek bizonyult az elsősorban gyerekeknek szánt Ólomkatona című kiállításunk, amelyet a Székely Nemzeti Múzeumban és a baróti egységünkben is bemutattunk. A múzeumpedagógiai foglalkozások nem csak a gyermekeket, de a felnőtteket is behozták, a december közepén nyílt Selma Lagerlöff-tárlatunkat is a gyermekek éltetik. A karácsonyi vásárunk azt igazolja, hogy nem csak klasszikus kiállításokban érdemes gondolkodni, hanem olyan, civil rétegeket megmozgató rendezvényekben is, amelyek nem kapcsolódnak kifejezetten a megszokott múzeumi élethez. Mert az rendben van, hogy a néprajzi tárlatunkon megtekinthető a szita vagy az osztováta, de a vásár révén az érdeklődők azzal is szembesülhettek, hogy él a hagyomány. Igyekszünk minél sokoldalúbbak lenni, s ennek eredményeként könyvelem el a 2009-ben tapasztalt 20 százalékos érdeklődésnövekedést, az intézmény valamennyi egységében összesen mért eddigi 35 ezres látogatottság ugyanis 42 ezerre nőtt.

– Az örvendetes látogatottság-növekedésen túl mit tart a 2009-es év legnagyobb megvalósításának?

– Az év nagy eredménye egyértelműen az Apor-kódex restaurálásának befejezése, és kiállítása. Talán túlzásnak hangzik, de ezzel a múzeum 130 éves álma vált valóra, hiszen a nagy értékű kódex megújult, rangos nemzetközi kiállítás megcsodált eleme volt, visszakapjuk és bemutathatjuk a róla készült nemesmásolatot. De közel hasonló fegyvertény a múzeum képanyaga digitalizálási folyamatának elkezdése, ami a néprajzosainkat dicséri. Pályázati pénzből elindulhatott egy felbecsülhetetlen értékű anyag feldolgozása és közzététele. Szintén a néprajzosok jeleskedtek a veszprémi testvérmúzeummal közösen szervezett, Ünnepek és találkozások című vallásos néprajzi kiállítás szervezésében is. A régészek nagy eseménye az erdélyi régésztalálkozó volt, aminek mi voltunk a házigazdái, társszervezői, három napra mi lehettünk a szakma erdélyi fővárosa. A Barabás Miklós Céh tárlata a képzőművészet szempontjából volt nagy fontosságú momentum. Nagy értékűnek tartom a veszprémi Figuratív csoport kiállítását is, de pirosbetűs kiemelést érdemelnek a Gyárfás Jenő életművet bemutató csíkszeredai, gyergyói és kézdivásárhelyi tárlatok is. És ne feledkezzünk meg a honvédszobor „feltámasztásáról” sem, amelynek kivételesen jó visszhangja volt. A karácsony elhozta az új Acta siculica című évkönyvünket is, amely most először honlapunkon is hozzaférhető. Honlapunkon is újítottunk: \"étvágygerjesztő” virtuális múzeumi sétát tehet az, aki a  www.sznm.ro címre látogat.

– Hasonló színvonalon teljesítettek az intézmény külső egységei is?

– A múzeumfunkciók kiszélesítése igényel-e nagyobb méretű belső átépítéseket?

– Természetesen, akár a már említett büfé-kávézó létesítése okán is. De a kiállító terek kialakításakor is lesznek bizonyos hangsúlymódosítások. A terek növelése elsősorban a főépületben lévő irodahelyiségek felszámolása, elköltöztetése révén valósítható meg. Minden ajtó mögött valamilyen látnivalónak, megvásárolni valónak kell kínálnia magát. A régészek jelenlegi alagsori terében látványtár lesz, megfelelő biztonságtechnikai berendezésekkel ellátott látogatható raktár. A jelenlegi kihasználatlan udvarban szeretnénk egy amfiteátrumot kialakítani, ahol szabadtéri koncerteket, hagyományőrző előadásokat, bemutatókat lehet tartani. Játszótér létesítése is szerepel a terveink között, hiszen sok esetben éppen egy ilyen létesítmény hiánya a legfőbb akadálya egy családi múzeumlátogatásnak. Múltról, a város, az intézmény jelentős személyiségeiről beszélő szobrok kellenek ide. Télen-nyáron látogathatóvá akarjuk tenni a Csíki-házat. A tervezett szabadtéri rendezvényekhez kulturált illemhelyeket kell biztosítani. Egyszóval olyan körülményegyüttest kell kialakítani, ami által vonzó rendezvényhelyszínné varázsolhatjuk a múzeum udvarát.

– A belterjes fejlődésnek azonban óhatatlanul megvannak a maga határai. Területnövelésre is nyílik lehetőség?

– Tisztában vagyunk azzal, hogy a további fejlődésünk alapvető feltétele a területbővítés, és ebben szerencsére az intézményt fenntartó megyei tanács egyértelmű támogatónk, de a városvezetés részéről is fokozott az érdeklődés a múzeum iránt. Egy szomszédos, 40 áras terület kínálja magát, amelyről valamennyi érintett úgy gondolkozik, hogy annak a múzeumhoz kell tartoznia. Ez a befektetés a hosszabb távú tervezés része, és nem kizárólag múzeumi célokat szolgálna, hanem városmarketing szempontjából is fontos lenne. Ma egy Sepsiszentgyörgyre látogató turistacsoport számára a múzeum „kötelező” célpont, utána viszont többnyire mennek is tovább. Ha ezen a megvásárolandó területen létesítünk egy vendéglőt, lehetőségünk nyílik a turisták szentgyörgyi tartózkodásának meghosszabbítására. Mellette állandósítani tudnánk egy jó minőségű portékát és múzeumi kiadványokat kínáló kézművesvásárt is. Ugyanezen a területen szeretnénk felépíteni az első erdélyi modern művészetek képtárát, ahol méltó otthonra lelne például Baász Imre hagyatéka vagy a performanszok. Ezeknek a művészeteknek gyönyörű hagyományuk van mifelénk, de máig nincs otthonuk, pedig anno idevonzották a fél világot. A jó öreg Székely Nemzeti Múzeum, a modern művészetek otthona és átjárható, közkertszerű szabadidőközpont – egymást erősítő, egész napos programot adó helyszínegyüttes: ez az én nagy álmom.