A szekus irattárban nyugvó egyházi közelmúltról

– A Székelyföld folyóirat legutóbbi három számában egy besúgó unitárius pap,‭ ‬Izsák Vilmos ténykedését tárja fel.‭ ‬Mennyire átlátható ezen az eseten keresztül a hírhedt Szekuritáté besúgói hálózatának működése‭?

– Annyira, amennyit ebből egy ügynök ‬vagy ügynökök tevékenységének megismerésével,‭ ‬ezek mozgásterének feltárásával megismerünk,‭ ‬illetve‭ ‬megnézzük,‭ ‬hogy a tartótisztek hogyan,‭ ‬milyen szempontok alapján válogattak emberekben‭ (‬pl.‭ ‬az ügynökök beszervezésekor‭)‬,‭ ‬mikor,‭ ‬milyen megfontolások alapján használták vagy mellőzték az ügynökök adatait.‭ ‬A hálózat működtetése a hatalmi gépezet egyik eszköze,‭ ‬a politikai,‭ ‬társadalmi erőterek változásaival összefüggésben alakuló,‭ ‬időben változó‭ ‬hierarchikus alakzat volt.‭ ‬Egy egyedi eset azonban e jelenség teljes bonyolultságát nem mutathatja meg.‭ ‬Ehhez más léptéket is kell a kutatóknak választani,‭ ‬a politikai intézmények szintjén is szükséges‭ ‬a jelenséget vizsgálni.‭

– Egyházi,‭ ‬társadalmi, illetve kulturális szempontból mi a hozadékuk ezeknek a jelentéseknek‭? ‬Mennyire számítanak kordokumentumnak‭?

– Az említett esetelemzés‭ ‬az Unitárius Egyház‭ Közelmúltkutatás programja keretében‭ ‬készült‭ ‬– hálás vagyok a‭ ‬Székelyföld‭ ‬folyóiratnak,‭ ‬hogy folytatásokban közölte‭. ‬A programot az‭ ‬EU keretében‭ ‬működő Egyházi Átvilágítási Folyamatot Koordináló Bizottság irányítja.‭ ‬De nemcsak az unitáriusok,‭ ‬a református‭ ‬és evangélikus egyházak is megteremtették a lelkészek és világi tisztségviselőik átvilágításának intézményes kereteit.‭ ‬Hogy milyen eredményekkel és következményekkel zajlik a folyamat,‭ ‬erről az egyházak képviselői nyilatkozhatnak.‭ ‬Az említett koordináló bizottság‭ ‬kikérte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (‬CNSAS‭) a személyi iratcsomókat, ‬létrehozott egy kutatócsoportot‭ (‬ennek tagjaként‭ ‬dolgozunk‭)‬,‭ ‬amelynek feladata a különböző állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának feltárása az‭ ‬1945‭ ‬és‭ ‬1989‭ ‬közötti időszakban a kapott levéltári anyag alapján.‭ ‬A cél a bizottság ügyvezetője,‭ ‬Szabó László lelkész megfogalmazásában‭ „‬a közelmúltunkkal való őszinte szembenézés és az erkölcsi jóvátétel az áldozatok irányába‭”‬.‭ ‬De más hozadéka is van az‭ ‬átvilágítási folyamatnak.‭ ‬Pap Géza,‭ ‬az Erdélyi Református Egyházkerület‭ (‬volt‭) ‬püspöke fogalmazta meg‭ ‬2011-ben:‭ „‬tudomásul kell vennünk,‭ ‬hogy a jelenkori egyháztörténetünk értékes leletei a Szekuritáté levéltárában nyugszanak.‭ ‬De ez a történelem nem az övék,‭ ‬hanem a miénk.‭ ‬Ha ismerni akarjuk valós történelmünket,‭ ‬a hűséges kitartásokkal,‭ ‬no meg az árulásokkal együtt,‭ ‬akkor ezt az anyagot nem szabad nekik hagyni...‭ ‬a hallgatás azért a legrosszabb megoldás,‭ ‬mert ezzel azt üzenjük a következő nemzedékeknek,‭ ‬hogy a nehéz ügyeket az egyházban is el lehet kenni.‭”‬ (Erdélyi Napló,‭ ‬2011.‭ ‬szeptember‭ ‬15‭.)

Körültekintő,‭ ‬gondos elemzést igénylő kérdés,‭ ‬hogy egy-egy ügynöki jelentés mennyire hiteles kordokumentum.‭ ‬Ezt esetenként kellő kontextusba helyezéssel szükséges vizsgálni és a döntéseinket mérlegelni,‭ ‬esetleg újabb adatok előkerülésével újra kell értelmezni egy-egy korábbi megállapítást.‭‬ Az ügynök sokszor erőfeszítésekre kényszeríti a kutatót:‭ ‬érdekei szerint ‬vagy rosszindulatból‭ ‬nagyokat mond,‭ ‬máskor elhallgatja a tényeket.‭ ‬Akár saját érdekei alapján,‭ ‬akár az elvárások,‭ ‬követelések kényszere alatt cselekszik,‭ ‬a feljelentését konstruálja.‭ ‬A kutató dolga,‭‬ hogy ezt a konstrukciót szembesítse az általa szintén más konstrukciókból megismert múltbeli valósággal.‭

– Olvasva a tanulmányokat arra a következtetésre lehet jutni,‭ ‬hogy ez a besúgó önként vállalta feladatát.‭ ‬Fel lehet becsülni,‭ ‬hogy mekkora lehetett ez a hálózat,‭ ‬illetve‭ ‬hogy a‭ ‬beszervezettek‭ ‬milyen arányban vállalták önként ‬ezt a feladatot, és hányan lehettek azok,‭ ‬akiket megfélemlítéssel kényszerítettek besúgásra‭?    

– Az ügynöki tevékenység vállalásának,‭ ‬elfogadásának sokféle indítéka lehetett,‭ ‬a történeti kutatás szerintem soha nem fog eljutni olyan mikroszkopikus szintre,‭ ‬hogy e tekintetben pontos arányszámokkal szolgáljon.‭ ‬Ennek egyik oka‭ ‬lenne‭ az óriási vizsgálandó esetszám és‭ ‬a kis létszámú kutatócsoport.‭  Például a‭ ‬Pálfi Géza római katolikus pap köré szervezett informátorhálózatban követésének két évtizede alatt‭ ‬84‭ ‬hálózati személy tevékenykedett,‭ ‬közülük‭ ‬27‭ ‬világi, a többi egyházi személy volt.‭ ‬Még erre az‭ ‬egy személyre állított kis hálózat ügynökeinek indítékait is nehéz lenne feltárni.‭ ‬Bizonyára sok esetben rejtve is maradtak ezek.‭ ‬Írásunk‭ „‬hőse‭”‬ közel negyven évig volt a pályán,‭ ‬ez idő alatt ügynöki tevékenységének motivációi is változtak‭ ‬– jól megfontolt érdekei szerint.‭ ‬Önkéntessége soha nem volt megkérdőjelezhető,‭ ‬akkor is jelentett,‭ ‬amikor még nem volt a hálózat tagja,‭ ‬majd akkor is,‭ ‬amikor időlegesen kizárták.‭ ‬Mikor,‭ ‬milyen indítékokból‭? ‬Erre is kerestük a válaszokat‭ ‬a Székelyföldben megjelent‭ ‬írásban.‭

– Izsák tetteinek erkölcsi elítélése elmarad a tanulmányban...

– A morális ítélkezés nem a kutató dolga,‭ ‬annak az olvasók értelmezéseiben,‭ ‬olvasataiban kellene megszületnie.‭