A könyvtár – az elme szükséges fényűzése

– Ilyen rövid idő alatt nem lehet látványos eredményeket elérni – mondja az igazgató, aki számára nem ismeretlen a művelődési intézmények vezetése és menedzselése, hiszen korábban három éven át a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontot igazgatta, de azelőtt is hasonló, kultúra közeli beosztásokban tevékenykedett –, egyelőre figyelem az itt zajló munkát, s az a legsürgősebb feladatom, hogy próbáljam csökkenteni a könyvtár működési költségeit. Ez a munka e másfél hónap alatt abban nyilvánult meg, hogy áttekintettem a szolgáltatói szerződéseket, és megpróbáltam itt-ott lefaragni a kiadásokból, igyekeztem ésszerűsíteni egyes vonatkozásokat. Meg kell mondanom, hogy van ezen a téren is eredmény. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy egy jól működő, jól felszerelt és kiváló munkatársi gárdával ellátott intézményt vettem át. Szakmai szempontból csak apróságokat lehet már tenni, kis finomításokat, hiszen az előttem járók jól kiépítették a struktúrákat.

– A könyvtár valóban benne él a városlakók tudatában, elég széleskörű tevékenység zajlik itt, amely meghaladja, olykor túllépi a klasszikus funkciókat. Kérem, mondjon pár statisztikai adatot az intézményről!

– Létezik egy elektronikus kártyarendszer, nyomon tudjuk követni a körülbelül 5500 fős aktív tagság, azaz az olvasóközönség szokásait, azt, hogy hányszor jönnek könyvtárba, mit kölcsönöznek, mennyi ideig tartják maguknál a könyveket, mit olvasnak és mire kíváncsiak. Ahogyan az olvasókat számon tartjuk, ugyanúgy a könyvek sorsát, „életútját” is látjuk. Mintegy száznegyvenezer kötetünk van, ennyi a kölcsönözhető kiadványok száma, és tízezer lehet a helyben olvasható szabadpolcos szakkiadványok, lexikonok és megrendelt periodikák száma. A könyvtári tevékenység 850 négyzetméteren zajlik.

– Milyen lehetőség van a könyvtárban az állománygyarapításra?

– Két mód van. Egyik a könyvadományok befogadása, a másik a vásárlás. Szerencsénkre egyre gyakrabban fordul elő, hogy magánszemélyek keresnek fel minket és felajánlanak egy-egy hagyatékot vagy valamilyen „könyvcsomagot”, amelyre különböző okokból kifolyólag nincs már szükségük. Mi szívesen vesszük az ilyen megkereséseket, hiszen ezek az adományok adott esetben nagy értéket képviselhetnek. Átnézzük a könyveket, kiválogatjuk, bevesszük vagy lecseréljük az állomány elrongyolódott darabjait, illetve bizonyos esetekben továbbadunk belőlük kisebb könyvtáraknak is. A másik lehetőség a vásárlás, a könyvbeszerzés. Elég szerény vásárlási keretből gazdálkodhatunk, de időnként pályázatokat nyerünk, amelyek által hozzájutunk az újdonságokhoz. Nem biztos és nem állandó módja ez sem a könyvtárépítésnek, de érdemes próbálkozni vele, mert minden lehetőség jól jön számunkra.

– Kiadókkal milyen a kapcsolatuk? A helyben vagy a közeli városokban működő kiadók ajánlanak-e fel időnként ingyenes vagy kedvezményes példányokat?

– Nem jellemző, bár ritkán azért előfordul. Köteles példányt csak a bukaresti Nemzeti Könyvtárnak kell idehaza leadni, illetve az Országos Széchényi Könyvtárnak Budapesten, amennyiben magyarországi állami vagy alapítványi támogatást élvez egy-egy kiadvány. Pozitív példaként azonban az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesületet tudom említeni. Hazabeszélek, hiszen ez a szervezet többnyire korábbi munkahelyemmel, a Forrásközponttal és az ottani szakemberekkel működött együtt, folyamatosan adott át a könyvtárnak az új címekből, hiszen azok olyan helytörténeti, néprajzi, szociográfiai munkák, amelyek a városhoz és a környékéhez szervesen kapcsolódnak, annak múltjából és jelenéből táplálkoznak, a helyi hagyományokat és értékeket igyekeznek továbbadni. Sajnos elég szűkös a beszerzésre érkező költségvetési keretünk. Ebből csak a legszükségesebb vásárlások ejthetők meg, illetve kellő odafigyeléssel szélesíthető a folyóirat- és a szakkönyvkínálat. Ki merem jelenteni, hogy nálunk megtalálhatók a leggyakrabban olvasott folyóiratok. Azt tapasztalom, hogy a legkülönfélébb szakkönyveket, a fontos szakmák friss eredményeit feldolgozó kiadványokat nagyon keresik. Ezek viszonylag drága könyvek. Úgy látom, erre a közeljövőben nagyon figyelnünk kell, hogy naprakészek lehessünk. A kiadók felajánlásairól még annyit, hogy igen gyakran az el nem adható könyveiket adják a könyvtárnak, holott nekünk nem csak erre lenne szükségünk. Az udvarhelyi olvasók elitje, ez egy szűkebb réteg, igen nyitott a világra, mindig az újdonságot keresi, az idehaza és a Magyarországon megjelenő irodalom legjavát és a nemzetközi sikereket kéri a kölcsönzőrészlegen.  

– A magyarországi Márai-programban benne van-e az udvarhelyi könyvtár? Kapott-e ebből a nagy médianyilvánossággal meghirdetett keretből, amely végül is szerényebb, mint kezdetben, és elég akadozva működik?

– Úgy tudom, hogy korábban részesült a könyvtár ebből, hozzájutott kedvezményesen több könyvcsomaghoz. Most azonban, látva ennek a határokon átívelő projektnek a körvonalazódását, nem hinném, hogy idén részesülnénk belőle, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap még csak most gyűjti a kiadói felajánlásokat, csak valamikor ősszel készül el a végleges kínálat, s biztos, kell majd utána még egy fél év, mire a kész címek pályáztatása és leosztása is elkezdődhet.

– Milyen elképzelései vannak a fejlesztés terén?

– Köztudott, hogy a könyvtárnak jelenleg otthont adó épület csak ötven százalékban a városé. Úgy tudom, hogy amennyiben nem tudunk a tulajdonossal megegyezni és túl magas bérleti díjat fog kérni, akkor kénytelenek leszünk összébb húzódni. Most nagyon büszke vagyok arra, hogy a könyvek nem zárt raktárakban vannak, hanem tágas termekben, jól átlátható polcokon, amelyeken minden olvasónk szétnézhet és kedvére keresgélhet. Büszke vagyok arra is, hogy a könyvtár egyúttal kulturális központ is, hiszen elődöm, Szabó Ká­roly meghonosította a filmvetítéseket, a filmklubot, galériát üzemeltet, rendszeresen szervez könyvbemutatókat, itt van a Kuckó Egyesület székhelye is, amely ugyancsak egy nagyobb kisugárzású tevékenységi kört tudhat magáénak a hagyományőrzés és a hagyományhasználat terén. Ha szerényebb helyre, kisebb felületre kényszerülünk, akkor ezek a tevékenységek is beszűkülhetnek. Hosszabb távon csak megfelelő keretek mentén lehet gondolkodni. Ha a város vezetésének az a szándéka, hogy új helyre költöztessen, akkor mi azt jó néven vesszük, de ez a változtatás csak akkor jó, ha továbbra is fenntarthatók a mostani körülmények, ha a belvárosban maradunk, az iskolák és a kulturális intézmények közelében.

Mindezektől függetlenül az első újdonság, amit be kívánok vezetni, az a támogatói tagság. Felnőttek, gyermekek és családok számára is létesítenék ilyen státust, ami – nyilvánvalóan – önkéntes alapon működne. Az olvasók, akik élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, kapnak egy kiemelt státust, és pénzük tulajdonképpen vissza is térülne egy másutt érvényesíthető rendszerben, például úgy, hogy a partnercégeknél, a város más intézményeinél, bizonyos szolgáltatóknál jelentős kedvezmény járna nekik. Önkéntesen, civil alapon szerveződő rendszer jöhetne így létre, ami hasonló a Székelyföldi Közösségi Alapítvány eredeti koncepciójához. Nehéz és bizonytalan helyzetben is dolgoznunk kell, hiszen a kultúra – s így a könyvtár is – luxus, fényűzés, de olyan, amelyre mindenképp szükségünk van, hiszen az írás és az olvasás készsége nélkül nem képes működni a társadalom.