A fekete március egyik elemzése

– Mennyire letisztultan lehet elemezni a marosvásárhelyi eseményeket?

– A fekete márciusról már nagyon sokat tudunk, de nem mondhatjuk el, hogy egy letisztult folyamatról esik szó. A könyvünk megjelenése annyiban jelent előrelépést, hogy elkezdődhet egy párbeszéd, amely egyengetheti a letisztulás útját. Tisztába voltunk azzal, hogy a konfliktusban részt vevő mindkét felet nagyon sok indulat és érzelem kapcsolja a történtekhez, ugyanakkor annyi forrásanyag került elő az elmúlt két évtizedben, hogy meg is próbálkozhattunk egyfajta értelmezéssel. Nem is az érdekelt, hogy az események történetét tárjuk fel, hanem arra kerestük a magyarázatot, hogy miért történhetett mindez.

– Magyar részről mindig pogromot emlegetnek. Mennyire volt szervezett ez a konfliktus?

– Három értelmezése van a történteknek: a magyarok egyértelműen népirtásról, magyarellenes pogromról beszélnek; a román radikális narratíva szerint ez egy, magyarok által, Magyarország beavatkozásával szervezett, államellenes, románok ellen irányuló megmozdulás volt; a korabeli nyugati elemzők és sajtó pedig etnikai konfliktusként határozta meg az eseményeket. Nekünk történészeknek sokkal komplexebb válaszokat kell adnunk, arra jutottunk, hogy etnikai konfliktusként említjük, de két fontos szakaszát különítjük el. Az első rögtön a rendszerváltás után következett be, amely Marosvásárhelyen teljesen etnikai színezetet kapott. Arra gondolok, hogy a vezetőket nem szakmai vagy politikai alapon váltották le, hanem azért, mert magyarok vagy románok voltak. Az etnicizálódás nyomán kialakult egy feszültség a két etnikum és az őket képviselő elitek közt. Ez egy patthelyzethez vezetett, egyszerűen nem létezhetett semleges álláspont. Egyes, katonai körökhöz, illetve a Vatra Românescă szervezethez tartozó, román személyek úgy képzelték, hogy a történeteket csak egy erődemonstrációval lehet kimozdítani a holtpontról. 1990. március folyamán egyre több tömegtüntetést szerveztek, amelyek nyomán teljesen elszabadultak az indulatok. Gyakorlatilag ez a része már szervezett cselekvés volt, hiszen autóbuszokat kellett lefoglalni, amellyel a Görgény völgyéből bejöhettek a felfegyverkezett románok, hogy tömegverekedést indítsanak el. Az etnikai konfliktusnak volt tehát egy spontánul kibontakozó része, és erre a már említett körök a tömegeket manipulálva ráépítettek egy jól megtervezett fázist.

– Ma is elkülönülten léteznek ezek a táborok, vagyis nincs átjárhatóság köztük?

– Mindenképp a fekete március hosszú időre visszavetette az együttélés normális módjainak lehetőségét. A kilencvenes évek kezdetén nemcsak a baráti vagy szomszédi, hanem a házastársi viszonyok is megromlottak, valószínűleg ez hosszú távra kölcsönös bizalmatlanságot eredményezett. Nem együttélési, hanem egy egymás mellett élési modell alakult ki Marosvásárhelyen. Ez a város gazdasági fejlődését is negatívan befolyásolta. Minden projekt manapság is etnikai színezetet kap, a fiatalabb nemzedékek, amelyek nem élték át ezeket az eseményeket, már nem különülnek el markánsan, de a két itt élő nemzet nem próbálja az álláspontjait közelíteni.

– Romániát régiókra szándékoznak osztani. Mennyire van esélye egy Marosvásárhely központú Székelyföld kialakulásának akkor, amikor sokszor az egykor Székelyvásárhelynek nevezett város sok magyar polgára sem vállalja fel, hogy ő székely lenne?

– Amióta a történelmi Székelyföldet megyékre szabdalták, és megváltozott Marosvásárhelyen is az etnikai arány, szerintem nagyon kevés ennek az esélye. Egyfelől a román lakosság hozzájárulása nélkül ez nem történhet meg, ők – éppen a fekete március folytán – semmiképp sem fogadják el, hogy újra kisebbségbe kerüljenek. A magyarok székely identitására térve pedig tudni kell, hogy sok marosvásárhelyi polgár nem székely származású. Nem úgy van, mint Csíkszeredában vagy Székelyudvarhelyen, hogy a környező falvakból az egykori székely székek lakossága költözött a városba, hanem Vásárhely egy találkozópont, nemcsak Marosszékről, hanem a magyar lakosság egy része Mezőségről, illetve Segesvár környékéről származik, az utóbbiaknak pedig nincs székely kötődésük, identitásuk.