Régen megbélyegezték őket, ügyetlennek titulálták, és ami a legrosszabb: megpróbálták átszoktatni őket. A balkezesség mára már elfogadott jelenség, tény azonban, hogy minimális alkalmazkodást mégiscsak kíván, különösen a család, de az oktatási intézmények és a társadalom részéről is.
2015. augusztus 18., 12:172015. augusztus 18., 12:17
Pokorny Emese gyógypedagógus elmondta, ma is vannak olyan családok, ahol a gyerekeket megpróbálják átszoktatni, azaz egy balkezes gyerektől elvárják, hogy a jobbját használja. Szerinte a megbélyegzésen és az ügyetlennek tituláláson túl ez volt és ma is ez a legsúlyosabb dolog, amit a szülő, az iskola elkövethet a gyerek ellen. „Azért fontos, hogy hagyják, mert ez idegrendszeri sajátosság és a kézhasználat a jobb vagy bal agyfélteke dominanciája függvényében alakul ki” – magyarázta. Hozzátette, az átszoktatás következményeként a gyerek valóban ügyetlen marad, hiszen kénytelen lesz a jobb kezét használnia, a bal kezével pedig nem lesz alkalma a különböző készségeket – írást, evést, különböző kézi munkákat – elsajátítani. Összességében mindez, ideértve a szigort és a kényszert is, viselkedésproblémákat válthat ki, el egészen a dadogásig, hiszen megzavarunk valami olyasmit, ami természetesen alakult volna ki.
A kisbabákról még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy melyik kezüket fogják használni, a kezesség legkésőbb öt-hat éves korra alakul ki, de mindenképp fontos, hogy iskolakezdésig kiderüljön, melyik kéz a domináns. Van, ahol egyértelműen lehet tudni, de egy lassabban fejlődő idegrendszer vagy egy rejtett balkezesség esetében mindez nehezebben alakul ki.
Pokorny Emese szerint zavartalanul fejlődik az a gyerek, akinek hagyják, hogy a balkezessége kialakuljon. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a közvélemény is elfogadó legyen, belássa azt, hogy a balkezes ugyanolyan ember, mint a többi, csak alkalmazkodni kell a sajátosságaihoz. Mindebben pedig kulcsfontosságú szerepet játszik a család és az iskola.
A kétgyerekes Tálas Zsuzsannának is a nagyobbik gyereke a bal kezét használja. „Sosem olvastam utána a jelenségnek, nem dokumentálódtam, hogy mire figyeljünk oda, egyszerűen csak elfogadtuk. Amíg a kislányom nem kezdett el papírdarabokat vagdosni, rajzolni, nem is vettük észre, hogy bármilyen előnye vagy hátránya lenne mindennek. Egyszer a Teleki-kastélyban gyerekfoglalkozást tartottak, akkor vette észre a foglalkozásvezető, hogy a kislányom milyen furcsán vág. Megkérdezte, tudom-e, hogy létezik balkezes olló? Akkor nem tudtam, de most már balkezes vonalzónk és hegyezőnk is van” – mesélte. Az édesanya kisebbik gyereke sokáig mindkét kezét használta, és ahhoz, hogy a kezessége spontánul, és ne kényszerítve alakuljon, a kanalat például sosem a tányér jobb vagy bal oldalára helyezte, hanem a felső részére.
A domináns kéz megkeresésének számos más próbája van, de ha a szülő úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, akkor nyugodtan fel lehet keresni egy gyógypedagógust, tanácsolta Pokorny Emese.
Természetesen nem csak az fontos, hogy a gyerek otthonról mit hoz, hanem hogy az iskolában hogyan fogadja a jelenséget a pedagógus. Kozma Rozália tanítónő elmondta, neki a tavalyi tanévben előkészítő osztálya volt, ahol egy gyerek volt balkezes. Nem vagyok az átszoktatás híve, mindenben próbáltam a gyerek segítségére lenni, többféle gyakorlatot végeztünk. Az előkészítő osztályokban általában a gyerekek padjára bal felől kiteszünk egy szívet, hogy így tanuljuk meg az irányokat, és így tanuljunk meg tájékozódni. A pedagógus elmondta, a balkezes gyerekeknek lassabban alakul ki az íráskészsége, és a szépírás is nehezebben megy nekik, de a tornaórán is nehezebb. „Több figyelmet, több magyarázatot igényelnek a balkezes gyerekek” – összegezte Kozma Rozália, hozzátéve, hogy ennek elfogadása számára nem okoz gondot.
Kép alá: 1992 óta minden évben augusztus 13-án ünneplik a Föld népességének csaknem 15 százalékát kitevő csoportot: a balkezeseket
szóljon hozzá!