Tejbegríz után sajtkészítés

Immár második alkalommal vett részt a Vidék Kaland programban, és nagy örömére mindkét felvonás során feledhetetlen élményekkel gazdagodott a Kecskemét környékéről Budapestre költözött Farkas Ildikó. A harminckét éves nő közgazdász diplomát szerzett, de szíve a vendéglátóipar (különösen a sütés-főzés) felé húzta. Kacérkodik a gazdálkodás gondolatával, a programba két éve azért jelentkezett, hogy a gazdák mindennapjairól képet kaphasson. Tavaly Maros megyében főként a növénytermesztés mikéntjét figyelhette meg, idén pedig hegyesebb vidékre kívánkozott, mert ezúttal az állattartás és az állati eredetű termékek feldolgozása vonzotta. Tökéletes házigazdákra talált a homoródalmási Sándor Kálmán Huba és párja, a magyarországi Dévaványáról ideköltözött Fehér Flóra személyében – ottjártunkkor gondolni sem akart arra, hogy néhány nap múlva, pontosabban szombaton el kell hagynia nem mindennapi szálláshelyét, a korszerű lakássá alakított csűrt, amelyből rálátni a sajtkészítő műhelyre.

A fiatal almási sajtkészítő, Sándor Huba harmadik éve fogad „kalandorokat”, de az igényesen felújított falusi házban és a nemrég modernizált, mintegy százéves csűrben a betévedő látogatót is szívélyesen fogadják. A rengeteg fejőstehén, kecske, sertés és háziszárnyas mellett, illetve a veteményeskertben – egy jobbára önellátó gazdaságban – mindig elkél a szorgos kéz, mindezek mellett azonban minőségi bort készítenek Huba nagytatájával közösen. Ezeket a termékeket helyben is meg lehet vásárolni, de a termelők jelen vannak a helyi, környékbeli, sőt némely magyarországi hagyományos vásáron is. Volt tehát mibe bevonni a kalandort, aki csillogó szemmel mesélt élményeiről, tapasztalatairól.

Úgy tűnt, Ildikónak a legkevésbé sem esett nehezére korán kelni, a szabadnapot nem engedélyező háztartásban fellelhető munkákat végezni, Huba és Flóra társaságában. Próbatételnek és kellemes nyaralásnak is érezte az egyhetes programot, amely múlt szombaton ért véget. Azelőtt a tejbegríz volt a legbonyolultabb étel, amit tejből készített – jegyezte meg nevetve. Az elmúlt időszakban azonban volt alkalma belelátni a különféle munkafolyamatokba, főként a tej feldolgozásába, illetve a sajt érlelésébe.

A kalandor kíváncsian fordult a mezőgazdasággal foglalkozók számára természetesnek tetsző újdonságok felé. Meglátása szerint az állattenyésztés, illetve a sajtkészítés nem egyemberes foglalkozás, hiszen sokszor nehéz fizikai munkát kell végezni, és úgy véli, egy férfi ereje nélkülözhetetlen a gazdaság fenntartásához. Sándor Huba tréfásan úgy fogalmazott, „a fahasogatás, tűzgyújtás nem férfimunka, s a többi női munka”. Ildikó gondolkodott már azon, hogy férjével valahol gazdálkodásba kezdjen, ám arra is rájött, hogy ahhoz komolyabb anyagi befektetés, valamint szakmai alapismeretek is szükségesek. Rövid távon azonban hasznosítja majd a joghurtkészítésről tanultakat – igaz, Budapesten nehezebb nyers tejhez jutni, mint itthon, de nem lehetetlen. A vendéglátók a tervek szerint tartják majd a kapcsolatot a kalandorral, mint ahogy azt az előző látogatókkal is teszik.