Rekviem egy házért, s az erdélyi magyarságért

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata ősbemutatóval ünnepli a színházi világnapot. A Marosvásárhelyről elszármazott magyarországi írónő, Medgyessy Éva Rekviem egy házért című kamaradrámáját viszik színre Kovács Levente rendezésében, Kilyén Ilka, valamint Makra Lajos szereplésével.

Kolozsvár: főváros ország nélkül

Kovács Levente szerint bár most kerül színre a darab, tulajdonképpen régóta érlelődik. Medgyessy Éva megírt egy elbeszélést, odaadta Kilyén Ilka színművésznőnek, aki elolvasás után arra biztatta a szerzőnőt, hogy készítsen színpadi szöveget belőle. Így lett úgynevezett kamaradráma vagy monodráma a történet, amelyben két szereplő van, de csupán az egyik beszél. Kilyén Ilka adta oda a szöveget Kovács Leventének, hogy olvassa el, és esetleg vigyék színre együtt. A Nemzeti rendezője pedig kapott az alkalmon, ugyanis több szempontból is kedves neki a szöveg. „Egyrészt Medgyessy Éva özvegye annak a színésznek, Péterffy Gyulának, aki velem egy korosztály, és akivel én jóban voltam, így hát ez is egyfajta érzelmi kötődés. Másodsorban azért is kötődtem ehhez a szöveghez, mert azt a Kolozsvárt idézte meg, ahol én még diák voltam. Súlyos veszteségként ért engem is, hogy eltűnt ez a hangulat” – vallja a rendező. Meglátása szerint bár a hetvenes évek elején játszódik a darab, mégis megidézi az ötvenes-hatvanas évek Kolozsvárját is, tehát az előadás „egy olyanszerű rekviem, amely nem egy házról, hanem az erdélyi magyar kultúra, életérzés megváltozásáról, annak a lefelé tendáló pályájáról szól”. Kovács Levente hozzátette, van is egy mondat a darabban, amikor azt mondják, hogy Kolozsvár olyan, mint egy sebzett trónörökös, tehát főváros ország nélkül. Kolozsvár, mint Erdélyország fővárosa megmaradt fővárosi tudattal, attitűddel, de ország nélkül. Kovács Levente szerint ebben bizony a marosvásárhelyiek is megtalálják önmagukat: létezik ugyanis egyfajta párhuzam az egykori Kolozsvár és Marosvásárhely között. „Gondolom, hogy érdekes lesz a történet egyrészt azok számára, akik ezt a korszakot megélték, másrészt azoknak, akik ezt nem ismerik, ad valamiféle adalékot arról, hogy tulajdonképpen hogy is éltünk, mit is csináltunk” – vélekedik a rendező.

Két szereplő, egy beszélő

A színpadon gyakorlatilag két szereplő jelenik meg: egy nő – akit Kilyén Ilka alakít – és egy apafigura. Utóbbi agyvérzés után van, nem tud még beszélni, őt Makra Lajos jeleníti meg. A történetben a Székelyföldről a kolozsvári egyetemre felkerülő lány az apa tilalma ellenére hozzámegy az édesapja egyik legjobb barátjához, aki idősebb, mint ő. Az apa elítéli ezt a kapcsolatot, emiatt közte és lánya között elmérgesedik a viszony, nem találkoznak húsz évig. Az apa közben agyvérzést kap, a lány magához veszi, és ekkor próbálja kibeszélni az elmúlt húsz évet és mindazt, ami őket elválasztotta. „Az a cél, hogy derüljön fény mindarra, ami őket elválasztotta, lépjenek túl és találják meg újra egymást. Valamilyen módon a szeretet újra megtalálása tulajdonképpen a darab a fő gondolata, hogy hogyan kell, hogyan lehet túljutni az egymástól elválasztó élményeken, hogy aztán mélyebben találhassunk egymásra. Hiszen nagyobb élmények kötnek össze embereket, mint azok a fajta kisebb felszíni sérülések, amelyek elválasztanak egymástól” – jegyzi meg Kovács Levente, aki most először találkozott Medgyessy Éva szövegével.

Sokszereplős történelmi panoptikummá válik a monodráma

Színházi világnap Marosvásárhelyen

Marosvásárhelyen március 27-én, kedden este fél 8-tól mutatják be a Rekviem egy házért című kamaradrámát a Kisteremben. Az előadás előtt elhangzik a 2012. évre szóló színházi világnapi üzenet. A premier előtt fél 7-től a Kisterem előterében a szerző, Medgyessy Éva dedikálja a Komp-Press Kiadónál a Prospero Könyvek című sorozatban megjelent kötetét, a Péterffy Gyuláról készült Mindhalálig színész című könyvet. A helyszínen is megvásárolható kiadványt Demény Péter, a sorozat szerkesztője ajánlja. Az előadást követően nyilvános beszélgetésre kerül sor a Kisteremben a színházi világnap kapcsán, amelynek vendége Bereményi Géza rendező, a budapesti Thália és Mikroszkóp Színházak igazgatója. Házigazda: Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója.A rendező elmagyarázza a címet is, amely szimbolikus jelentéssel bír. A történet egy régi kolozsvári házban játszódik, amelyben a város különböző rétegei képviseltetik magukat: művész, tanár, volt gyáros, volt báró, volt kupláros néni. „Ezt a házat a Ceaușescu-rendszer lebontatja a nagy városrendezési lendületben, a lebontása szimbólum, ami helyett aztán modern tömbházakba költöznek az emberek, betelepülnek Moldovából, megváltozik a kolozsvári belváros arculata. Szerencsére nem sikerült végleg elpusztítani, persze ezt nem a darab mondja, hanem a történelem. A lány történetében megjelennek ezek az érdekes emberek, erős karaktereket villant fel, akikkel ott együtt lakott. Ezáltal a kétszereplős darab sokszereplős történelmi panoptikummá válik, pont ezért színészileg is különösen érdekes kihívás, hogy a figurák megjelenjenek” – mondja a darabról a rendező, aki különösen örül annak, hogy ennek a drámának a bemutatójával ünneplik Marosvásárhelyen a színházi világnapot. Meglátása szerint „megtisztelő, ha az ember munkája kerül akár színészként, rendezőként, vagy íróként a színház világnapján ünnepi bemutatásra”.