Nem csak irodalmi sikert jósolnak Thamó Kata kisregényének

•  Fotó: Barabás Ákos

Fotó: Barabás Ákos

Emberfeletti erőfeszítéseket tett a székelyudvarhelyi Thamó Kata, hogy önmagán és sorstársain segíthessen: gyógyulását követően, mintegy terápiás jelleggel kisregénybe foglalta saját pszichotikus depresszióját, kríziseit és pszichiátriai kezelését.

Bálint Kinga Katalin

2015. május 14., 13:432015. május 14., 13:43

Irodalmárok és orvosok úgy vélik, a Téboly címmel nemrég megjelent kötet megfordíthatja a témában eddig íródott kevés irodalmi mű negatív hatását: egyrészt kendőzetlenül, de optimistán beszél a betegségről, amely még mindig megbélyegzi a gyógyultakat is, másrészt reményt ébreszthet azokban, akik hasonló cipőben járnak. Nincs olyan borús idő, ami egyszer ki ne derülne – vallja Kata őszintén.

A magyar irodalomban, de a szakmabeliek szerint a világirodalomban is kivételes alkotás jelent meg nemrég az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban: a székelyudvarhelyi Thamó Kata saját élményei, feledhetetlen pszichiátriai tapasztalatai ihlették Téboly című könyvét. A fiktív elemekkel is ötvözött kisregényben az író nyíltan, kendőzetlenül tárja fel korábbi betegségét, kálváriáját és a víziókkal való küzdelmeit, amelyek végül gyógyulásához vezettek. A könyv megírása, úgy érzi, terápia volt számára, így ugyanis kiírhatta magából, és valamelyest maga mögött is hagyhatta a kétezres évek elején fellépett betegséget. Ennél azonban jóval többet is tehet: Thamó Kata célja, hogy története révén erőt, biztatást adjon a hasonló betegséggel küzdőknek, az „egészségeseknek” pedig bepillantást nyújtson a sokakból rettegést vagy sajnálatot kiváltó állapotba, amely térségünkben még most is tabutémának számít.

Orvosa, dr. Veress Albert csíkszeredai elmegyógyász írta a könyv előszavát, s jelen volt a bemutatón is, amelyen Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen Könyvek kiadója méltatta a kisregényt. Az orvos elmondta, titkon minden elmegyógyász azt szeretné, hogy ilyen erős páciense legyen, aki nemcsak kigyógyul betegségéből, de fel is vállalja mindazt, amin keresztülment, ezáltal nagymértékben hozzájárulva az előítéletek lerombolásához. Hiszen, mint fogalmazott, az elmebetegeket máig megbélyegzi a társadalom, így gátolva őket abban, hogy gyógyulásukat követően visszahelyezkedjenek a hétköznapi életbe, holott ez szavatolná számukra a lelki stabilitást.

Thamó Kata sikeres ifi kézilabdázó volt, aki egészen az országos válogatottig jutott. Tizenkilenc éves korában keresztínszalag-szakadás vetett véget sportkarrierjének – ez arra kényszerítette, hogy lemondjon álmairól és újratervezze jövőjét. Húszévesen Budapest forgatagában kereste a boldogulást: egyetemre járt, s közben több munkahelyen is dolgozott, esténként pedig a barátokkal bulizott, így naponta reggel hattól éjszakáig pörgött, mindössze néhány órát pihenve. Ezek is voltak az első tünetei: a folyamatos pörgés és a szokatlanul kis alvásigény, amelyhez folyamatos fáradtságérzet társult. A túlterheltség végül testi tüneteket produkált: rosszulléteket pánikkal, szédüléssel, hányingerrel, homályos látással, később pedig azokkal a víziókkal és logikátlan cselekedetekkel, amelyeket legtöbben a tébollyal azonosítanak. Pedig Kata véleménye szerint „az egész világ egy téboly”: mindenki veszélyeztetett helyzetben van a mostani, rohanó világban, és mindannyiunknak vannak olyan beidegződései, szorongásai, amelyek, ha elhatalmasodnak, súlyos pszichés betegséghez vezethetnek.

A betegség bárkit ledönthet, ha nem figyel oda testi-lelki jólétére, nem szán elég időt a pihenésre, vagy ha olyan megrázkódtatások érik, amelyekkel egyedül nem tud megbirkózni, még akkor is, ha azokat az illető rég elfeledte – ismertette Kata, és meg is említett néhány konkrét esetet, amikor a gyász, a szerelmi csalódás, a munkanélküliség vagy egy komolyabb betegség, de akár a szülés is előidézi a depressziót, amely fogódzó nélkül a beteget az öngyilkosságba kergetheti. S hogy szemléltesse, mennyi taposóaknát rejt a stresszes élet, hozzátette: nemcsak fiatalokat, hanem nyolcvanéves beteget is látott a kórházban. Kezelőorvosa, dr. Veress Albert is így vélekedik. Ő a könyvbemutatón azzal a hasonlattal élt, hogy a barikádnak mindig két oldala van, így a hozzátartozó, kívülálló, de akár az orvos is bármikor megbetegedhet, egy-egy gyógyult (remissziós) beteg pedig akár sorstársai zászlóvivőjévé is válhat. Thamó Katát ilyennek látja.

A Téboly című kisregényt ugyanis egy olyan történet ihlette, amelyben a beteg felismerte, hogy szüksége van segítségre, így családján kívül szakemberek kísérték végig gyógyulását, rengeteg törődéssel, szeretettel. A kezelőorvosokkal a szerző most is kapcsolatban áll, és ha úgy érzi, megbillen lelki egyensúlya, konzultál velük. A könyvről még megjelenése előtt a beavatott, több évtizedes tapasztalattal rendelkező kórházi személyzet is úgy nyilatkozott, hogy segített nekik jobban megérteni, min mennek keresztül a betegek – mondta el Kata, hozzátéve, reményei szerint a könyv a hasonló pszichés betegséggel küzdők, hozzátartozóik és a problémáról nem sokat tudó olvasók szemét is felnyitja majd arra, hogy a depresszió nem mindig orvosolható csak szeretettel, és hogy jobb megbízni az orvosokban, hiszen ők nyújthatnak megfelelő segítséget a felépüléshez. A kisregény ugyanis nem kevés humorral és optimizmussal közelíti meg a témát, ellentétben más, korábbi irodalmi művekkel, amelyek még a kevésbé modern orvostudomány drasztikus eljárásait ismertették.

A könyv megírásának egyik célja, hogy reményt adjon a betegeknek, bemutatva, hogy az orvosokba vetett kellő bizalommal, hittel, akaraterővel és szeretteik támogatásával talpra tudnak állni – mondta el Kata, hozzáfűzve, sportolóként korábban ő már megtapasztalta, a sikerért kitartóan kell küzdeni, s ez is hozzásegítette a gyógyuláshoz. Ezenkívül el kellett kezdenie sokkal jobban figyelni magára, mint korábban: az átlagosnál jóval többet pihen, napközben is lefekszik, ha nem érzi jól magát, egy fárasztó hét után kimegy a természetbe, ahol kedvére sportolhat és játszhat két huskyjával, amelyek szeretete, úgy érzi, felér egy terápiával. A legnagyobb erőt mégis az Istenbe vetett hit adta és adja neki. „Egy alkalommal a kórházban arra ébredtem, hogy asszonyok imádkoznak az ágyamnál. Egy szentképet tettek az asztalomra – attól kezdve mindennap imádkozom én is, és ebből mindig új erőt merítek” – mondta el. Ez a hit segítette végig később rákos megbetegedésén is, amely mára szintén a múlté, és amelyről ugyancsak említést tesz könyvében.

Megbélyegzett betegek

A kötet a kiadó, Böszörményi Zoltán és az elmegyógyász szerint azért is reményteljes, mert segíthet tematizálni a gyógyult betegek társadalmi szerepvállalásának szükségességét. Amíg ugyanis nyugaton egyre könnyebb felvállalni az ilyen gondokat, itthon eléggé konzervatív az emberek felfogása ebben a kérdésben: kevés beteg akar, mer orvoshoz fordulni, visszautasítják a kezelést, mert szégyellik, nem ismerik be, hogy gondjaik vannak, és legfőképp nem akarják, hogy azok kitudódjanak. Ha ugyanis valakiről kiderül, hogy a pszichiátrián kezelték, nagyon nehezen talál munkát vagy párt magának – mutatott rá Thamó Kata. Nem véletlen, hogy a könyv kiadásáig róla sem sokan tudták, mit élt át: amikor elmondta valakinek történetét, általában sajnálatot váltott ki beszédpartneréből. Megfigyelései szerint a társadalom óvatos a pszichés betegekkel, még akkor is, ha már meggyógyultak, hiszen attól tartanak, hogy bármikor jöhet egy krízis, amelyet nem tudnak kezelni. Ezért kevés beteg kap esélyt arra, hogy megvalósítsa önmagát, baráti kapcsolatokat ápoljon, dolgozzon vagy családot alapítson, pedig az jelentené a stabilitást számukra, nem a társadalomtól való visszavonulás – hangsúlyozta Thamó Kata. Véleménye szerint csupán annyit kell szem előtt tartani, hogy a pszichés beteg képességeinek ismertek a határai, ellentétben másokéval.

Ennek ellenére úgy érzi, itthon is szükség lenne arra, hogy a társadalom szembenézzen ezzel a problémával: lehetne például olyan csoportot indítani, ahol a gyógyult betegek megbeszélhetik tapasztalataikat, szakembernek tehetik fel kérdéseiket, alkotómunkát végezhetnek és – ami talán a legfontosabb – közösségben lehetnek. Kata véleménye szerint itthon is sokan eljönnének ilyen foglalkozásokra, hiszen több pszichés beteg él Udvarhelyen, mint azt az emberek gondolnák. A szemléletváltás pedig kihatna a tágabb közösség életére is: többen mernének orvoshoz fordulni, így talán a betegség elhatalmasodása is több esetben megelőzhető lenne. A Téboly révén bármely olvasó tehet egy lépést a változás felé – a könyvet, amelyet hamarosan Magyarországon is bemutatnak, Udvarhelyen a Corvina, az Árnika, illetve a Bagolyvár könyvesboltokban lehet megvásárolni.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei