Ismerős arc, ismerős hang – a tévéből a Kultúrpalotába

A magyarországi színművész a Régió Egyesület Színház határtalanul című projektje keretében érkezett erdélyi turnéra, amelynek első állomása Marosvásárhely volt. Bár a Kultúrpalota nem telt meg, aki ott volt, biztosan jól szórakozott Mikó István zenés, poénos előadásán.

Micimackó magyar hangja

Ez az arc ismerős – ez a magyarországi színművész előadásának címe, és milyen találó: Mikó István ugyanis sokak számára ismerős arc, bár magyarországi színházakba nem igazán jutunk el, a televízió ismerőssé tette számunkra Mikó arcát, láthattuk több tévéfilmben, játékfilmben, de a kabaréjelenetek visszatérő szereplője is. Az arca mellett Mikó hangja is ismerős, hiszen többek közt Micimackó magyar hangjaként ismerhetjük. Az előadás alatt igazából Mikó minden oldalából kaptunk egy kicsit, épp csak nem szinkronizált a színpadon, sőt közben az életének különböző állomásaiba is bepillantást nyerhettünk.

A Kalákától Svejkig

Az Adjon Isten mindenkinek című Ady-verssel köszöntötte a közönséget Mikó, szavalta, énekelte s gitározott is hozzá. Nem véletlen volt a kezdés,  Mikó megzenésített versekkel állt először színpadra, ő volt ugyanis a Kaláka együttes alapítója Gryllus Dániellel együtt. „Négy évig játszottam velük megzenésített verseket, majd elhatároztam, hogy színész leszek, a főiskolán azonban sokszor döntöttek úgy, hogy jöjjek következő alkalommal. Mindig szép versekkel próbálkoztam, s azt gondolom, nem a költőkkel lehetett a baj, hanem vagy velem, vagy a felvételi bizottsággal. Aztán egyszer csak megunták, s mégis felvettek” –  mondta a színművész. „Sok boldogságot nyújtott nekem a színpad, s csak remélem, hogy a közönségnek is én.  Valahogy mindig vagy elesett, szeretni való embereket, vagy borzasztó diktátorokat, szemétládákat játszottam. Egyszer azonban megelégeltem, hogy nem azokat a szerepeket kapom, amelyeket szerettem volna, akkor találtam ki, hogy másként is találkozhatnék a közönséggel” – mesélt egyszemélyes előadásainak motivációjáról Mikó, s majd\' mindegyikből hozott is nekünk ízelítőt. Kaptunk jelenetet a Macskákból, előadta a Remete monológját, megismerhettük a „részeg Mikót”, s láthattuk Svejk szerepében is – utóbbit már 25 éve játssza.

Cirkuszi világszám

Jelenetei mellett zenélt is a színművész, az akusztikus gitár végig mellette volt, s időnként egy-egy dal erejéig előkerült, de a végén még egy hegedűt is megszólaltatott. Énekelt a Pesti nőről, a Parlament tangóról, s csak úgy egyszerűen a szeretetről is. Majd, hogy senki se érezze, hogy hiába töltötte a bő másfél órát a Kultúrpalotában, Mikó búcsúzóul egy cirkuszi világszámot is előadott: megmutatta, milyen a távböjtölő bűvész mutatványa.