Fülbemászó muzsikával szédít a Budapest Bár

Egyre nagyobb zenei területeket hódít a Budapest Bár. Bármerre menjenek a világban, koncertjeiket hatalmas érdeklődés övezi. Olyannyira rajonganak értük, hogy jegyirodák online rendszerei omlanak össze a rajongók jegyvásárlása miatt. Zenészként már a színházi világot is meghódították a Katona József Színházban. Egy olyan előadást láthatott tőlük a közönség, ami pont olyan, mint a Budapest Bár: eredeti, érdekes, elegáns, feszes és nagyvonalúan előkelő.

– Mi a Budapest Bár sikerének a titka? Valószínűleg a Bárban keresendő!

– Ez így van. Nagyon sok összetevőjét tudom. Fontos, hogy rengeteg énekessel együtt dolgozunk, és alapvetően olyan énekeseket válogattunk össze annak idején, akik alapvetően már ismerték egymást. Jó barátok, és ez nagyon fontos volt a zenekarban. Egy olyan cigányzenekart sikerült a hátuk mögé tenni, amelynek tagjai tényleg nagyon jó muzsikusok, és emberileg is nagyon jól megértik egymást. De ami még fontosabb ettől, hogy zeneileg arra vágytak, hogy ezeket a slágereket, rég elfeledett dalokat úgy tudják előadni, hogy az a 21. századi zenei világban is megállja a helyét. Ne csak arról szóljon, hogy mi is csak nosztalgiázzunk, hanem tényleg olyan zenei dolgokat hozzunk létre, ami a fiatalokat is megragadja mind a mai napig.

– Azt hinné az ember, hogy a zenei stílusok változatossága miatt már nem lehet újat nyújtani a közönségnek. Milyen hiányosságokra figyeltél fel, amelyre a Budapest Bár volt a válasz?

– Igazából arra, hogy a húszas, harmincas évek az egy olyan zenei fénykor volt – ha a kávéházi cigányzenéről beszélünk –, ami egész egyszerűen a hétköznapi ember életét boldogította. Olyan szórakozási forma volt, amelyet hetente többször „elkövettek”. Mindenkinek volt egy állandó kávéháza, ahova járt, és a nagyvárosi kávéházakhoz hozzátartozott, hogy élő zenét játszottak. Én ezt a fajta hagyományt szerettem volna elsősorban feleleveníteni. Ugyanakkor azt láttam, hogy ez a fajta szórakozási forma elég hanyatlóban van Budapesten, persze ennek kicsit más keretet kellett adjunk, mert hiába bár a nevünk, a koncertek nagy része nem bárban zajlik, hanem általában színházakban, koncerttermekben, szabadtéri helyszíneken. De azt látom, hogy az emberek nagyon vágynak erre a fajta szórakozásra, és egy olyan pontot találtunk meg, amely kapocs, és generációkat is összetart: koncertjeinken látjuk, hogy nagyszülők unokákkal jönnek, és mindenki jól érzi magát.

– Vagyis egyszerre tudtok udvarolni a 30 alattiaknak, de akár a 70 felettieknek is.

– Igen, én ezt úgy szoktam mondani, hogy 9 hónapos kortól 99 éves korig.

– Ha a műfajra gondolok, akkor azt mondanám, hogy az én nagyszüleimnek a műfaja a Budapest Bár. Az ő fiatalkoruk zenei slágereit dolgozzátok fel. De ehhez képest ti nyári fesztiválokon több száz fiatalt táncoltattok meg. Őket vajon mi bűvöli meg?

– Szűcs Krisztián szokott úgy fogalmazni, hogy amit mi most játszunk, ez az akkori kornak a popzenéje volt, hiszen akkor ez volt a tánczene. Ez volt a szórakoztató zene. A Budapest Bárban pedig olyan énekesek és olyan idolok vannak a zenekar élén, akiket ők nagyon szeretnek, és szeretik őket új köntösben látni, új zenei kihívásokat keresve. Olyan dalokat hallhatnak tőlük, amiket máshol ezek az énekesek nem énekelnek.

– A Budapest Bár nélkül nehezen tudtuk volna elképzelni Kiss Tibort vagy Lovasi Andrást sanzonokat énekelni. Kellett győzködni a zenész barátokat?

– Nagyon érdekes, hogy amikor megkerestem Lovasi Andrást és Kiss Tibort, azt mondták, hogy igazából nyitott kaput döngetek, mert a Budapest Bár repertoárjában lévő dalokon ők már rég gondolkodtak. Nekik is sokat jelentenek ezek a dalok. Kiss Tibinek a nagyapja magyarnóta-szerző volt, így olyan környezetben nőtt fel, ahol hétvégeken és ünnepnapokon ezek a dalok előkerültek. Lovasi Andris ugyanígy szereti ezeket a dalokat, szülőkön, nagyszülőkön keresztül megvan a kötődés. Amikor erre felkértem őket, nagyon szívesen mondtak igent. Levettem azt a terhet a vállukról, hogy szervezni kell, próbát összehozni, koncertekkel foglalkozni. De senkit nem kellett győzködni. Valahogy a régi zene, a cigányzene olyan hívó szó volt, amelyre rögtön igent mertek mondani.

– Azt tapasztaljuk, hogy Budapest Bár-őrület söpör végig a magyarlakta területeken. A műfaj az őrület kiváltója?

– Igen, hiszen azok a dalok, amelyeket mi játszunk, nagyon dallamosak, és egy-két hallgatás után az embernek tényleg a fülébe mászik. Sokszor velünk is van, hogy ezek a dallomok, motívumok nem akarnak szabadulni, és még koncert után is ott motoszkál bennünk. A közönséggel is így van szerintem, ezt onnan tudjuk a legjobban lemérni, hogy pici gyerekek is ismerik ezeket a dalokat és éneklik. Ezek a dalok alapvetően jól megírt dalok: van eleje, közepe, vége. Igazából a legfontosabb dolgokról: emberi érzelmekről szólnak, legtöbbször a szerelemről. Az emberek szívesen énekelnek ilyen dalokat. A vidám dalokra meg nagyon jól lehet szórakozni, ilyen például a Boci vagy a Szívemben bomba van. Ha mulatozásról van szó, akkor a Szilvafácskát említeném, amely minden koncertünkön megszólal, hisz az emberek nagyon várják. Igazából ezt tölt fel bennünket is. Szeretjük, ha jól érzi magát a közönségünk!

„Szíveket fedezékbe! Bomba robbanhat benne a Budapest Bár forgatagos koncertjén! Augusztus 29-én, szombaton este 8 órától ezért felelősséget nem vállalunk” – vetítette előre a frontember.