Érdektelenség parlagfűügyben

Az allergológia nálunk még csak mint belgyógyászati határtevékenység van jelen. Annak ellenére, hogy kitűnő szakembereink vannak, eddig nem merült fel annak az igénye – legalábbis ágazatvezetőségi szinten nem –, hogy önálló kórházi egységekben működtessük a meglévő szakembereket. Nincsenek ilyen egészségügyi szolgáltatásaink annak ellenére, hogy allergiában szenvedők vannak, mégpedig szép számmal. A legismertebb előfordulási forma, az úgynevezett  szénanátha. Nyáron többnyire a pázsitfüvek (perjefélék, csenkesz, ebír), illetve egyes gabonafélék (rozs, kukorica) okoznak sokaknak allergiát, augusztusban és szeptemberben pedig a gyomok, az ürömfélék, az útifű, a csalán. Elsősorban azonban a parlagfű a legfőbb bűnös.

Romániában ezelőtt öt évvel kongattak vészharangot Nagyváradon a parlagfű – s az általa okozott allergia – rohamos terjedése miatt. Akkor derült ki, hogy a lakosság egyharmada allergiás. Érdembeli lépés azóta sem történt. Nemhogy a lakosságot, de még az önkormányzatokat sem kötelezik arra, hogy irtsa a parlagfüvet.

Pokorny László, aki alapképzése szerint gyógyszerész (1996-ban növényi alapú gyógyszerek előállítására irányuló kutatásaival szerzett doktori címet), a gyógynövények terén végzett kutatásaival nagy gyakorlatra tett szert. Tőle kérdeztük, mi a helyzet a parlagfűvel.

„Van, csak senkit sem érdekel. Ezért a hatóságok úgy tesznek, mintha nem volna. Én szinte egyfolytában járom a természetet, így élőben látom, mi a helyzet e téren. Hogy csak szűkebb pátriánkat, Maros megyét leltározzuk fel: az Iszlói-tetőtől Mikházáig, ha figyelmesen járjuk a terepet, az út mentén felfedezhetjük a parlagfüvet. És nem csak úgy, egy-két tövet, valósággal telepekben jelenik meg, s egyre inkább terjed. Dédán, a vasútállomás felé vezető úton, a töltés szélén, martokon valóságos telepek vannak” – mondta el a jelenleg kórházotthon-igazgatóként dolgozó gyógyszerész.

Arra a kérdésre, hogy Marosvásárhelyt mennyire érinti a parlagfű terjedése, a válasza: nagyon. „A fészkesvirágúak családjába tartozó parlagfű, latin nevén Ambrosia artemisifolia erős allergén hatással bír. Nagyon sok van belőle Marosvásárhely legtöbb, gyomos, gondozatlan területén. Akkor meg ne csodálkozzunk, ha könnyező, szipogó, vörös szemű, vörös orrú embereket látunk lépten-nyomon ilyenkor és augusztus-szeptember táján” – mondotta Pokorny László.

A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények, gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket. Például a likőrök, borok közül nagyon finom az ürmösbor – mondják a parlagfű „védelmezői”.

Ezzel szemben egy másik vélemény, ami tény is: becslések szerint Magyarországon évente mintegy 10 milliárd forintot tesz ki a parlagfű-allergia kezelésére szükséges gyógyszerek költsége, a kapcsolódó egyéb költségekkel (kieső munkaidő, orvosi ellátás stb.) a nemzetgazdaságot érő kár 30-35 milliárd forint.

„Én úgy irtom a parlagfüvet, hogy megeszem! A parlagfű az emberek számára is ehető, s rendszeresen fogyasztom. Amikor még zsenge, összevágom apróra egy kis petrezselyem-, vagy zeller-zölddel, és rászórom a szendvicseimre, a kiszedett ételeimre (leves, kása, tészta, főzelék, barna rizs). Ebben a zsenge korban nagyon sokat leszedek és leszárítom, majd szárítva tárolom, s így egész évben tudom az ételeimbe, ételeimre tenni a szárított, megőrölt porát” – mondotta egy parlagfű-barát sportoló.

Nagyon gyors terjedése miatt irtani szükséges. Legszerencsésebb a fiatal, még nem virágzó, virágport nem termelő (így nem is allergizáló) növények kitépése, kaszálása – ehhez még vegyszer sem kell. A természet rendje felborul, ha egy növény olyan területen jelenik meg, ahol nem őshonos (a parlagfű Észak-Amerikában őshonos növény, csak a 19. században került Európába. Az első világháború után gyorsult fel elterjedése, de igazán nagy területeket az 1950-es évektől foglalt el). Természetes ellenségei, kórokozói hiányában gyorsan szaporodik, és bár várható, hogy meghonosodása után idővel a helyi ökológiai egyensúly részévé válik és előfordulási gyakorisága csökken, de azok, akik most allergiásak, ezt nem várhatják meg – mondják a parlagfű ellenzői.

Mikor veszélyes?

Az Észak-Amerikában őshonos növény augusztus közepétől virágzik a legintenzívebben, de az ellene folyó küzdelmet már mostanában el kell kezdeni. Minden egyes növény több millió pollenszemcsét szór a levegőbe, és egy tő évente akár 50-60 ezer magot is termelhet, melyek a talajban maradva akár harminc évig is életképesek. A parlagfű veszélyességének másik oka a pollenjének az alakjában keresendő. Mikroszkóp alatt nézve ugyanis olyan, mint egy parányi vadgesztenye: tövises nyúlványai vannak, amelyek a szembe, orrba, légutakba kerülve felsértik a nyálkahártyát. A mostanában olyannyira szennyezett levegőből mindig kerülhet a pollen felszínére ólom, por, vagy egyéb szennyeződés is, így ez a mikrosérülés nehezen kezelhető kötőhártya, nyálkahártya-gyulladást okoz az arra hajlamosaknál. Ez a két dolog együttesen válthatja ki az allergiásokra oly jellemző könnyezést, orrfolyást, tüsszögést, a nyálkahártyák megduzzadását.

Kép alá: A Madách utca melletti vasúti töltésen, és a sínek között is vidáman „terem” a parlagfű