„Nem lehet kizárólag műfajokban gondolkodni”

Idén ők jegyzik majd a Wellhelloval közösen Magyarország egyik legnagyobb fesztiváljának himnuszát is. A Valami van a határon tour! nevű turnéjuk utolsó előtti állomásán, Kolozsváron beszélgettünk a zenekar három tagjával: Marsalkó Dáviddal (zene, szöveg), Járai Márkkal (vokál), illetve Boros „Venom” Gáborral (DJ).

– Hogy érzitek magatokat itt, Erdélyben? Hogy telik a turnétok eddigi része?

Dávid: Nagyon jók a tapasztalatok, nagyszerű bulikon vagyunk túl. Szombat óta minden nap zenéltünk, és ez vasárnapig így is lesz. Ilyen szempontból nagyon megerőltető, viszont tele van élményekkel, abszolút pozitív az egész. Rengeteg klassz emberrel találkoztunk, nagyszerű helyszíneken, eddig mindegyik buli nagyon jól sikerült.

– Mennyire más a határon túli közönség előtt fellépni, mint Magyarországon?

Márk: Az egész zenekar nevében azt tudom mondani, hogy nagyon családias az egész közeg, ami minket itt, nálatok fogadott. Rendkívül közvetlen volt mindenki. Nyilván nekünk is egy hatalmas élmény itt lenni, én személy szerint először járok Erélyben, és nagyon vártam már, hogy eljöhessek. Szeretjük ezt a hangulatot, ami körülvett minket a turné alatt.

– Dávid, emlékszel még az első dalszövegedre, amit gyerekként írtál?

Ha emlékezetem nem csal, az első dalszövegek még nagyon nagy világfájdalmakról szóltak vagy óriási szerelmekről. Általános iskolában nagy divat volt a levelezés, így kommunikáltunk. Emlékszem, már akkor is szerettem picit eltúlozni bizonyos szituációkat. Például ha tetszett egy lány, akkor ilyet írtam neki: „Bejössz reggel az osztályterembe, és teljesen jó lesz a napom”. Aztán folyamatosan foglalkoztam a szövegírással, és egyre inkább ez került a középpontba.

– A kezdetekben milyen magyar előadók inspiráltak?

Dávid: Alapvetően nagyon sokan, de ha ki kéne emelnem néhányat, akkor említeném az Európa Kiadót, illetve a Hiperkarmát. A rap vonalon pedig az első Akkezdet Phiai lemezt mondanám. Rengeteg előadó volt, akikben valami megfogott, mert nagyon sok minden tud hatni rám, nem feltétlenül csak a dalszöveg. Egy-egy dal, egy hangulat, ami az életemben egy adott eseményhez köthető, mind hatással voltak rám.

– A Halott Pénz 2004-ben a te szólóprojektedként indult. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod a zenekari felállást?

Már a kezdetekkor is nagyon szerettem volna zenekarral fellépni, egész életemben élőzenepárti voltam. Mindig vágytam rá, hogy a dalaim élő zenével megszólaljanak. Két éve sikerült a teljes zenekari felállást összehozni, de előtte is négyen voltunk a színpadon és dj szettes, live actes vonalon mozogtunk. Ez egy természetes folyamat volt: az elején kitaláltam valamit, ezzel „megfertőztem” a többieket is, és csatlakoztak hozzám.

– A zenekari felállás nagyon sok kompromisszumot követel. Mennyire épül köréd a zenekar, és mi maradt az egykori  „baranyai King Kongból”?

A baranyai King Kong örökké megmarad, az egy érzés (nevet). A fő csapásirány és a főbb inputok továbbra is tőlem  jönnek: a szöveg meg a zene nagy része, illetve az egész koncepció. Ezek mellé viszont nagyon sok mindent ad a zenekar: gitárt, billentyűt, dobot, scratchet, amik ezt a kis magányos világot sokkal színesebbé tudják tenni.

– Legújabb dalotok Elkezdeni elölről címmel áprilisban debütált. Milyen volt a fogadtatása? Hogyan születik egy Halott Pénz dal?

Márk: Dávidé a kezdő löket, tőle indul minden. Én szeretem a lassabb, érzelmesebb számokat, amikben az ének dominál. Nyilván Dávid betétjeit is szívesen hallgatom, de én jobban énekelek...

Dávid: Mert rappelni nem tudsz. (nevet)

Márk: Visszatérve a dalra, én nagyon szeretem ezt a felvételt. A videoklipjét Puskás Peti készítette, csakúgy, mint a Nem érinthet meg című dalunkét. Az elején kaptunk egy forgatókönyvet, de nem igazán értettük, mi és hogy fog ebből kisülni. Szerencsére a végeredmény a rendezőt igazolta, nagyon passzol a dalhoz és abszolút pozitívak a visszajelzések.

– Gábor, te a zenekar dj-jeként mit tudsz hozzátenni a produkcióhoz? Az utóbbi időben mintha nagyobb szerepet kaptak volna a dj-k az élő fellépések alkalmával is.

Ha mondjuk a lemezfelvételeket nézzük, akkor a scratch része az, ami tőlem érkezik. Ha az élő produkciót, akkor jóval tágabb ez a kör: a hangmintáktól kezdve az Ugyanúgy hallasz dal zenei alapjáig, ami ilyen dj-s, live act-es. A modern zenekari felállásba, főleg az olyanokba, mint a miénk, abszolút belefér egy dj munkája. De említhetnék olyan neveket is, mint a Linkin Park vagy a Slipknot, ahol szintén nagy szerepet kapnak a dj-k. Úgy gondolom, hogy ma már teljesen elfogadott, hogy egy zenekarnak van egy dj tagja.

– Hamarosan megjelenik a Volt fesztivál himnusza, amit a Wellhelloval közösen jegyeztek majd. Mit lehet erről a dalról tudni?

Dávid: Nagyon rossz lesz, senki sem fogja meghallgatni, és soha nem jön majd ki (nevet). Komolyra fordítva a szót, egy újabb mérföldkő a zenekar életében az, hogy egy fesztivál felkért minket egy himnusz megírására. A Wellhelloval közösen készül, akikkel jó barátok is vagyunk, többször is dolgoztunk együtt, főleg Diaz-zal: nála vettük fel több dalunkat is, jó barátság alakult ki köztünk. Pár hét múlva jelenik meg a videoklip, főleg a fesztiválon készített felvételekkel és hozzá készült anyagokkal dolgozunk. A dalt abszolút nyári, fesztivál-érzés jellemzi majd, kíváncsian várjuk a fogadtatást.

– Nagyon sok előadóval dolgoztatok együtt, említetted Diazt a Wellhelloból, de volt már közös dalotok Soerii & Poolek-kel, Kőváry Zolival. Mi alapján kértek fel valakit egy featuringre, és mennyire lesz ez rátok jellemző a jövőben?

Dávid: Azt érzem, hogy eddig természetes módon jöttek a közös munkák, amiket általában barátság előzött meg. Egy közegben mozgunk, gyakran találkozunk fellépéseken, fesztiválokon más zenészekkel. Aztán egy-egy rövid pálinkázás után úgy döntünk, hogy készítsünk egy közös számot. A közös munkák egy természetes folyamat részei, és eddig nagyon jól működnek.

– A kezdetekkor definiálni akartad a hiphop filozófiádat egyszerű módon. Így született meg a Halott Pénz név, melynek rövid üzenete, hogy itt és most vége a keménykedős, műmájer hiphopnak, új időszámítás kezdődik. Aztán Rendes Pénz néven adtatok ki dalt a Punnany Massif-ból ismert Felcser Mátéval. Ez ismét egy új korszakot jelent? Mennyire lesz tartós az együttműködés?

Ez teljesen ad hoc jellegű dolog volt, spontán született meg ez a dal meg a Rendes Pénz formáció, ha nevezhetjük annak. A terveink szerint lesz folytatása, a gond csak az, hogy mindketten rengeteget dolgozunk a zenekarjainkkal, így nehezen hozható össze néhány napos  közös munka. Folytatás tehát lesz, a kérdés csupán az, hogy mikor és hogyan.

– A zenekarotok egyfajta avantgárd hip-hopot játszik. Mennyire van szükség a műfaj megújulására? Valóban haldoklik a gangster rap?

Dávid: Az, hogy minek a megújulására van szükség, nem a mi döntésünk. A saját zenénket játsszuk, aztán a közönség eldönti, hogy erre van-e igénye, vagy sem. Azt, hogy halott volna a gangster rap, nem gondolom, és nem is akarom. Hozzám alapvetően nem áll közel ez a műfaj.  Az én világom attól őszinte, hogy nem olyan klisékből építkezik, amivel mondjuk a rap-et, vagy az egész hip-hop kultúrát sajnos sokszor degradálják. Ezek a klisék ránk egyáltalán nem jellemzők. Sokszor tévesen beskatulyáznak minket a rapzene műfajába. Mi zenélünk. Én zenében gondolkodom, és nem műfajokban. Van jó zene és van rossz zene, ilyen egyszerű. Kizárólag műfajokban gondolkodni olyan számomra, mint bőrszínben.

– Van tervben közreműködés határon túli, esetleg erdélyi előadóval?

Gábor: Két nappal ezelőtt együtt jammeltünk Csíkszeredában a város zenészeivel, ami óriási élmény volt számunkra. Tehát mondhatjuk azt, hogy valamilyen együttműködés meg is született néhány napja.

Évről évre nő a népszerűségetek Magyarországon. Tervezitek-e, hogy az ország határait átlépve megpróbáljatok külföldi karriert befutni, mondjuk angol nyelven? Ha jönne egy híres amerikai producer, melyik dalotokat mutatnátok meg neki az elmúlt évekből?

Márk: Attól függetlenül, hogy nekem vannak angol nyelvű munkáim is, abszolút a magyar nyelvet preferálom ebben a műfajban. Sokkal egyszerűbb, és könnyebben ki tudjuk vele magunkat fejezni. Ha egy dalt kéne megmutatnom, akkor az a Van valami a levegőben lenne, mert eddig annak van a legnagyobb nézettsége.

Dávid: Az angol nyelvű zenélés nincs tervben. Nekem mindegyik dal a kisgyerekem, legszívesebben mindegyiket megmutatnám. Persze attól is függ, melyik producerről beszélünk, mert más mutatnék meg a Dr Dre-nek és mást Rick Rubinnak. Utóbbinak valószínűleg a Minden szobába kell álom címűt.

– Dávid, a dalszövegek mellett írsz verseket, novellákat is? Van tervben hasonló?

Alapvetően ezek nincsenek külön választva. Van, ami megmarad versnek, és van, amiből születik egy dalszöveg. Sok szöveget megtartok magamnak, mert más a hangulata, és nem tudnám ráilleszteni zenére. Nincs olyan, hogy leülök verset, vagy dalszöveget írni. Egyszerűen próbálom kiadni, ami bennem megfogalmazódik, ösztönösen írok, a többit majd az idő eldönti.

– Mik a terveitek a jövőre? Van olyan cél, amit eddig nem sikerült elérni, de a jövőben megpróbálnátok?

Márk: Úgy érzem, hogy az eddigi időszakra nem lehet panaszunk. Egyre több helyen lépünk fel, nagyszínpadokon koncertezünk, eljöhettünk hozzátok is. Nincs most hirtelen olyan, amit kívánhatnék.

Dávid: Valóban elég zsúfolt volt az elmúlt két évünk és ahogy az idei év kinéz, én azt szeretném, ha az energiánk nem fogyna el. Én rendkívüli módon félek az alkotói kiégéstől. Azt szeretném, hogy a zenekar minél tovább energikus és motivált tudjon maradni.

Gábor: Remélem, hogy az eddig elért dolgokat meg tudjuk őrizni és tovább tudunk fejlődni. Születnek még új dalok, szeretnénk egy új nagylemezt tető alá hozni mindenki közreműködésével. Egy pécsi zenekar vagyunk, nem egy metropoliszból érkeztünk: szeretném, ha mindenki meg tudna maradni annak, aki volt és folytatni azt, amit egykor elkezdtünk.

Az interjút készítette: Szécsi Zsolt

Fotók: Mihálydeák Krisztina