A kortársai által meg nem értett festőről, Csontváry Kosztka Tivadarról a kortársai által meg nem értett Kovásznai György írt színdarabot. A meg nem értettséget az is bizonyítja, hogy ezt a darabot mind ez idáig senki sem vitte színre, így igazi ősbemutatóra készül a marosvásárhelyi színház.
2013. május 02., 16:342013. május 02., 16:34
2013. május 02., 17:332013. május 02., 17:33
Fontos bemutatóra készül a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, olyan szöveggel, amely „még nem hatott meg senkit” – fogalmazott a bemutató kapcsán szervezett sajtótájékoztatón, Gáspárik Attila vezérigazgató. Az egyik legismertebb magyar festő életművét megjelenítő szöveg színrevitelére a volt művészeti igazgatót, Kövesdy Istvánt hívta vissza a színház.
Életműveiket csak az utókor értékelte
A rendező szerint nagyon furcsa drámaszerző Kovásznai György, akit leginkább animációs filmkészítőként ismert a világ, egyébként képzőművész volt. Nagyon gazdag életműve sokáig teljesen ismeretlen volt a közönség előtt. „Festményei csak a véletlen folytán maradtak ránk, ugyanis az örökösei fuvarosoknak akarták eladni, mert nem igazán tudtak mit kezdeni velük. Kortársai által meg nem értett művész volt, pont mint annak idején Csontváry” – fogalmazott a rendező, aki szerint érdekes – bár távoli – összecsengés van Kovásznai György és művének központi alakja, Csontváry Kosztka Tivadar sorsának megítélése között is. Teljes életművük, a benne rejlő életfilozófia, világról való gondolkozás érdemi feltárása, megértése, értékelése mindkettejük esetében csak késedelemmel, az utókor által bontakozhatott ki. És máig nem zárult le teljesen.
A darab különlegessége – amellett, hogy naiv életrajzi teátrumként határozza meg a szerző –, hogy négy képet négy különböző színházi nyelven fogalmaz meg Kovásznai György. A távol-keleti kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi felvonulásában.
Temesvári vendégszínész a főszereplő
A darab közben sok és sokféle szereplőt láthatunk, többek közt a korabeli képzőművészet krémjét is, amelynek Csontváry életműve érthetetlen, nem tud mit kezdeni vele. „Az előadás maga szellemes, pont ahogy Kovásznai animációi is” – szögezte le a rendező.
Az előadásban összesen harmincnyolc szereplő játszik, a Nemzeti színészei mellett a Művészeti Egyetem színész szakos hallgatói is feltűnnek, a címszerepet pedig egy temesvári vendégszínészre, Dukász Péterre osztotta a rendező. „Ezzel a címszereppel egy biankó csekket állított ki nekem a színház vezetősége, ugyanis bár Kövesdy István rendező már ismer, a vezetőség nem feltétlen. Ez bizalom részükről, amelynek én legjobb tudásom szerint igyekszem megfelelni” – fogalmazott Dukász.
Kovásznai sajátos kifejezésekkel teli nyelvezete
Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő gondozta dramaturgként a szöveget, de ott volt a próbákon is. „Dolgozni az ilyen szövegeken színpadi helyzetben kell. Nagyon körültekintően dolgoztunk, s csak ott nyúltunk bele kegyelettel, ahol feltétlenül szükséges volt” – mondta Kovács András Ferenc, aki azt szerette volna, hogy megmaradjon az előadásban is Kovásznai sajátos kifejezésekkel teli nyelvezete.
A darabhoz zenét Lászlóffy Zsolt írt, Bartha József díszlettervezőként végre kiélhette magát, és méltóképpen állíthatott emléket a képzőművészetnek. Ugyanakkor koreográfusavató is az előadás, ugyanis Ruszuly Ervin még hallgatóként jegyzi a darab koreográfiáját, ugyancsak a kezdő, de tehetséges Szabó Anna munkája a jelmez.
A bemutatóra május 3-án, pénteken 19 órától kerül sor. Május 4-én, szombaton 17 órától a Kántorné-bérlettel is meg lehet tekinteni az előadást.
szóljon hozzá!