Helló Wellhello

– Először koncerteztek Marosvásárhelyen, viszont nem ez az első alkalom, hogy felléptek Erdélyben. Milyen érzés visszatérni hozzánk?

Tomi: Mindig jó visszatérni hozzátok. Bár vannak rossz emlékeink is, az esős időjárás miatt. Egyszer például 13 órát utaztunk egy buli miatt azért, hogy az egészet a felénél elmossa az eső. Viszont a közönség nagyon jó, kiváló a vendéglátás és odavagyunk az áfonyapálinkáért. Imádjuk a tájat is. Nemrég voltam a Gyilkos-tónál, körbejártam a környéket. Csodálatos az, hogy utazol 600 kilométert és mindenki magyarul beszél, ami már önmagában egy szívmelengető, nagyszerű érzés, ez mindig kárpótol a sok utazásért.

Diaz: A közönség is érzi, hogy sokat utaztunk értük. Értékelik és képesek félretenni azt, hogy adott esetben zuhogó esőben kell végig állniuk a koncertünket. Tavaly nyáron úgy nyomtuk le a fél koncertet, amiről a Tomi mesélt, hogy le kellett engedni a színpadot, hogy ne fújja be az esőt a szél. Ázott a mikrofon, ázott az egész felszerelés, viszont a közönség kitartott. Azóta eltelt egy év, újra itt vagyunk Erdélyben és megint zuhog az eső.

– Jártatok nálunk magánemberként is, vagy kizárólag fellépések alkalmával?

Diaz: Emiatt is imádom azt, hogy ennyi helyre járunk koncertezni, mert nagyon sok országba a zenekar által juthatok el.

Tomi: Érdekes, mert én is Erdélyben egy három hetes, önálló turné keretében jártam először. Akkor nagyon sokat láttam és tapasztaltam. Amúgy nekem mániám az, hogy bárhol is járok a világban, elkezdem kapcsolgatni a tévét, meghallgatom, hogy az adott országban milyen zenéket játszanak, mik a trendek, mik a hírek.

– 2016 decemberében volt a premierje a filmeteknek, mely a #sohavégetnemérős címet kapta és óriási siker lett. Folyamatosan turnéztok, érkeznek az új dalok, fesztiválhimnuszokat írtok. Mondhatjuk azt, hogy a Wellhello a csúcsra ért?

Diaz: Hozzáfűzném, hogy én imádom Tomiban azt, hogy bár ő nem zenész, de ennek ellenére vannak olyan észrevételei, amik olyanok, mintha vérbeli zenész lenne. Én viszont nem tartom magam olyan jó szövegírónak, mint Tomi, viszont amikor elmondom a véleményem egy szövegéről, akkor ő ezt jól kezeli és bele mer nyúlni a szövegbe azért, mert én megfogalmazok egy kritikát, észrevételt. Ez pedig fordítva is működik. Tominak vannak nagyon jó észrevételei zenei téren, például kéri, hogy cseréljünk ki egy dobot, egy szintit…

Tomi: Mondjuk ezt úgy kell elképzelni, hogy a lehető legprimitívebb módon odamegyek és azt mondom: mi lenne, ha ez most úgy szólna hogy wú-wú-wú…

Diaz: Igen, és akkor odahívjuk Kocsis Mátét, a dobosunkat, aki le tudja játszani a Tomi nyelvén és működik a dolog.

– A névválasztásnál volt még alternatíva? Min gondolkodtatok a Wellhellon kívül?

Diaz: Voltak, ráadásul nagyon viccesek.

Tomi: Egyben benne volt a Miami…

Diaz: Volt Nightswim, akkor volt egy, amiben benne volt a Szex…

Tomi: De egészen biztos, hogy nem MiamiaSex, de valami hasonló hülyeség.

Diaz: Érdekes, hogy mind közül végig a Wellhellot tartottuk a legerősebbnek. És úgy néz ki, hogy igazunk lett.

Azért sem, mert ha kimegyünk mondjuk New Yorkba, akkor az olyan csávókból mint mi, minden utcasarkon van körülbelül nyolc.

– Javában tart a nyár és nincs megállás, de biztosan tervezitek már a jövő évet is. Mik vannak kilátásban és terveztek-e a filmeteknek folytatást, ha már ekkora siker fogadta?

Tomi: A film folytatását egyelőre nem tervezzük. Most van egy új dal, ami abszolút szerelem projekt, a Régi szőke című, amit nagyon imádunk. Emellett jön a Nem olyan lány, azt is nagyon szeretjük, szóval jelenleg épp egy kis stílusváltásban vagyunk és most úgy érzem, hogy újra beleszerettünk valami teljesen újba. Egy teljesen más dimenzióba érkezik most a Wellhello. A Diaz is egy kicsit másképp énekel, én is egy kissé másképp rappelek és mindezt egy kissé más zenére. Kíváncsiak vagyunk, hogy mindezt hogyan fogadja majd a közönség.