Bicska a nagyvilágból: elszármazott frontemberével koncertezik az Incognito

Apró csínytevésekkel mutattunk fityiszt az akkor már haldokló rendszernek, és néha az igazgatónak is, aki nyomásra nagyon komolyan vette a pozícióját” – mesélte.

Élményt nyújtó tanárok

A tanagyag leckéi nem, ám a tanárok annál inkább megmaradtak Bicsak Tibor emlékeiben, különösen azok, akik képesek voltak a diákokat partnerként kezelni. „A hivatalos okításból nem sokra emlékszem, viszont azokra a tanárokra igen, akik megpróbáltak a rendszer ellenére egy kis pluszt nyújtani. Itt értem az életfilozófiát, kedvességet, lazaságot, a jó humort.

és majd a végén, amikor menni kell, bölcsebben távozzunk. Le mertek ereszkedni a mi szintünkre, mert nem vették túl komolyan magukat. Egyébként a mai napig járom az élet iskoláját. Manapság a fiam az egyik mesterem. Tükröt tart elém, és leginkább türelemre nevel”.

Angyalbőrből székelyharisnyába

Érettségi és egy sikertelen egyetemi felvételi után egy meghívó érkezett a kaszárnyából. „A katonai szolgálat érdekes volt, az emberismeret, a manipuláció és az ügyeskedés művészetét lehetett ott elsajátítani. Onnan egy teljesen új világba tértem haza. Eléggé talajvesztett voltam, a baráti körből egyre többen mentek dolgozni Magyarországra. A továbbtanulás utópisztikusnak tűnt” – mondta. Bicska nem sokáig volt talajvesztett, hiszen csakhamar színpadra került. „A szereplés mindig a véremben volt,

Akkoriban több barátom a Hóvirág Néptáncegyüttesben kezdett el táncolni, így én is jelentkeztem, és Antal Jóska bácsi felvett szólistának. Szép évek voltak. Akkor alakultak a testvérvárosi kapcsolatok, többször felléptünk Magyarországon is, sokunknak ez adta az első lehetőséget, hogy kiruccanjunk külföldre.”

„Tombold ki magad...”

A néptáncos időszakkal egy időben az Incognito együttes (nem összetévesztendő persze az azonos nevű brit acid-jazz együttessel – szerk megj.) énekese is lett Bicska. Az első fellépésekre is kitért.

Szerelemről, csalódásról, jövőbe vetett hitről, reményről, fájdalomról és ennek feloldásáról szóltak. Ilyen volt például a Tombold ki magad... című dal.”

Arról is szólt, hogy követi a gyergyói együttesek útját, és örömmel tapasztalja, hogy azóta kinőtt egy új zenészgeneráció. „Nagyszerű sikereket érnek el, stílusosak, profik, és szövegekben, dalokban talán sokkal kifinomultabbak, mint én voltam. Valószínűleg az általunk nyújtott élmények is hozzátettek ahhoz, ami elindította őket ezen a pályán. Többen bejártak a próbáinkra annak idején, és már nagyon fiatalon, 14-15 évesen zenekarokat alapítottak, ügyesen játszottak.”

Kihívás volt számára a nagyvilág

Bicsak Tibort a kihívás, saját félelmeinek a legyőzése szólította a nagyvilágba. „Soha nem akartam máshol élni, mindig jól éreztem magam itthon a sok elfoglaltságommal. Persze, azért kíváncsi voltam, de nem éreztem akkora bátorságot magamban, hogy csak úgy összecsomagoljak és elinduljak az ismeretlenbe.

A másság, a világ kihívása útra szólított. Saját félelmeimet és kétségeimet győztem le, és annál szabadabbnak sosem éreztem magam, mint amikor egy bőrönddel elindultam. Nem tudtam, mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy jó lesz. Sosem bántam meg ezt a döntést” – mondta, hozzátéve, a családalapítás váratott néhány évet magára, először az alapokat teremtették meg a gyereknek.

A bristoli kisiskola

Informatikusként dolgozik, és amióta megszületett a fiuk, az életük szerves részévé vált a Bristoli Magyar Kisiskola, amelynek az önkéntese már hat éve, két éve a vezetője is. „Az egész család benne van, mondhatni e köré szerveződik az életünk. Amikor tehetjük, eljárunk más városokba is magyar rendezvényekre, néptáncoktatásra. A munkahely és egy részidős magánvállalkozás mellett együtt karatézunk a fiammal. Jó móka, és kiváló lehetőség egy kis apa-fia közös foglalkozásra. Sokat énekelünk, muzsikálunk együtt.”

„Erdélyből származunk”

Bicsak Tibor Gyergyóból Bristolba sok mindent átmenekített, amit legfontosabbnak tart, az az, hogy megtanítsa a kisfiának: Erdélyből származik. „Fontosnak tartom, hogy a fiam tudja, hová tartozik, ne veszítse el a gyökereit.

Vonzódik a magyar kultúrához, népzenéhez, néptánchoz. Egyből rákattant a rovásra. Az iskolában, ha kérdezik, mindig elmondja, ő nem idevalósi, Erdélyből származik. A becsületesség, megbízhatóság egy olyan alapértékünk, amit magunkkal hozunk otthonról, és legfőképp ezt szeretném átadni neki. Közösen gyakoroljuk a kitartást és a következetes munkát rendszeres hangszergyakorlással, tanuláson keresztül. Ebben legfőképpen a feleségemnek van nagyobb szerepe, ő van a legtöbbet a fiunkkal.”

Egy színpadon fiával, zenészbarátaival

Az Incognito énekese elsőre igent mondott az idei Szent Miklós Napok szervezőinek felkérésére. „Ez a lehetőség kiváló alkalom arra, hogy betekintést nyújtsak a fiamnak abba a világba, amiben éltem. Fantasztikus élmény lesz együtt lépni fel egy nagy színpadon. Együtt gyakorolunk a fellépésre. Egy helyi stúdióban felvettük a dalt, amit énekelni fogunk, videoklipet forgattunk. Otthon majd együtt próbálunk a zenekarokkal, látni fogja majd élőben a mostani menő zenekarokat, amelyeket hallgatunk rendszeresen. Ezt kihagyni nem szabad, az otthoni és külföldön élő zenészbarátok is bevállalták a fellépést, jó lesz velük találkozni és újra együtt muzsikálni.”