
Régi asztal újragondolva: furnírlemezek leszedve, lábak türkízre festve, teteje enyhén csiszolva
Fotó: Hajnal Csilla
Olvasóink otthonáról készült fotókat, személyes tereik történetét várjuk, hogy egymástól is inspirálódhassunk lakberendezés, dekoráció és tereink használata kapcsán. Kezdeném a saját otthonom egyik részletének bemutatásával, amely néhány hete igazi elvonulós, kávézgató sarokká színesedett.
2017. május 23., 14:412017. május 23., 14:41
2017. május 29., 16:022017. május 29., 16:02
Azok számára hirdet inspirációs játéksorozatot a Liget portál, akik úgy érzik, nem élet az élet lakberendezés, otthondekorálás, bútorfelújítás, tárgyak funkcióinak újragondolása nélkül. Nem versengés ez, nem is jár fizikai nyereménnyel. A lényeg, hogy betekintsünk egymás otthonába, megmutathassuk egymásnak ötleteinket lakberendezés, dekoráció, felújítás terén, és inspirálódhassunk egymástól. A liget@liget.ro címre várjuk olvasóink történeteit otthonaikról, kedvenc lakássarkaikról, ahova szívesen kuckóznak be egy könyvvel, kávéval, önmagukkal, vagy csak egyszerűen büszkék erre a térre, megnyugtatja őket, valahányszor ránéznek. A beérkezett történeteket és fotókat a Ligeten tesszük közzé.
Kezdeném a saját személyes terem, nyári kuckóm bemutatásával, amely legújabban az erkélyen kapott helyet. Egy marosvásárhelyi tömbház negyedik emeletén lakunk, ezért az erkélyünk csendjét legfeljebb csak az előttünk magasló fenyőfán csicsergő feketerigók és társaik „zavarják”, így tökéletes hely az elvonulásra. Mióta tényleg tavasz van – és nem csak a naptár szerint – sokat ülünk odakint a gyerekekkel, néha ott reggelizünk vagy vacsorázunk (az ebédre szánt levest még nem mertem végiglocsogtatni a nappalin), kávézunk, a cigarettázó vendégeink kedvenc helye.
Félig zárt erkély, esőben sem mennek tönkre a bútorok
Fotó: Hajnal Csilla
A szüleimnél találtam egy régi fából készült kerekasztalt, bár kicsit lehetne szélesebb az átmérője, de így is megfelel a célnak, legalább kevés helyet foglal. Pár óra alatt „felújítottuk”.
A székek váltják egymást – a vasszéket kivéve, ő stabil „erkélylakó”, na meg a színes párnák is jönnek-mennek (vagy repülnek)
Fotó: Hajnal Csilla
Ez azért idézőjeles felújítás, mert igazából nem vesződtünk vele sokat, csak leszedtük az alján és tetején éktelenkedő és a pár évtizede teljesen tönkrement furnérlemezt, lecsiszoltam kis méretű smirglivel a tetejét, és lefestettem a lábait a kréta alapú ASCP festék Provence árnyalatával, akárcsak pár kaspót, csupán az összhang kedvéért.
A nappali kanapéjáról nézve is megnyugtató látvány a színes erkély
Fotó: Hajnal Csilla
A tetejét direkt nem festettem le, kell a kontraszt, másként túl unalmas lenne. Pár széket hordtam ki melléje, növényeket, egy kávéról – mi másról??? :) – szóló feliratos törlőkendőt akasztottam a falra, és egy gyékényfalvédőt tettem körbe a teraszra, hogy eltakarja a rideg, fehér falakat, amelyek amúgy sem a legtökéletesebbek.
Túl sokat nem foglalkoznak a gyerekek az ablak alatti krétafallal, de jól néz ki
Fotó: Hajnal Csilla
Az erkély ablak alatti részét fekete krétafestékkel festettük le, gondolván, hogy a gyerekek majd órákon át rajzolni fognak ott, amig mi nyugodtan kávézgatunk mellettük. Nos, mondanom sem kell, hogy ez meg is maradt a gondolat szintjén, azóta sem hozza őket öt percnél hosszabb ideig lázba a krétafal, de nem bántam meg, sőt, egész jól mutat.
Néhai karácsonyfánk megmaradt törzse a sarokban várja, hogy kezdjünk vele valamit. Addig is akasztónak használjuk
Fotó: Hajnal Csilla
Sajnos az egy évben egyszer használt szánkóinkat is itt tároljuk, de legalább jó sok helyet foglalnak… A gyerekek, mondjuk, élvezik, és sokszor játszanak is velük, CSAK ezért nem szabadulok meg tőlük. A karácsonyról maradt fenyőfa törzsét nem dobtuk ki, azzal a céllal, hogy majd csak kitalálunk neki is valami kreatív funkciót, de addig is betuszkoltuk a teraszsarokba, és pár dekorációs elemet is ráakasztottunk, mintha a látvány része lenne, pedig nem is az. Illetve most már az. :) Kíváncsi vagyok, mikor fogunk kitalálni neki valami igazi szerepet…
Nem a gyerekek írnak az ablakpárkány alatti krétafestékkel átkent falra
Fotó: Hajnal Csilla
És persze az elengedhetetlen párnák, amelyek otthonossá, nappalihatásúvá teszik a kinti teret. Este, illetve sötétben ritkán használjuk az erkélyt, főleg a gyerekek „nem érnek rá” ilyenkor, mert mire besötétedik, ők elalszanak, és néha én is. :)
Az asztallapot nem festettem le, kell a kontraszt, másként unalmas lenne a bútordarab
Fotó: Hajnal Csilla
A lakást ízlésesen felújítva vásároltuk meg tavaly, a konyhából felszedett csempét a teraszon rakták le az előző tulajdonosék, így kicsit retró hatású lett ez a tér, de kellemes látvány.
Az asztal durva hatású, természetes felületén minden jól érvényesül. Még a kávé is
Fotó: Hajnal Csilla
Egy színtelen lazúrfesték még ráférne, csak hogy ne kezdje ki az idő vasfoga
Fotó: Hajnal Csilla
Annak ellenére, hogy csupán pár hónapig élvezhetjük még ezt a kis zugot – vagy pont ezért – szeretünk itt lenni, kávézni, enni, feketerigókat hallgatni. S persze gyakran kerülnek ki újabb dekorációs elemek, párnák, székek, növények, mert jó ezt a helyet mindig újragondolni. Korántsem tökéletes, de pont ezért jó, így mindig lehet alakítani, szépíteni.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!