Uniós pénzköltés meggondolatlanul, „kényszerből”?

Már a 2012 júliusában elkezdett munkálatok idején értetlenkedve figyelték a falu, valamint az európai úton elhaladó, környékbeli települések lakói a kozmási községháza szomszédságában alakot öltő épületet. Az európai uniós forrásokból 910 ezer lejes beruházással megvalósult ingatlant többen is tájidegen magaslesnek, kukoricatárolónak, sőt szemétátrakónak csúfolják. A 2012 novemberében befejezett építkezést követően újabb számos ellenvélemény fogalmazódott meg, többen az önkormányzatot, a tervezőt és a műemlékvédelmi engedélyt kibocsátókat hibáztatták. Az általunk felkeresett szakemberek és illetékesek álláspontjai következnek.

„Kiemelkedőt akartunk létrehozni”

Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere szerint rendkívül fontos minél nagyobb számú turistacsoportnak a községbe csalogatása, ez is volt az egyik fő indoka a központ felépítésére benyújtott uniós pályázatnak – amelynek gyulafehérvári regionális elbíráló bizottsága a közelmúltban látogatta meg a fából készült létesítményt. „Átmentünk minden ellenőrzésen, már csak az avató megszervezése maradt hátra, de a közeljövőben arra is sor kerül” – tájékoztatott Bodó. Hozzátette, „mindenképpen olyan kiemelkedő épületet szerettünk volna, amelyet az idegenből érkezettek azonnal észrevesznek”. Az információs központra magyar, román és angol nyelvű felirat is kerül.

Az európai út túloldalán lévő műemléktemplom közelsége azonban jelentős akadályt gördített az elképzelések elé – a hatályos törvények értelmében ugyanis az ezek közelében létrejövő létesítményeknek különleges engedélyeztetési folyamaton kell átesniük.

„A szakvélemény felülírta a szabályt”

A Macalik Arnold által tervezett épület engedélyeztetési folyamatát az önkormányzat a tervezőre bízta, akinek a templom közelsége miatt a Hargita Megyei Művelődési Igazgatóság keretén belül működő műemlékvédelmi hivataltól jóváhagyást kellett kérnie. A művelődési igazgatósághoz benyújtott dokumentáció vizsgálata során azonban több szempontból sem találtatott megfelelőnek a tervezett épület: a szabályok értelmében az információs központ sem tömegében, sem látványában nem nyomhatja el a templomot, sőt azt javasolták az önkormányzatnak, hogy helyezzék át a helyszínt műemlékvédelmi zónán kívülre.

Mihály Zita, a műemlékvédelmi hivatal szaktanácsosa érdeklődésünkre kifejtette, amennyiben egy engedélyeztetési kérésnél részükről ellenvélemény fogalmazódik meg, kötelességük konzultációt tartani a brassói területi műemléki bizottsággal. „A terv eleve kétes volt, a szabállyal nem egyezett, ezért vittem a bizottsághoz” – közölte. A kilenctagú területi bizottság viszont „megfelelőnek” ítélte a terveket, így a Hargita Megyei Művelődési Igazgatóságnak kötelessége volt kiadni a műemlékvédelmi engedélyt. „Ha az igazgatóságunk véleményt kér a területi bizottságtól, akkor annak konklúzióit kötelezően be kell tartania. Ebben az esetben az történt, hogy a szakvélemény felülírta a szabályt” – vonta le a következtetést Mihály Zita, aki úgy véli, nem véletlen ez az eredmény, hiszen a bizottság tagjai között többségben Macalik Arnoldnak, az épület tervezőjének barátai, kollégái voltak.

Volt ellenvélemény, de nem elég

A brassói területi műemléki bizottság egyik Hargita megyei tagja Szikszai László építész volt. A szakember elmondta, „lobbi és nyomásgyakorlás állhatott a háttérben”, hiszen a konzultáció során ő is ugyanazokat az észrevételeket fogalmazta meg, mint Mihály Zita. „A bizottság néhány tagja kifogásolta az épület jellegét, amely egy tűzoltótoronyhoz hasonlít. Én jobban szerettem volna, ha ezt az információs irodát valami más épületbe helyezik” – mondta el Szikszai. Csakhogy a kilenc szakembert tömörítő bizottságban hiába van három vagy akár négy ellenző, a többség dönt – tudtuk meg.

A tervező sem maradéktalanul elégedett

„Volt egy koncepciónk. Egymásra tettünk két szobát, a tetőt kiiktattuk, azért, mert úgy gondoltuk, hogy több helyen is lehetne hasonlót csinálni. Már megvan a kozmási és a csomafalvi, hamarosan pedig épül a madéfalvi is” – árulta el a kolozsvári Macalik Arnold tervező. Ő úgy véli, az épületen keresztül fel kellett mutatni a helyi sajátosságokat, ami „jelen esetben a famegmunkálás egy kicsit magasabb műszaki bedobással való megvalósítása”. Macalik szerint sem tökéletes a helyszínválasztás, hiszen a hangsúlyos elem, a templom miatt a környezet csorbult, de – mint mondta – „érkezett a faluba valami pénz, amit hamar el kellett költeni”. „A községnek van közbirtokossága és olyan javai, amelyekkel jobban lehetne haladni előre. Ez az uniós pályázat egy versenykényszer, ezért is jöttek Kozmásról hozzánk, Kolozsvárra, mert futottak ki a határidőből, mi pedig meg tudtuk rövid idő alatt csinálni. Az önkormányzati tagok között rengeteg vita volt, mert a polgármester lényegében egymaga döntött ebben a kérdésben. Én ezt senkinek sem akartam letolni a torkán, nekem volt egy nézetem, tovább a közösségen múlik, hogy fel tudja-e karolni, tudja-e használni, saját céljaira tudja-e fordítani” – zárta mondanivalóját Macalik.

Bodó Dávid a véleményekkel kapcsolatban annyit mondott, „sem közvetlenül a falubeliektől, sem máshonnan ilyen kritikák nem érkeztek. De az biztos, hogy a hátam mögött beszélnek az emberek”.