Ropják a táncot Jobbágytelkén

Ezen a héten folyik a Marosszéki Népzene- és Néptánctábor tizenötödik kiadása Jobbágytelkén. Néptáncot, népzenét, népdalokat reggeltől estig tanulhat itt a résztvevő, a gyerekek számára pedig rengeteg kézműves foglalkozást szerveznek. Néprajzi előadásokat, filmvetítést is tartanak, de természetesen azért lehet pihenni, kirándulni, íjászni is a táborlakóknak. Minden este meghívott hagyományőrző tánccsoport mutat be néptáncot. Szerdán az esztenára kirándulnak, és idén a hetedik emlékjelkopjafát is felállítják az Ötösfenyőnél a szervezők és résztvevők, amelyet tábortűzzel tesznek emlékezetessé.

A vasárnap este tartott megnyitón már minden megvolt, ami a jókedvhez kellett: ráhangolóként a helyi együttes mutatta be aratótáncát, majd a kultúrotthonban tánncház folyt. De aki nem fért be az épületbe vagy túl melege volt, az az udvaron folytatta: a fedél alatt hamar összeverődtek a muzsikusok, és a találkozás öröme, illetve a sör megtette a hatását, csakhamar tucatnyi táborozó énekelte, hogy „Húzzad cigány, ezerlejest adok, / még az éjjel mulatni akarok”. És akadt táncos is, a Guzsalyastól nemrégiben a Maros Művészegyütteshez „átigazolt” Kiss Balázs is derékon csípte Fannit, és pattogó táncot roptak a közönség nagy megelégedésére.

A szervezők sem elégedetlenek: a tábornyitásig 171 személy jegyeztette be magát, míg Puskás Attila szervező úgy fogalmazott: ennyire nyugodt és sikeres kezdésük nem volt az immár jubiláló sorozatban.

Ünnepi beszédében Székelyhodos község polgármestere, Barabási Ottó a gyerekkorból hozott erényekre figyelmeztetett: szüleinktől nem vagyont kaptunk, hanem csodálatos örökséget hagytak a szívünkben, amely mindennel felér: szeretetet, boldogságot, egymásra figyelést, amelyet e rohanó világ megpróbál kiölni a mai ember szívéből. De évente érdemes eljönni Jobbágytelkére, és az itt kapott kincseket is hazavinni. Az itteni közösségnek hite, ereje, hagyományai vannak, és ez a tánctábor az az alkalom, amikor az itteni ember is évente egyszer azt érzi: érdemes itt élni, dolgozni, hagyományainkat őrizni és másoknak továbbadni.