Nagykorúsítás Szárhegyen

A múltba nyertek betekintést mindazok, akik szereplői, illetve követői voltak a vasárnapi szárhegyi ünnepségnek – a katonabúcsú hagyományát és a nagykorúsítási ceremóniát élhették meg, követhették végig. A község önkormányzata, valamint az Együtt Szárhegyért Egyesület szervezésében tartott ünnepség hiánypótlónak számított.

Akárcsak hajdanán, ünnep volt a javából, szentmise, emlékezés, közös ebéd, mulatság töltötte ki a napot. A katonasághoz, illetve a nagykorúsításhoz kötődő népi szokásokat Szárhegy időseitől gyűjtötték össze és tanulták újra a Cika Néptáncegyüttes tagjai, ezek továbbtanításával a folklór, a hagyomány továbbéltetését kívánják elérni.

Útravaló

A művelődési házban tartott ceremónia során tizenhárom lány és tizenegy fiú vált a közösség felnőtt tagjává, nagykorúsításukat oklevél igazolja. Danguly Ervin, az önkormányzat művelődésszervezője, a Cika Néptánccsoport vezetője ismertetéséből megtudhatták, hogy az oklevél nem csupán egy elismervény, a rajta lévő motívumok üzenetet közvetítenek.

A fiúknak a katonaláda, a rajta ábrázolt érem mutathat utat, hisz a Horthy Miklós által alapított, a vitézeknek adott kitüntetésnek örök érvényű üzenete van. A lányok oklevelét tulipános láda díszíti, ezen szintén Horthy Miklós által alapított, a sokgyermekes anyáknak adományozott kitüntetés látható. Az említett motívumok mellett más üzenetközvetítő jelképek is kerültek az oklevelekre: mind a lányoknak, mind pedig a fiúknak szóló elismervényt a Nagy-Magyarországot jelképező angyalos címer díszíti, a szélén pedig a magyar, a székely és a szárhegyi címer látható. Egy, II. Rákóczi Ferenctől vett idézet is az oklevélre került: Istennel a hazáét és a szabadságért – olvasható latin felirattal. „Mindig jusson eszetekbe, hogy a magyar fiataloknak mi a dolguk az életben” – tanácsolta az ünnepelteknek Danguly Ervin.

„Az idősebb korosztálytól a bölcsességet vegyétek át, fiatalos lendülettel menjetek előre” – szólt az ifjakhoz Gábor László polgármester, beszédében a szülőföldön maradásra, a magyarság megőrzésére biztatva őket. Megköszönve a szervezők munkáját, kijelentette: a vasárnapihoz hasonló ünnepséget ezentúl minden évben megszervezik.

Visszaemlékezés

A katonavacsorát és -búcsúztatást felidéző ünnepi mozzanatok az időseknek eszükbe juttatták egykori besorozásukat. A 79 éves Szabó József az 1954-es évet idézte, őt ekkor vitték katonának.
„Megkaptuk a behívót, ez közös volt, az egybélieknek egyszerre küldték ki. Szekerekkel vonultunk Szentmiklósra. Fogatosokat fogadtunk, énekeltünk. Mindenki vitt magával italt, s amire vége lett az elosztásnak, bizony jól bepityizáltak, s ebből kifolyólag voltak összecsapások a remeteiekkel, a ditróiakkal, akik át kellett vonuljanak itt, Szárhegyen. Voltak régi fájdalmak, akár szerelmiek, akár fiatal villongások, s azokat így intézték el.

Amikor megkapták a behívót, akkor katonabúcsú volt a lakásnál. Meghívták a rokonságot. Ezt egy héttel hamarább rendezték, mint ahogy be kellett vonulni. Ilyenkor a rokonok pénzt adtak a fiúnak, s volt amikor táncos mulatság kerekedett ki, citera volt, énekeltek, táncoltak. Az állomásra is kikísérték a katonát a családtagok, barátok, szekerekkel, zene-, énekszóval, aztán sírásba fulladt a mulatság.

Az én időmben már kicsit kezdett megtompulni, az ilyesmit már tiltani kezdték, azelőtt sokkal szebb volt, sokkal nagyobb ceremónia volt a katonabevonulás. Két bátyám például a magyar hadseregbe vonult be katonának, az nagyon szép volt. Amikor a magyarok bejöttek, én 7 éves voltam, nagy ünnepélyt rendezett a hadsereg parancsnoksága. A piactéren tábortüzet tettek, különböző katonatáncokat jártak, katonaénekeket énekeltek. Olyan csodálatos volt, hogy azt elfelejteni nem lehet. Gyermekekül felmásztunk a fára, onnan néztük, hogy sírnak a szüleink. Ez egy olyan jelenség volt, hogy felidézni nem jó” – sírta el magát János bácsi, s bevallotta, nagyon megörvendett, amikor megtudta, hogy a mai fiatalok felelevenítik a régi szokást. Részt is vett az ünnepségen. „Mondtam Ervinnek, hogy örömmel megtisztelném a fiatalokat, ha megállnának a házamnál, hogy maradjon meg az ő emlékezetükben is, hogy amit tesznek, az nem közömbös nekünk, s hogy mi idősek tiszteljük őket, mert a fiatalok jövőjében van a mi sorsunk.”

A rendezvény fő támogatója a  BETHLEN GÁBOR ALAP ZRT. volt.