A sírköveket vették célba Havadtőn

Közmunkára hívták a havadtői lakosokat, hogy a református régi temető ledőlt sírköveit kiássák a földből és visszaállítsák helyükre. A munkálatok befejeztével megpróbálnak állagmegóvást végezni, majd dokumentálják és közkinccsé teszik a felszínre hozott emlékjeleket – mondta el a Székelyhonnak a kezdeményező havadtői Donáth István, aki évek óta végez kitartó kutató- és gyűjtőmunkát a faluban, és az ő nevéhez fűződik a helyi néprajzi gyűjtemény kialakítása is. Arra a kérdésünkre, hogy mi késztette a most elkezdett munkára, Donáth elmondta: a régi temetőben külön részeken temetkeztek a különböző családok, viszont nagy értékét az adja, hogy Erdély szintjén is egyedi motívumkincs rejlik a régi sírköveken, amelyek között 18. századiakat is találtak. Olyan ember- és alakábrázolással találkozni itt, amilyent csupán a festett kazettás mennyezeteken lehet még látni. Havadtőt egykor a „sírkövesek falujának” is nevezték – teszi hozzá –, több család is foglalkozott ezzel a mesterséggel, de legjelentősebbet a Menyhárt család alkotott. A legkiemelkedőbb mester az 1820-ban született Menyhárt Károly volt, vele együtt születtek meg a temető szép motívumai is. Apja is, fia és unokája is sírkőfaragással foglalkoztak.

Gazdag motívumok, archaikus feliratok

A kezdeményezés szakmai részét Donáth munkatársa, a helyi születésű dr. Kinda István néprajzos, a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa irányítja. Érdeklődésünkre elmondta, hogy három hete már végeztek egy próbamunkálatot, mielőtt a falubeliek segítségét kérték volna. A havadtői sírokat a kendi születésű, ma Budapesten élő Péterfi László szobrászművész, a képzőművészeti akadémia tagja már az 1970-es években kutatta és dokumentálta, ez nagy segítség volt számukra. Legalább százötven olyan sírkőröl tudnak, amelyet ki kell emelni a földből és vissza kell állítani. Első lépésben ezt végzik el, mert ebben a falubeliek is segíteni tudnak. Felvették már a kapcsolatot kőrestaurátorokkal is, hogy a későbbiekben a sírkövek egy részét, az értékesebbeket kezeljék: a letakarítás után a repedéseket kőpotlóval tömítik, majd különleges szerrel kenik le, amely csontossá teszi a követ, így nem szívhatja magába a nedvességet, és legkevesebb 15-20 évig védelmet nyújt. Ezt követően dokumentálást  végeznek.

A szükséges homokköveket a falu határában termelték ki egykor a mesterek, de meghagyták annak természetadta formáját és ahhoz igazították a feliratokat. A sírkövet a temetés után készítették el a megrendelő lakhelyén, ezért ma az egész völgyben megtalálható a mesterek keze munkája Egrestőtől Makfalváig és Nyárádszeredáig. A sírkő nagysága az ehunyt társadalmi státuszára is rávilágított, hisz akár két tonnás példányokra is bukkantak a temetőben. Ami a motívumokat illeti: mint általános jelképeket, megtaláljuk a fiataloknál a lehajló virágot, az idősebbeknél a szomorú fűzet vagy a népművészetből merített rozettát, tulipánt. De egyedi, az elhunytról „mesélő” jelképek is vannak: pennát vagy gabonát tartó kéz, korona, szántóvető, de előfordult olyan emberábrázolás, amelyen egyik kéz az eke szarvát fogja, másik könyvet tart, ezzel mesélve el, hogy az illető honnan hová jutott el életében. A Menyhárt család jellegzetes motívuma a nyíllal átlőtt szív (is) volt. A feliratok is archaikusak, azaz egyes szám első személyben „mondatják el” az elhunyttal az információkat – részletezte a tudnivalókat dr. Kinda István.

Mégis közmunkáznak

A megszólításra a vártnál többen jelentek meg, még nők is voltak a csapatban. Sőt, amint a temető felé tartottunk, volt olyan férfi is, aki abbahagyta a kerti munkát és a többiekhez csatlakozott. A munkában résztvevő Sándor László, Miklós István, Havadi Gyula érdeklődésünkre elmondták: már nemigazán járnak a falusiak sem közmunkázni, ők mégis fontosnak tartották, hogy részt vegyenek. Egyrészt mert az ő gyökereik is itt vannak, másrészt a szép fekvésű temetőjüket szeretnék rendezetten látni. A falu fiatal önkormányzati képviselője, Koncz Róbert is meglepődött azon, hogy mintegy harmincan jelentek meg a közmunkán. Ő személy szerint is szeretne változtatni a lakosok mentalitásán, ezen talán ez a közmunka is segít, hogy mindenki megéretse: nem mindent kell az önkormányzattól elvárni, hanem először maguknak kell valamit tenniük, utána pedig kérhető a segítség is.

Délutánra a 31 résztvevő személy 89 követ emelt ki és állított fel, ez az idős emlékjelek felét jelenti. Donáth István azt ígérte: amint a tavaszi-nyáreleji mezőgazdasági munkálatokat befejezik, újabb közmunkát szerveznek a temetőben.