Vigyázó szemeteket Székelyudvarhelyre vessétek!

Miklós Zoltán egy nyitott, befogadó RMDSZ létrehozását ígérte. Antal Lóránt szenátor úr is. Csakhogy a befogadást és a nyitottságot nem egyformán értelmezik. Míg Miklós Zoltán azt vallotta, hogy mindenki számára nyitva áll az ajtó, ha Ő lesz az elnök, a szenátor és szűkös „érdekcsapata” a befogadás alatt azt érti, hogy már indulásból kirekeszt embereket, szervezeteket. Miklós Zoltán mögé felsorakozott a város, beleértve azokat a társaságokat, szervezeteket is, akik most éppen az RMDSZ „ellenfelei” a városi közigazgatásban. Antal Lóránt valamiért nem szeretné kiengedni a kezei közül a kerekasztalnál osztható pozíciók lehetőségét. Ő úgy nyitná a kapukat, hogy eleve bezárná azokat egyesek előtt. Miközben az „egyesek” több mint kétharmadát képviselik a városnak.

Napnál is világosabb, hogy Miklós Zoltán egy egységet és összefogást szeretne Székelyudvarhelyen, hogy az elmúlt 25–30 év acsarkodását és sárdobálását válthassa fel a megbékélés és az együttműködés. Ezzel szemben a szenátor úr és csapata nem képes a beidegződések bűvköréből kiszabadulni, köszönőviszonyban nincs az, amit hirdet azzal, amit tesz. Folyamatos ellenségképeket vizionál, foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ő irányítson, nem akarja elengedni azt a tengelyt Hargita megyében, amit a hétköznapi emberek csak egyszerűen Borboly–Bíró barna Botond–Antal Lóci-tengelynek neveznek. Kell-e Székelyudvarhelynek még pár évtizeden át ugyanaz az „egyeduralom”, ami a Verestóy szenátor úr idejében volt? Amely rendszerről szintén mindenki tudta, hogy tele van háttéralkukkal, tele van mocsokkal, szennyel, szeméttel, megállapodásokkal. Kérdés: ki tud-e valaha jönni Székelyudvarhely ebből a mocsárból? Most 27-én csak rajtunk múlik…

Február 27-én minden székelyudvarhelyi választhat. Ez egy vissza nem térő lehetőség.

Február 27-én este, a voksok megszámlálását követően meglátjuk, hogy mit gondol Székelyudvarhely a helyi RMDSZ jövőjéről. Mert a jövőt – akár tetszik, akár nem – mi határozzuk meg.

Amennyiben minden marad a régiben, tisztelettel kéretik az udvarhelyiektől, hogy ne kommentáljanak, ne szidalmazzák azt a rendszert, amin változtathattak volna, de nem tették…

Győzzön a józan ész Székelyudvarhelyen is, hogy fel tudjunk zárkózni a környező székelyföldi városokhoz. Ehhez első lépésként meg kell változtatnunk azt, ami eddig sikertelen volt, változtatnunk kell azon a szervezeten, amelyiknek az eddigi módszereivel csak választási vereségekre futotta…