Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

07:39

Megdolgoztatja a rendszert a viselkedészavarral küzdő diák, de ugyanolyan joga van a tanuláshoz, mint társainak

22:12

Döntetlen a rangadón, megőrizte előnyét az alapszakaszgyőztes az élvonalban (videóval)

20:45

Egy lépés előre: jogilag szabályoznák itthon is a gyerekek közösségimédia-használatát

20:44

Ittas autóvezetők nem akadtak fenn a rostán, gyorshajtók annál inkább

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Facebookon hagyott búcsúüzenetet, majd végett vetett az életének egy csíkszeredai nő

Autókat ellenőriznek, az erdőt is átfésülik – nagy erőkkel keresik az ismeretlen férfit Háromszéken

Holtan került elő a szentegyházi férfi, aki szombaton tűnt el

Rejtélyes férfit keresnek az Olt mentén Sepsibükszádnál, egyes hírek szerint Emil Gânj lehet

Nem tudták elkerülni a tömeges elbocsátást

Visszatáncolt a miniszter, mégis lehetségesnek tartja a 10 lejes üzemanyagárat

Energiaügyi miniszter: arcátlan hazugságok a 10 lejes benzinnel és gázolajjal kapcsolatos spekulációk

Dubaj a tűzvonalban – helyszíni beszámoló egy ott élő székelytől

Van néhány hónapos üzemanyagkészlet, de... – fájó elismerés a miniszterelnöktől

Több erdélyi településről is Dubajban rekedtek tanárok, diákok és családjaik

Vigyázó szemeteket Székelyudvarhelyre vessétek!

Fotó: Miklós Zoltán kampánycsapata

Székelyudvarhelyen tisztújítást, vezetői választást tart az RMDSZ helyi szervezete. Egészen pontosan február 27-én.

Támogatói tartalom

2022. február 25., 11:552022. február 25., 11:55

Miközben ez általában egy szervezeten belüli, megszokott, rutinszerű választás szokott lenni az elmúlt harminc évben, most úgy tűnik, akkora a tét, hogy beszállt ebbe a kampányba mindenki, aki számít, vagy aki azt hiszi magáról, hogy számít.

A helyi RMDSZ elnöki tisztségére már tavaly elkezdődtek a jelentkezések, előbb Imre Gábor (volt UIET-elnök) jelentette be indulását, majd Miklós Zoltán, a városi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, amit Jakab Áron Csaba (SZMVSZ elnök) jelentkezése követett. Akkoriban úgy tűnt, hogy három jelölt közül lehet majd választani.

Miklós Zoltánt tartotta a közvélemény a legesélyesebb jelöltnek, forrásainktól úgy tudjuk, hogy Miklós Zoltán volt az, akit az RMDSZ nagyobbjai is megkerestek, ajánlatokat tettek neki, de azt is tudjuk, hogy Miklós Zoltán nem óhajtott az eddigi módszerek szóvivőivel alkut kötni. Ő mindvégig partnerségben és nem megalkuvásban gondolkodott. Lett is ennek eredménye: a jelentkezési határidő legutolsó percében letette jelöltként a jelentkezését Antal Lóránt szenátor úr is.

Az egyszerű emberben felmerül a kérdés, hogy mi olyan fontos a székelyudvarhelyi szervezeten belül, amiért egy szenátor képes elindulni egy városi elnöki pozícióért. Mit nem akar(nak) kiengedni a kezükből a jelenlegi tisztségviselő(k)? Egy ilyen indulás sokkal több gyanakvást kelt, mint amennyi bizalmat generál.

Elemezzünk:

Imre Gábor visszalépett Miklós Zoltán javára, mert belátta, hogy túl fiatal, túl sérülékeny, túl tapasztalatlan.

A szenátor azt mondta, hogy nem szeretné, ha ez a választás egy mímelt választás lenne, ő biztos forrásból tudja, hogy Jakab Áron Csaba is vissza fog lépni. Nem lépett vissza. A szenátor úr jóslata nem vált be… Tehát valószínűleg csak vizionálta az egész történet megrendezettségét, de hát éljünk az ő szavaival: „Nem kell túl sok amerikai filmet nézni”.

Erre a választásra nem Miklós Zoltán indult a szenátor ellen, hanem a szenátor indult utolsó percben Miklós Zoltán ellen, amikor látta, hogy egy becsületes, támadhatatlan, eddig sikeres ember indul az RMDSZ elnöki tisztségéért, és nem tudnak vele „megegyezni”. Miről kellett volna megegyezni? Még hány tisztességes embert akarnak bedarálni ahhoz, hogy ők pozícióban maradjanak? És következik egy költői kérdés: a jelenlegi országos és megyei „nagyok” hány olyan megmérettetésen vettek részt, ahol egyénileg rájuk szavazott a nép és nem egy listára, ahová kerekasztal-megbeszélések során felkönyökölték magukat?

Fotó: Miklós Zoltán kampánycsapata

Miklós Zoltán egy nyitott, befogadó RMDSZ létrehozását ígérte. Antal Lóránt szenátor úr is. Csakhogy a befogadást és a nyitottságot nem egyformán értelmezik. Míg Miklós Zoltán azt vallotta, hogy mindenki számára nyitva áll az ajtó, ha Ő lesz az elnök, a szenátor és szűkös „érdekcsapata” a befogadás alatt azt érti, hogy már indulásból kirekeszt embereket, szervezeteket. Miklós Zoltán mögé felsorakozott a város, beleértve azokat a társaságokat, szervezeteket is, akik most éppen az RMDSZ „ellenfelei” a városi közigazgatásban. Antal Lóránt valamiért nem szeretné kiengedni a kezei közül a kerekasztalnál osztható pozíciók lehetőségét. Ő úgy nyitná a kapukat, hogy eleve bezárná azokat egyesek előtt. Miközben az „egyesek” több mint kétharmadát képviselik a városnak.

Napnál is világosabb, hogy Miklós Zoltán egy egységet és összefogást szeretne Székelyudvarhelyen, hogy az elmúlt 25–30 év acsarkodását és sárdobálását válthassa fel a megbékélés és az együttműködés. Ezzel szemben a szenátor úr és csapata nem képes a beidegződések bűvköréből kiszabadulni, köszönőviszonyban nincs az, amit hirdet azzal, amit tesz. Folyamatos ellenségképeket vizionál, foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ő irányítson, nem akarja elengedni azt a tengelyt Hargita megyében, amit a hétköznapi emberek csak egyszerűen Borboly–Bíró barna Botond–Antal Lóci-tengelynek neveznek. Kell-e Székelyudvarhelynek még pár évtizeden át ugyanaz az „egyeduralom”, ami a Verestóy szenátor úr idejében volt? Amely rendszerről szintén mindenki tudta, hogy tele van háttéralkukkal, tele van mocsokkal, szennyel, szeméttel, megállapodásokkal. Kérdés: ki tud-e valaha jönni Székelyudvarhely ebből a mocsárból? Most 27-én csak rajtunk múlik…

Fotó: Miklós Zoltán kampánycsapata

Február 27-én minden székelyudvarhelyi választhat. Ez egy vissza nem térő lehetőség.

Február 27-én este, a voksok megszámlálását követően meglátjuk, hogy mit gondol Székelyudvarhely a helyi RMDSZ jövőjéről. Mert a jövőt – akár tetszik, akár nem – mi határozzuk meg.

Amennyiben minden marad a régiben, tisztelettel kéretik az udvarhelyiektől, hogy ne kommentáljanak, ne szidalmazzák azt a rendszert, amin változtathattak volna, de nem tették…

Győzzön a józan ész Székelyudvarhelyen is, hogy fel tudjunk zárkózni a környező székelyföldi városokhoz. Ehhez első lépésként meg kell változtatnunk azt, ami eddig sikertelen volt, változtatnunk kell azon a szervezeten, amelyiknek az eddigi módszereivel csak választási vereségekre futotta…