Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

18:31

A Trónok harca csapdájába esett a Stranger Things, de legalább megható lett a befejezés

16:34

Budapesten hajtott végre kényszerleszállást egy Kolozsvárra tartó repülőjárat

16:23

A vendégek fizetnek, a város profitál: új lendületet adnának a gyergyói turizmusnak

15:37

Vezeti kategóriáját a Dakar Rali első szakasza után Gyenes Emánuel

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Háromnapos havazás következik

Hidegzuhany a dolgozóknak: februártól nem fizetik a betegszabadság első napját

Halálos tűzeset történt Hargita megyében: egy idős férfi életét vesztette

Kászonjakabfalvi tűzesetek: egy személyre terelődik a gyújtogatás gyanúja, de bizonyíték nincs

Csíkszeredában nemcsak adót emeltek, hanem Udvarhely mintájára még egyet visszavezettek

Az utolsó pillanatban közölték: nem adnak engedélyt a tűzijátékra Csíkszeredában

Készülnek a csíkszeredai Dracula Park tervei

Mutatjuk, hogy mennyi adót fognak fizetni a székelyudvarhelyiek

Bíróság elé állítják Nicolás Madurót és feleségét az Egyesült Államokban

Vigyázó szemeteket Székelyudvarhelyre vessétek!

Fotó: Miklós Zoltán kampánycsapata

Székelyudvarhelyen tisztújítást, vezetői választást tart az RMDSZ helyi szervezete. Egészen pontosan február 27-én.

Támogatói tartalom

2022. február 25., 11:552022. február 25., 11:55

Miközben ez általában egy szervezeten belüli, megszokott, rutinszerű választás szokott lenni az elmúlt harminc évben, most úgy tűnik, akkora a tét, hogy beszállt ebbe a kampányba mindenki, aki számít, vagy aki azt hiszi magáról, hogy számít.

A helyi RMDSZ elnöki tisztségére már tavaly elkezdődtek a jelentkezések, előbb Imre Gábor (volt UIET-elnök) jelentette be indulását, majd Miklós Zoltán, a városi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, amit Jakab Áron Csaba (SZMVSZ elnök) jelentkezése követett. Akkoriban úgy tűnt, hogy három jelölt közül lehet majd választani.

Miklós Zoltánt tartotta a közvélemény a legesélyesebb jelöltnek, forrásainktól úgy tudjuk, hogy Miklós Zoltán volt az, akit az RMDSZ nagyobbjai is megkerestek, ajánlatokat tettek neki, de azt is tudjuk, hogy Miklós Zoltán nem óhajtott az eddigi módszerek szóvivőivel alkut kötni. Ő mindvégig partnerségben és nem megalkuvásban gondolkodott. Lett is ennek eredménye: a jelentkezési határidő legutolsó percében letette jelöltként a jelentkezését Antal Lóránt szenátor úr is.

Az egyszerű emberben felmerül a kérdés, hogy mi olyan fontos a székelyudvarhelyi szervezeten belül, amiért egy szenátor képes elindulni egy városi elnöki pozícióért. Mit nem akar(nak) kiengedni a kezükből a jelenlegi tisztségviselő(k)? Egy ilyen indulás sokkal több gyanakvást kelt, mint amennyi bizalmat generál.

Elemezzünk:

Imre Gábor visszalépett Miklós Zoltán javára, mert belátta, hogy túl fiatal, túl sérülékeny, túl tapasztalatlan.

A szenátor azt mondta, hogy nem szeretné, ha ez a választás egy mímelt választás lenne, ő biztos forrásból tudja, hogy Jakab Áron Csaba is vissza fog lépni. Nem lépett vissza. A szenátor úr jóslata nem vált be… Tehát valószínűleg csak vizionálta az egész történet megrendezettségét, de hát éljünk az ő szavaival: „Nem kell túl sok amerikai filmet nézni”.

Erre a választásra nem Miklós Zoltán indult a szenátor ellen, hanem a szenátor indult utolsó percben Miklós Zoltán ellen, amikor látta, hogy egy becsületes, támadhatatlan, eddig sikeres ember indul az RMDSZ elnöki tisztségéért, és nem tudnak vele „megegyezni”. Miről kellett volna megegyezni? Még hány tisztességes embert akarnak bedarálni ahhoz, hogy ők pozícióban maradjanak? És következik egy költői kérdés: a jelenlegi országos és megyei „nagyok” hány olyan megmérettetésen vettek részt, ahol egyénileg rájuk szavazott a nép és nem egy listára, ahová kerekasztal-megbeszélések során felkönyökölték magukat?

Fotó: Miklós Zoltán kampánycsapata

Miklós Zoltán egy nyitott, befogadó RMDSZ létrehozását ígérte. Antal Lóránt szenátor úr is. Csakhogy a befogadást és a nyitottságot nem egyformán értelmezik. Míg Miklós Zoltán azt vallotta, hogy mindenki számára nyitva áll az ajtó, ha Ő lesz az elnök, a szenátor és szűkös „érdekcsapata” a befogadás alatt azt érti, hogy már indulásból kirekeszt embereket, szervezeteket. Miklós Zoltán mögé felsorakozott a város, beleértve azokat a társaságokat, szervezeteket is, akik most éppen az RMDSZ „ellenfelei” a városi közigazgatásban. Antal Lóránt valamiért nem szeretné kiengedni a kezei közül a kerekasztalnál osztható pozíciók lehetőségét. Ő úgy nyitná a kapukat, hogy eleve bezárná azokat egyesek előtt. Miközben az „egyesek” több mint kétharmadát képviselik a városnak.

Napnál is világosabb, hogy Miklós Zoltán egy egységet és összefogást szeretne Székelyudvarhelyen, hogy az elmúlt 25–30 év acsarkodását és sárdobálását válthassa fel a megbékélés és az együttműködés. Ezzel szemben a szenátor úr és csapata nem képes a beidegződések bűvköréből kiszabadulni, köszönőviszonyban nincs az, amit hirdet azzal, amit tesz. Folyamatos ellenségképeket vizionál, foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ő irányítson, nem akarja elengedni azt a tengelyt Hargita megyében, amit a hétköznapi emberek csak egyszerűen Borboly–Bíró barna Botond–Antal Lóci-tengelynek neveznek. Kell-e Székelyudvarhelynek még pár évtizeden át ugyanaz az „egyeduralom”, ami a Verestóy szenátor úr idejében volt? Amely rendszerről szintén mindenki tudta, hogy tele van háttéralkukkal, tele van mocsokkal, szennyel, szeméttel, megállapodásokkal. Kérdés: ki tud-e valaha jönni Székelyudvarhely ebből a mocsárból? Most 27-én csak rajtunk múlik…

Fotó: Miklós Zoltán kampánycsapata

Február 27-én minden székelyudvarhelyi választhat. Ez egy vissza nem térő lehetőség.

Február 27-én este, a voksok megszámlálását követően meglátjuk, hogy mit gondol Székelyudvarhely a helyi RMDSZ jövőjéről. Mert a jövőt – akár tetszik, akár nem – mi határozzuk meg.

Amennyiben minden marad a régiben, tisztelettel kéretik az udvarhelyiektől, hogy ne kommentáljanak, ne szidalmazzák azt a rendszert, amin változtathattak volna, de nem tették…

Győzzön a józan ész Székelyudvarhelyen is, hogy fel tudjunk zárkózni a környező székelyföldi városokhoz. Ehhez első lépésként meg kell változtatnunk azt, ami eddig sikertelen volt, változtatnunk kell azon a szervezeten, amelyiknek az eddigi módszereivel csak választási vereségekre futotta…