Vadszántásokkal védekeznek az erdő lakói ellen

„Mese nincs, lassan nem lehet semmit termelni a falu határában, annyi a vad. A falu végén lucernásunk van, s rendesen már most feljárnak oda a medvék” – vázolta a helyzetet Demeter Viktor, az udvarhelyszéki kis falucska, Sándortelke falugondnoka, hozzátéve, hogy hiába vannak földjeik, lassan már csak a piacokról tudják beszerezni a gabonaféléket.

Mint mondta, a villanypásztorok felszerelését sem tartják jó ötletnek, hiszen azokat ellopják, ha a lakott területtől távolabb vannak. Az elkeseredett gazda egyébként arról sem volt meggyőződve, hogy hasznos a vadföldkészítés a falu határában. Attól tart, hogy az csak bevonzza majd a szarvasokat, vaddisznókat és a medvéket.

A vadföldek készítésének lényege, hogy minél hosszabb ideig az erdőben tartsák a medvéket, szarvasokat, őzeket és vaddisznókat, amelyek másképp a gazdák területeit vennék célba – fejtette ki Mărmureanu-Bíró Leonárd, a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület igazgatója. Hangsúlyozta, az nem igaz, hogy ezek több vadat vonzanának a települések határába, hiszen a vadak száma adott, a kérdés csak az, hogy egyből a helyiek szántásaihoz mennek élelmet keresve, vagy néhány hónapig az erdőben és környékén maradnak időt adva ezáltal a gazdáknak a betakarításra.

Az igazgató arra is kitért, hogy a vadak nagyon szeretik a tejes, lédús gabonát és takarmánynövényeket, így esélyük sem lenne az etetőknél szétszórt száraz kukoricával távol tartani őket, amikor a máshol érik be a termény.

– magyarázta a szakember. Hozzátette, a törvény értelmében az állami erdészetek kellene területeket biztosítsanak a vadászok számára, ahol vadföldeket létesíthetnek. Vidékünkön azonban magánkézben vannak a területek, így a szakemberek csak saját földjeiket használhatják erre a célra.

Mi Vas Tifán György, a társulat munkatársának területére látogattunk el, ahol kollégáival ötven árnyi földet szántottak fel, illetve vetettek be zabbal és lucernával a vadak távoltartása érdekében. „Ezt a szarvasok, az őzek, a vaddisznók és a medvék is szeretik, így remélhetőleg hatásos megoldás lesz és jó részt távol maradnak a vadak Sándortelkétől és Telekfalvátol is” – magyarázta, hozzátéve, hogy igyekezett vízhez közeli, könnyedén megközelíthető, mégis az erdőhöz közel található helyszínt választani.

Rámutatott, a vadászok összetartó emberek, így ilyenkor többen is összegyűlnek segíteni, ami most sem volt másképp. Jelen volt például Katona Lóránt is, aki elmondta, ő is mindig számíthatott társaira, így nem volt kérdés, hogy részt vállal-e a vetésben. Közösen dolgozva nem csak jobban haladnak, de a hangulat is más.

Vas Tifán György arra is kitért, hogy a vadföldek környékén – ahogyan itt is – rendszerint leseket is építenek a vadászok, ahonnan megfigyelhetik, lefényképezhetik a táplálkozó állatokat. Ez egyfajta megnyugtató kikapcsolódást, szórakozást jelent számukra, vajmi kevés köze van a vadak puskavégre kerítéséhez. Persze van olyan, hogy meglőnek egy-egy állatot, de ez nagyon ritka. „A téli hajtóvadászatoknak van igazán szépsége, hiszen egy etetőnél bárki le tudja lőni a vadat” – jegyezte meg.