Új felállással tér vissza a Road Of Life

– Mikor, hogyan alakult a zenekar, hol tartotok most?

– Farnas Fanni: 2018. május 9-én.

– Farnas Tamás: Az egyetemen ismerkedtünk meg Gáspár Claudiusszal és Máté Loránddal, aztán az idő folyamán rájöttünk, hogy mindhárman zenélünk, és úgy gondoltuk megpróbálunk együtt zenélni. Egyre többet próbáltunk, születtek saját dalok, és ebből alakult ki a Road Of Life. Később bővültünk egy basszusgitárossal, Maruzsán Sándorral, majd történt egy énekes-gitáros váltás is: Gáspár Claudius kiszállt, helyére a húgom, Farnas Fanni lépett.

– Honnan jön a nevetek?

– Máté Loránd: A sors úgy hozta, hogy a zene által az életünk útjai kereszteződtek, és ezen a közös úton haladunk karöltve tovább. Ez a Road Of Life (Az Élet Útja) jelentése.

– Milyen zenét játszotok?

– M. L.: Eddig pop-rocknak mondtuk magunkat de az új felállás óta keményebb számokat is játszunk, ezért most már inkább a stílusunk rock, viszont a hegedű ad egy folkos beütést is.

– Kik a példaképeitek?

– M. L.: A közös példaképünk szerintem a Green Day, mert mindegyikünk azzal kezdett megtanulni játszani a saját hangszerén: Tamás dobolni és Fanni gitározni. Személyes kedvencem hegedűsök terén David Garett és Edvin Marton, ők nagy hatással voltak rám.

– F. T.: Nekem nincs konkrétan kedvenc dobosom, inkább zenekarokat emelnék ki, mint a Green Day, Scorpions, Iron Maiden, AC/DC, magyarok közül Tankcsapda, Edda, Pokolgép, Ossian.

– F. F.: Nekem is inkább zenekarok vannak, de a Five Finger Death Punchból Jason Hook még nagyon tetszik gitározás szempontjából.

– Maruzsán Sándor: Nekem is vannak kedvenc együtteseim, mint a Kárpátia, Pokolgép és az Ossian.

– Milyen stílusúak lesznek a további dalok?

– F. T.: Nagyjából az a stílus lesz, ami az eddig megjelent két dal (egy Ossian feldolgozás és egy saját szerzemény – szerk.), de a saját számok közül lesznek lírikusúbbak és pörgősebbek is.

– Ki írja a saját dalokat?

– F. T.: Fanni ír egy dalszöveget, aztán mindenki hozzáteszi a saját ötleteit, és így születnek meg a saját dalok.

– Hol láthattunk titeket eddig?

– F. F.: Tavaly volt az első fellépésünk Lázárfalván az új felállásban, ami felejthetetlen élmény volt. Aztán sajnos jött a karantén, és nem nagyon tudtunk mozgolódni, ezért is indítottuk újra a közösségi oldalakat, hogy tudjunk kapcsolatot teremteni a közönséggel.

– F. T.: A következő hónapokra már vannak is felkérések, tervek. Amint lehet, jelentkezünk a dátumokkal és a helyszínekkel. Addig készülünk, próbálunk, stúdiózunk, folyamatosan adjuk ki az új dalokat.

– Mi a legemlékezetesebb sztoritok az elmúlt négy évből?

– M. L.: A legemlékezetesebb nekem az volt, amikor Rétyen voltunk, az ifjúsági napokon. Egy közeli esküvőről ellopták a menyasszonyt és a vőlegényt, aztán a koncerten kötöttek ki, majd eljátszottunk nekik pár dalt.

– F. F.: Nekem a Peron tehetségkutató volt nagyon emlékezetes, amit akkor még rajongóként követtem végig, de olyan volt, mintha én nyertem volna, amikor kimondták az együttes nevét.

– F. T.: Számomra a csíkszeredai koncert volt a kedvencem a Szakszervezetek Művelődési Házában, amikor a közönség velünk együtt énekelte a saját dalaink szövegét, az egy hatalmas élmény volt.

– M. S.: A legnagyobb élményem a négy év alatt akkor volt, amikor egyik nap Budapesten, másnap már Szovátán léptünk fel. Ez a két nap egymás után nagyon király volt.

– Említettetek korábbi saját dalokat. Ezek az új felállással is megmaradnak, vagy teljesen újakkal készültök?

– F. T.: Megmaradnak, mindenképp publikálva lesznek, viszont az azóta szerzett tapasztalatok alapján átdolgozzuk őket.

– Van egyéb foglalkozásotok a zene mellett?

– F. T.: Idén végzek a csíkszeredai Sapientia élelmiszer-ipari mérnök szakán, ezen kívül alkalmi munkákat is vállalok. Tagja vagyok a csíkszentkirályi Vadrózsa néptáncegyüttesnek, önkéntes tűzoltó vagyok, zenélek a csíkszentkirályi fúvószenekarban, szintén dobon.

– M. S.: Van egy vállalkozásom, ezen kívül informatikatanár is vagyok.

– F. F.: Én még iskolába járok, turisztika szakon tanulok, azon kívül a Csíkszentkirályi Ifjúsági Kórusban zenélek.

– M. L.: Én a Sapientián mesterizek fordító-tolmács szakon.

– Hogyan találtátok meg végül a basszusgitárost?

– F. T.: Meghívást kaptunk a kézdivásárhelyi motoros klubba, ami nekem egy gyerekkori álmom volt. Lezenéltük a koncertet, a végén oda jött Maruzsán és azt mondta, ,,nagyon jók vagytok srácok, de tudjátok mi hiányzik tőletek? Én a basszusgitárral.” Attól kezdve Maruzsán a basszusgitárosunk.

– Van olyan zenekar, akikkel szívesen dolgoznátok együtt?

– F. T.: Az olyan példaképek előtt, mint a Tankcsapda, vagy Edda előtt szívesen játszanánk. Ilyesmire már volt is példa, léptünk már fel a Bagossy Brothers Company, The Biebers, No Sugar, Rock Fanatic előtt, Szentegyházán a motoros találkozón a Pokolgép után játszottunk a kisszínpadon.

– Milyen terveitek vannak az év második felére, most, hogy enyhülnek a korlátozások is?

– F. T.: Szeretnénk még stúdiózni, aztán ahogy a helyzet engedi, és minél többet szeretnénk koncertezni is, kimozdulni végre a próbateremből. Amíg ez lehetséges lesz, addig mindenképp ajánlom az olvasók figyelmébe a YouTube-csatornánkat, mert oda érkeznek majd sorban az új dalok.

Mihálykó Tihamér

A szerző egyetemi hallgató, szakmai gyakorlatát a Székelyhon.ro portálnál végzi.