Vigyázat vadak, jövünk!

Túránk a Kápolnásfalu határában lévő Gergők útjánál kezdődött Lőrincz László Róberttel, a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület vadőrével, illetve Szántó Lászlóval, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség munkatársával. Noha terepjáróval vágtunk neki az útnak, azt hamarosan hátra kellet hagynunk, mert csak gyalogszerrel lehet körbejárni a helyenként még hófödte hegygerincet, amely egy 11 ezer hektáros vadászterület (Homoród 30) részét képezi. Lőrincz szerint kevés esélye volt, hogy ragadozókkal találkozzunk, de a biztonság kedvéért hátára akasztotta csőre töltött vadászpuskáját.

Először szarvas-, vaddisznó- és rókanyomokat pillantottunk meg a hóban, de az adatokat nem rögzítették az illetékesek, hiszen a mostani felmérés csak a hiúz-, a vadmacska-, a farkas- és a medvepopulációt érintette. Az első mérés és fényképezés egy medvebocs jól kivehető lábnyománál történt, amely vélhetően anyjával sétált a fenyőerdővel szegélyezett Gergők útján. Tovább haladva fajdkakasürüléket is találtunk, a szárnyasra már hat éve nem adnak kilövési engedélyt. Lörincz László Róbert elmagyarázta, a roppant figyelmes madarakra főleg dürgés idején lehet rátalálni, amikor jellegzetes kattogó hangot hallatnak. A párzási időszak kezdetét az is jelzi, hogy ürülékük egy része elfehéredik.

A vadőr feladatai közé tartozik az állatok etetése is, ez több szempontból lényeges. Egyrészt az etetőhelyekre szoknak a vadak, így kevesebb kárt okoznak a gazdáknak, másrészt a keményebb teleken életmentő lehet a kihelyezett eledel. Automatikus táplálékadagolók – többnyire kukorica – vannak kihelyezve az erdőben, amelyek egy beprogramozott időpontban szórják szét a meghatározott mennyiségű élelmet, ugyanakkor ezt időnként a vadőrök is pótolják krumplival, répával, almával vagy éppen kukoricával. Az etetők előnye, hogy több vadat is meg lehet figyelni a helyszíneken, ezt kamerák is rögzítik. Mi is meglátogattunk néhányat.

Az első medvenyomokat egy táplálékszórónál találtuk meg, Szántó mérése szerint 14 centiméter szélesek voltak. Ez egy 280–300 pontos medvét jelent, nagyjából 170 kilós lehet.

A Kalibáskőtől a Nyíres felé vezető úton is terepszemlét tartottunk, itt már lényegesen több medve járt – amit ürülékük is jelzett –, sőt egy farkas lábnyomait is megtaláltuk. A vadőr szerint a farkas lábnyomát úgy lehet megkülönböztetni a kutyáétól, hogy lényegesen nagyobb, másfelől jól kivehető a két előrenyúló lábujj.

Lőrincz László Róbert elmondta, az enyhe tél miatt a medvék többsége nem ment fel a hegyekbe, az alacsonyabb részeken maradtak, ahol könnyebben találnak élelmet. Keményebb teleken akár 80 nagyvad is lehet a felügyelete alá tartozó vadászterületen, az enyhébbeken viszont csak 30–50. A vadőr azt vette észre, hogy a medvepopuláció növekedésével romlik a genetikai állomány, egyre több a kistermetű egyed, nem nőnek túl nagyra. Ennek egyebek mellett az az oka, hogy kevesebb a nagymedve, amely – a természetes szelekció törvényeinek megfelelően – megölné a kisebb nőstények bocsait.

Lőrincz szerint nem helyes, hogy az íróasztal mögött dolgozók határozzák meg az útvonalakat, ahol a vadakat kell számolni, mivel nincs helyismeretük. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy a Gergők útján csak kevés lábnyomot találtunk. Szántó Lászlóval egyetértettek abban, hogy a vadszámlálásra nem megfelelő módszert használnak, hiszen nincs elég ember arra, hogy egy időben járják be a teljes vadászterületet, így előfordulhat, hogy többször is megszámolnak egy-egy ragadozót. A megoldás egy kiterjedt kamerahálózat kiépítése lenne, hiszen egyszerűbb a felvételek feldolgozása, és pontosabb eredményt is kaphatnak.

Szántó László rámutatott, a vadásztársaságoknak az az érdekük, hogy minél több ragadozót számbavegyenek, hiszen ennek függvényében kapnak kilövési engedélyeket, a környezetvédelmi ügynökség pedig arra törekszik, hogy reális legyen a felmérés. Lőrincz László Róbert például fontosnak tartaná, hogy ne csak nyolc medve kilövésére kapjanak engedélyt évente a minisztériumtól a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület által felügyelt 110 ezer hektáros területre, hanem legalább tizenkettőre. Így csökkenne a gazdáknak okozott kár, hiszen a problémás állatokat is ki lehetne lőni. Tapasztalatai szerint ha ez nem történik meg, a károsultak úgyis kitalálnak valamilyen módszert a ragadozó kiiktatására, leghamarabb megmérgezik. Egyébként azért is választják ezt a megoldást, mert meglehetősen körülményes az állami kártérítések megítélése.

Eredmények
Hiúz-, vadmacskanyomot nem találtunk, a szakemberek szerint azért, mert nagyon száraz a talaj. Ettől függetlenül Lőrincz úgy tudja, több mint öt hiúz él a felügyelete alá tartozó területen, és húsznál is több vadmacska. Egy farkasnyomot jegyeztek fel, de valószínűleg három is van az erdőben. Túránk során hat különböző medve lábnyomát találtuk meg.