Védik kőbe vésett múltjukat

Nem csak Udvarhelyszéken, de Székelyföldön is ritkaság számba mennek a kő székely kapuk. A  tömör kőtömbökből faragott kapufélfákat a székelykapukra jellemző motívumok – az eget és a földet összekötő életfa, a napforgó szimbóluma – ékesítik. Az oroszhegyi kőkapukat 1891 és 1897 között állíttatta a település értelmiségi, tehetősebb rétege, az idősek elmondása szerint egy ilyen kapu elkészítése a régi időkben is két-három marha árába került. „Tamás Ágoston Oroszhegy valamikori főbírójának, az akkori oroszhegyi társasági élet oszlopos tagjának kezdeményezésére indult ez a divat, hogy a falubéliek maradandót akartak alkotni. Rájöttek ugyanis, hogy bármilyen jó minőségű cserefából is készült, a fa székely kapuk élettartama körülbelül száz év” – mesélte Mihály Tibor, oroszhegyi helytörténész. A községi jegyzőkönyveket tanulmányozva a szakember egy 1890-es egyháztanácsi gyűlésre vezeti vissza az előzményeket, ahol arról vitatkoztak az atyafiak, hogy kőből kellene székely kaput állítani, sőt, javaslatuk szerint ezek fedelét nem zsindelyből, hanem cserépből kellene készíteni. A több mint egy tonnás kőtömböket télvíz idején Varság közelében pattintották, majd négy ökrös szánokkal szállították Oroszhegyre.

„Akkora szerencsénk volt, hogy mikor a helyi közbirtokosság megalakult, összejártuk a határzónákat, és akkor találtunk rá ezekre a hatalmas, sötétszürke kősziklákra. Hallottuk is az öregektől, hogyan szállították a kőtömböket Oroszhegyre, ahol már csak az utolsó simításokat végezték a kőművesek, a mintázat kifaragását és a kapuk felállítását” – magyarázta Mihály Tibor. A kapukkal egy időben három kővályút is felállítottak a településen, egyiken – mint ahogy a helytörténész elmondta – rovásírásos monogramokkal jelölték meg a megrendelő nevét. A vályúk közül ma már csak kettő őrzi a régmúlt idők emlékét.

„A helyi kapuvédelmi program egy saját ötletre született, azonban nem csak a székely kapuk, hanem egyéb építészeti örökségek védelmére, restaurálására, számba vételére is vonatkozik. Összesen tizenhat kőkaput állítottak az oroszhegyi gazdák tizenkilencedik század végén, ezekből tizenegy jelenleg is áll” – avatott be a részletekbe Bálint Imre Elemér, Oroszhegy község polgármestere. Az oroszhegyi kőkapukat három osztályba sorolják: a díszesebbek illetve egyszerűek, valamint a kapura jellemző zábés kőnyomokra épített székely kapuk. „A kapuvédelem jelenleg abból áll, hogy abban az esetben, ha a tulajdonos úgy dönt, eladná, kicserélné a régi kőkaput, akkor az önkormányzat az felvásárolja, vagy új, fából készül kapura cseréli” – tette hozzá az elöljáró.

A nemrég elindított épített örökségvédelmi projekt részeként egy portát tavaly már restauráltak, idén őszre pedig felújításra kerül egy újabb kőkapu, melyet jelenleg a községháza raktárában őriznek. „A híres Péter Balázs féle kaput egy helyi cég közreműködésével sikerült restaurálni, terveink szerint egy Albert Ferenc fajta kaput is felállítunk idén. A következő kapukra pedig most van kiforrandóban egy képletünk, hisz van még két olyan közintézményünk, amelyek elé kőkaput szeretnénk állítani. Sőt, ha a tizenhatból meg tudjuk szerezni a hatodik, hetediket is, akkor az egyik helyi lakó felajánlotta, hogy a kertjébe ezeket fel lehet állítani” – folytatta Bálint Imre Elemér.

A székely kapu tulajdonosokról igen, viszont a hajdani kőfaragó mesterek kilétéről nincsenek konkrét adatok, annyi bizonyos, hogy a kapukkal egy időben kővályúkat is állítottak a faluban. „Könnyű és szerkezetileg lágy, a gránitra egyáltalán nem hasonlító, könnyen faragható kőből készültek ezek a kapuk. Egyedüli hátránya ennek a kőnek, hogy rendkívül könnyen törik” – tudtuk meg. Egyébként, a restaurálás során speciális ragasztóval illesztik össze a széttört kődarabokat, majd a mohától és más szennyeződésektől tisztítják meg a kapulábakat.

A máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Kulturális Egyesület Hargita Megye Tanácsának támogatásával hasonló örökségvédelmi, kapumentéséi tevékenységet folytat Udvarhely- és Csíkszéken, az oroszhegyi önkormányzat további két kapu restaurálása esetében kérte az egyesület, illetve Kovács Piroska elnök segítségét. „Oroszhegy községben két kapu mentésénél avatkozik be a máréfalvi Kőlik Egyesület: egy kőlábas kapu esetében, illetve Székelyszenttamáson, ahol a kántori lak előtt van egy nagyon szép székely kapu, ennek a restaurálása is szerepel a terveinkben” – mondta a polgármester.

„A kapumentéssel szeretnénk tudatosítani mind a gyerekekben mind a felnőttekben, hogy itt rendkívüli értékekről van szó. Ugyanis az oroszhegyieknek azért nincsenek háromszáz, négyszáz éves épületeik, mert jellemző volt az itteni emberekre, hogy mindig újat akartak építeni. Véletlen műve volt az is, hogy a kőkapuk megmenekültek: nemrégiben láttam ledöntve egy kőkaput és gyorsan értesítettem a polgármestert, hogy vásároljuk meg” – mesélte Mihály Tibor. Mellesleg a helytörténész úgy véli: az oroszhegyi gazdák idővel ráeszmélnek, hogy érdemes a 120-130 éves kőkapukat megtartani, akár önköltségen is restaurálni. Ezen gazdák sorába tartozik Barabás Imre is, aki még legénykorában vásárolt házat és vele együtt kő székely kaput Oroszhegyen. „Ezt a kaput 1894-ben állították, a fa tetőt tavaly javítottam fel, de még sok munka van vele” - magyarázta a gazda. Barabás Imre azt is hozzátette: bár nem kapumentési szándékkal vásárolta az ingatlant, esze ágában sincs újra cserélni a kő székely kaput.