Néptánc nélkül nem teljes az önbecsülésünk

– Kinek volt az ötlete ez a fesztivál?

– Az alapgondolat már 2010-ben megszületett a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban, de a kivitelezéshez már nem volt elegendő az akarat. Ezért még 2011 őszén megívtuk a székelyudvarhelyi ifjúsági néptánccsoportok vezetőit, hogy közösen fogjunk hozzá a szervezéshez, s hogy tapasztalataikkal segítsenek az előkészületekben. Ezt követően egy újabb megbeszélésre hívtuk a vezetőket, de ekkor már egész Udvarhelyszékről. Ennek a megbeszélésnek nagyon fontos hozadéka volt, hogy olyan csoportokról is tudomást szereztünk, akikről eddig nem tudtunk.

– Miért van rá szükség? Több néptáncfesztivál is van a környéken…

– Ha csak a Csíki-medence irányába tekintünk, akkor inkább azt mondanám, hogy kevés van. Viszont ebből sosem elég! Nem véletlenül fogalmazódott meg bennünk ennek a fesztiválnak a szükségszerűsége, ugyanis a környéket járva azt tapasztaltuk, hogy még a falvak ifjúsága sem igazán ismeri saját táncát! Ha a fiataloknak lehetőségük van arra, hogy találkozzanak néptáncot kedvelő barátaikkal, akkor megerősödnek abban a hitben, hogy erre szükség van. A néptánc ismerete nélkül nem lehet teljes a kultúránk.

– Ilyen formában megfelel az elképzeléseknek? Vagy változtatni kell rajta?

– A csoportok bemutatkozása, a külföldi vagy távolabbi vidékek csoportjainak jelenléte a felvonulás, mind-mind olyan eleme egy fesztiválnak, mely nem csak elengedhetetlen, de szükségszerű is. Azt hiszem, a helyszín megválasztása hihetetlenül jól sikerült, hisz nem a közönséget vártuk a rendezvényre, hanem a műsort vittük az érdeklődőkhöz. Sokan odajöttek, megnéztek néhány csoportot, majd továbbálltak, esetleg népdalt tanultak vagy táncoltak az esti táncházban. Kár lenne ezen változtatni.

– Lehetne olyanra szervezni, hogy tétje is legyen?

– Természetesen lehet, de nem biztos, hogy célszerű. A minket megtisztelő csoportok kedvtelésből táncolnak. Szabadidejüket – és sok esetben pénzüket – nem sajnálva próbálnak, vagy mennek el egy-egy fellépés helyszínére. Nem hiszem, hogy egy zsűri értékelése többet jelente számukra, mint az, hogy látják egymás táncait, zenéjét, viseletüket. Akaratlanul is gazdagodnak, fejlődnek.

– Esetleg bővíteni is lehet a merítést? Más országok, más tájegységek tánckultúráját is be kívánjátok mutatni?

– Mi eleve nagyobb rendezvényre készültünk… El kell mondjam, hogy sokkal több helyi csoportra számítottunk. Így sem panaszkodhatunk, hisz több mint 600 résztvevője volt a fesztiválnak, de tudjuk, hogy lehetett volna sokkal többi is… Szeretnénk valamennyi ifjúsági csoportot látni együtt Udvarhelyszékről, minél több csoportot a szórványmagyarságból, valamint lehetőséget adni azoknak az udvarhelyi néptánccsoportoknak, akik külföldi meghívásnak tettek eleget, hogy visszahívják vendéglátóikat.

– Évente kívánja megszervezni az intézet ezt a találkozót?

– A háromnapos néptánctalálkozóra minden év szeptember utolsó hétvégéjén kerül sor. A mostani rendezvény természetes nem csak a mi érdemünk, hanem Hargita Megye Tanácsáé, valamint a székelyudvarhelyi önkormányzaté is. Bízom abban, hogy az elkövetkező években is számíthatunk rájuk.

László Judit zene- és énektanárt, a forrásközpont munkatárását, aki valóságos szívügyének tekintette a fesztivál megszervezését nem sikerült ugyan utolérnünk a tervezett beszélgetés alkalmával, de egy fontos adalékkal ő is tudott szolgálni a kiértékeléskor. A háromnapos rendezvénysorozaton 19 tánccsoport találkozott. Ebből az almásmálomiak képviselték a szórványvidéket, Cegléd táncosai a testvérvárosokat, és a finnországi tánccsoport a nemzetköziséget. A többi 16 csoport Udvarhelyszék településeiről gyűlt össze megismerni egymás munkáját: Székelyudvarhelyről a Boróka Néptáncegyüttes, a Rozmaring, a Kékiringó és a Borsika néptánccsoportok, a szentegyházi Nárcisz néptánccsoport, Kápolnásfalu ifjú népi táncosai, a székelykeresztúri Kispipacsok néptáncegyüttes, a rugonfalvi Forgórózsa néptánccsoport, a farkaslaki Virgoncz néptáncegyüttes, a pálpataki Ifjúsági néptánccsoport, a parajdi Ide lábam, ne tova, a homoródszentpáli Csillagvirág együttesek, Bögöz képviselői, Fenyéd-Zetelaka Ezüstfenyő nevet viselő néptánccsoportja, az alsósófalvi Gyermekláncfű együttes és a lövétei Kákvirág néptánccsoport. Mindannyiuk munkája elismerést érdemel!