Megújul Parajd műemléktemploma

Több éve készül a helyi református egyházközség műemléktemplomának most zajló munkálataira: jelentős anyagi áldozatot és egy évet vett igénybe a szakvélemények elkészíttetése, illetve az engedélyeztetés. Folyamatosan végeztek kisebb javításokat a műemlékvédelem által javasoltak szerint, a pangó víz elvezetésétől a tető- és toronyjavításig. Tavaly felújíttatták az orgonát. A közelmúltban minden hibát kijavítottak a tetőszerkezeten: az előírásoknak megfelelően kiegészítették, cserélték a szaru- és talpfákat, majd új cseréppel födték be. Lekezelték a toronybádogot, újrafestették a toronysisakot. A héten látványos szakaszhoz érkeztek: a restaurátor javaslatai alapján elbontották a padtömböket, kihordták a padló deszkáit, leszedték a falburkolatot. Bár a szószék és a karzat kivételével üres a templom, a ma belépő szemmel láthatóan követheti a templom évszázadait.

Hivatalosan 1669. július elsején vált külön a sófalvi egyházközségtől a parajdi. „1790 körül lázas tevékenység vesz erőt a gyülekezet tagjain – olvasható Laár Ferenc református lelkész 1929-ben, a legutóbbi nagy felújítást követő templomáldásra készült összefoglalójában –, a régi templom helyett a hívek hozzájárulásával újat akar építeni az eklézsia.” A jelenlegi templom 1790 és 1796 között épült, szentélye a régi, 15. századi római katolikus kápolnából maradt meg. A következő évszázadban többször renoválták az istenházát: 1869-ben, 1882-ben és 1895-ben. Az első világháború előtt még új templom építésén is gondolkodtak, de a későbbi változások miatt a meglévő javaik megtartása is erőfeszítésbe tellett. Előbb elrekvirált harangjaikat pótolták. A helybeli hívek megnyitották szívüket, és áldozatkészségük lehetővé tette a templom renoválását, amely 1929-ben ért véget. Áthelyezték a szószéket, a templom deszkázott mennyezetének stakatúrázásával összhangba hozták a boltozatos résszel. Ekkor készültek a padok is.

Mihály Ferenc restaurátortól tudjuk, a templom díszes szószékkoronája a 18. század végi átalakítási munkálatok során készült. Jellegzetes, sárkányok övezte pártás díszítése, golyvázott főpárkánya és faragott volutái alapján annak a mesternek, műhelykörnek a termékei közé sorolható, melynek emlékei Nyárád menti és környékbeli templomokban napjainkban is fellelhetők. A barna flóderfestéssel borított úrasztala szintén a 18. század végén készülhetett, hajdani kék alapszínén fehér virágokkal. A felső lapján surlófényben ma is kirajzolódik a márványutánzatú díszítőfestés.

A 18. század végi faberendezés rangos darabjai megőrződtek napjainkig. A 20. század első felében végzett munkálatokra fennmaradt faberendezés kialakítására a vidékünkre nem jellemző szakmai körültekintés és szakmai igényesség párosult. A Wellmann Vilmos – Parajdon letelepedett szász asztalos – által 1929-ben készített szószékkosár, papi szék, padok és falburkolat az amúgy kvalitásban igencsak szegényes korszak legjobb műalkotásai közé sorolhatók. A szószékkosár és a papi szék gondosan kivitelezett asztalos szerkezeteinek betéteinél egy habos mintázatú tölgyfa vagy kőrisfa furnérborítás párosul, mely egyedivé teszi a műalkotásokat. Hasonló, igencsak ritka rajzolatú fák furnérlemezként való alkalmazására Erdélyben csak jóval korábbi korokban van példa – olvasható a leírásban.

Kántor Csaba elmondta: előbb a templom piacának kövezetén, majd a szőnyegen vették észre a nedvességet. A szószékkosár oszlopszerű tartószerkezete gombakárosodott, szerkezetileg meggyengült, faragása és polírozása hiányos. Csak a Szentlélek tartja – jegyezte meg. A fenyőfából készült, flóderfestéssel díszített falburkolat súlyosan károsodott. Napjainkban csak kevésbé látható, mivel jelentős részét préselt lemezzel borították. A látható részeken viszont a tönkrement részek jelentősek. A hasonlóan fenyőfából készített és flóderfestéssel díszített ülőpadok felső része aránylag jó állapotban maradt meg. A padoldalak alsó, gerendához közeli fele a fal mellett súlyosabban károsodott. A padok padlódeszkái rovarfertőzöttek és jelentős mértékben gombásodottak voltak – a helyreállítás során ezekkel kell számolni. Aktív gombafertőzést nem azonosítottak.

A templom körül 2005-ben szivárgó rendszert építettek, ami nagymértékben hozzájárult az épület száradásához. Minden munkálatot szakemberek végeznek a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően, ezért kalákára nem nyílik mód. A templombelsőben a padtömbök alól a töltőanyagot, a fertőzött földet kiszedik, eltávolítják, majd száraz kaviccsal töltik fel, ebben helyezik el a padlófűtés elemeit. A templom kőlapjainak folytatásaként a padok alá tömör burkolat kerül. A helyreállított száraz burkolatra új, száraz tölgyfa talpgerendákat helyeznek, ezekre teszik vissza a padokat, padoldalakat, miután azokon elvégzik a szükséges kiegészítéseket. Megtisztítják a faragott kőjárdát és a templom piacának kövezetét. A lambéria szintjéig leverik a vakolatot. Jövőre készülhet el a falburkolat: 80-90 százalékban megőrzik a régit. A faburkolat és a fal között rést hagynak, hogy szellőzzék. A szószéket, úrasztalát konzerválták, majd a későbbiekben szeretnék restauráltatni.

380 ezer lej az elvégzendő munkálatok költségvetése. A megyei tanács pályázatán nyert összegből, valamint helyi adományokból kezdték meg a munkálatokat, amelyekhez az Erdélyi Református Egyházmegye püspöksége is hozzájárult. A presbitérium és a gyülekezet engedélyezte, hogy rendkívüli adományozási lehetőséget hirdessenek meg a templom céljaira, hiszen az önerőre továbbra is szükség van. Bár a végét még nem látják, de a gyülekezet lelkipásztora bízik abban, amit már számos építkezés alatt megtapasztalt: a Jóisten mindig kirendeli nemes szándékokhoz a szükségeseket.