Klasszikusok és kortársak a költészet napján

Szabó Károly tékaigazgatónak sikerült némiképp „elriasztania” a parkolni szándékozókat a rendezvény közeléből, az úrvezetők nehezen értették meg, hogy ez rendkívüli alkalom, de közülük csak kevesen csatlakoztak ahhoz a nagyjából negyven perces programhoz, amelyet a Tomcsa Sándor Színház művészei hoztak létre a magyar költészet napján.

Az időjárás sem kedvezett túlságosan, de azért civilek is beleszóltak a rendezvénybe, nyugdíjas és gyakorló pedagógusok egyaránt, illetve – természetesen – egy gimnazistakorú kislány is. Maga József Attila volt a „legnépszerűbb” ezen a napon, születésének 108. évfordulóján, de Petőfi Sándor-, Kosztolányi Dezső-, Dsida Jenő- és Tompa László-vers is elhangzott. Némelyik szerzőtől több is.

Kortárs, időben közelebbi költők munkái bukkantak fel a „legek” között, közülük Csiki László és László Noémi munkáit többen is szeretik, a színművészek és a „közönséges” olvasók egyaránt. Talán jobb volt a tavalyi rendezvény – igaz, akkor tavaszi verőfényben és más formában tartották ezt a versünnepet. Így is jó volt örvendezni a hétköznap kellős közepén a leggyönyörűbb lírának.

Jövőre talán jobb lesz majd ez a találkozás, talán több, talán más. Nagy baj nem lehet belőle soha, míg velünk a vers, míg a versre vágyón élve fel-felemelkedünk a köznap bugyrából a Parnasszusnak magasába…