Hiánypótló, hagyományos és értékteremtő

„Ez volt a tizedik ilyen rendezvénysorozatunk. Mi is beleadtunk mindent, hiszen egy kicsit ünnepelni szerettünk volna, de részben a körülmények szerencsés összjátékának köszönhető, hogy ilyen kiválóan sikerült” – közölte a szervező.

„Az első négy napban nagyjából háromnegyedig telt meg a székelyudvarhelyi városháza Szent István-terme, de a koncertsorozat második felében megérkeztek a fiatalok is. Nyugodt szívvel elmondhatom, hogy a Székelyudvarhelyi kamarazene-fesztivál kinőtte magát, teljesen pozitív tapasztalataim vannak” – nyilatkozta Bihari Loránd, aki „civilben” a G. Café menedzsereként szervez „normális” és „hétköznapi” programokat, hiszen a kávéház egyben kulturális szolgáltatóközpont is.

– Kikből tevődik össze a közönségetek?

– Él a városban egy 50–60 fős zeneszerető felnőtt közönség, ők az állandó koncertlátogatók, akik járnak a Művelődési Házban zajló koncertekre is, egy részüknek talán bérlete is van a Székelyföldi Filharmónia hangversenyeire, de egyre inkább meggyőződünk arról, hogy létezik itt egy legalább ekkora, fiatalokból álló „tömeg” is, amely szívesen jár a kamarazene-koncertekre. Számomra a fiatalok a középiskolások – tizenévesek – és a helyben tanuló – a húszas éveik elején járó – főiskolai hallgatók. Ez a két réteg, bizony, telt házat jelent ennél a teremnél. Feltételezem, e siker annak köszönhető, hogy ilyen intenzitással és sűrűn egy esztendő folyamán nem szerveznek hasonló előadásokat. Nemzetközileg jegyzett, világhírnévnek örvendő muzsikusokat hívunk, akik egyenként más módon nem jutnának el városunkba.   

– Azon kívül, hogy hosszabb ideig tartott és ünnepi jellege volt, miben különbözött a fesztivál a korábbiaktól?

– Korábban maximum hat napos fesztiváljaink voltak. Idén – a tizedik évfordulóra – el tudott jönni James Campbell Kanadából, aki valóban világhírű klarinétos, és nagyon zsúfolt a programja, Lencsés Lajos Magyarországról pedig oboistaként legalább akkora klasszis. Voltak visszatérő vendégeink, a hollandiai csellisták például, a Tiberius Kvartett, Frank van der Laar zongorista Hollandiából…  

– Hogyan jöttek létre a Mozartot, Beethovent, Schubertet játszó kvintettek és a kvartettek? A különböző országokat, különböző irányzatokat képviselő művészekre gondolok, akik csak az itteni előadásokon játszottak együtt.

– Az Árkádia és a Tiberius Kvartett például összeszokott, állandó együttesek, az ad hoc összeállt négyesek és ötösök vagy itt, vagy Marosvásárhelyen találkoztak először. Ők már hónapokkal ezelőtt, amikor elfogadták a meghívást, megkapták a kottákat. Ilyen szempontból egyedülálló és megismételhetetlen produkciók hangzottak el a fesztiválon.

– Egy ilyen méretű fesztivál megszervezéséhez rengeteg pénz és energia szükséges. Kikkel dolgoztatok együtt?

– Akárcsak a korábbi években, idén is voltak társszervezőink, a Tiberius Egyesület a szászrégeni, a szovátai, a besztercei és a marosvásárhelyi koncerteket szervezte és bonyolította, Kostyák Előd a kolozsvári programot, ahol ugyancsak tíz egymást követő napon hangzott el majdnem ugyanez az anyag. Én a székelyudvarhelyi programot irányítottam. Nagy segítség volt, hogy a Szent István-termet ideadta a város, anyagilag is támogatott, Hargita Megye Tanácsa úgyszintén, jelentős keretet kaptunk a román Nemzeti Kulturális Alaptól (AFCN), Marosvásárhely önkormányzata járművet – egy mikrobuszt – biztosított a művészek országon belüli utaztatására, a Gondűző szálloda és étterem pedig kedvezményes áron étkeztetést és szállást.

– Hogyan tovább? Milyen terveitek vannak?

– Az utolsó napok kiemelkedő sikerén és a tízéves hagyományon felbuzdulva merek tervezni. Vannak elképzeléseim. Komoly szervezést igényel egy ilyen hosszan tartó fesztivál. Lehet, hogy jövőre nem sikerül ilyen nagyot és sokoldalút szerveznem, de egy öt-hat naposat mindenképp. Hiánypótlónak és értékesnek tartom. Ráadásul – mivel ingyenes – bárki betérhet rendezvényeikre. Egy olyan ajándék, amelyre szükség van, s a kamarazene udvarhelyi kedvelői – mivel megszokták – már várják.