Farcád dombjain beérett az istenek eledele

Négyen vágunk neki gyalog a magas fűben a Kerek Mogyoró nevű dűlőnek, amelyet kaszálóként tartanak számon, de számos évszázados cseresznyefa élőhelye is. Vadvirágok, frissen vágott füvek illata lengi be a levegőt, apró rovarok zümmögése töri meg a nehéz csendet.

Életerős, közel százéves fák ágairól szemezgetjük az édes gyümölcsöt, a korai, májusi cseresznye már leérett, a később – júniusban, július elején – érő fajta is feketedik, elég kevés maradt már a hatalmas fákon.

Farcádi Sándor Levente foglalkozása festőművész, ám ahogy viccesen mondta: neki van a legtöbb állata a faluban, ugyanis 80 ezer méhet tart. Hobbija a kertészkedés, szabadidejében vadcsemetéket oltanak be Bándi Ferenc barátjával. Legjobb tudomása szerint Farcád környékén és a közeli Sükőben számos cseresznyefaj található, többek között az őshonos disznódi, de van badacsonyi, brankován, fehér és üveges, illetve a sima ropogós cseresznye. A karógyökeres fák – amelyek magról keltek és sosem voltak elmozdítva helyükről – hosszabb élettartalmúak, akár 120 évig is teremnek.

Farcádon a cseresznye szokásos módon június első két hetében érett, ám az utóbbi 10 évben már június végére alig lehet cseresznyét találni a fákon.

Az idegenek elől nem lehet megvédeni a fákat

Erdőszéleken nagy a veszélye annak, hogy a medvék letörik a fák ágait, de manapság nem csupán a vadállatok jelentenek veszélyt a gyümölcsfákra, hanem a garázdálkodó idegenek is, akiknek egyetlen céljuk, hogy megszerezzék a fáról a gyümölcsöt, bármi áron. Ottjártunkkor is a fák alatt több letépett ág hevert, amelyet valószínűleg emberi kezek törtek le. A cseresznye másik nagy ellensége a madarak, vagyis a seregélyek, akik csapatostul jönnek és letarolják a fákat.

„Valószínű a talaj és a klíma a titka a farcádi és sükői cseresznyének, hiszen Hodgyában, ami innen két kilométerre van, már nem terem meg. Sőt, bent a faluban sem található meg. A környező falvakban is csak imitt- amott lesz jó termés. Régen Siklódról hozták szekerekkel a cseresznyét, és az udvarhelyi piacon adták el. Talán azért is lesz olyan bőséges és zamatos termés itt nálunk, mert a fáink többsége dombon van, így virágzáskor nem éri annyira a fagy” - magyarázza Levente.

A szakember szerint a hagyományos cseresznyefákat még csak nem is metszették a régi emberek, és kezelni sem kellett semmilyen vegyszerrel, hiszen nem volt ellensége a fának. Viszont a kistermetű nemesített csemetéket minden héten le kell kezelni különböző növényvédő szerekkel, amíg strapabíró lesz.

Érdemes gyümölcstermesztéssel foglalkozni

Bándi Ferenc vállalkozó természetszerető ember lévén szívén viseli a gyümölcsfák sorsát. Több mint ötven termő cseresznyefát tudhat magáénak, de fontosnak tartja a folyamatosságot, így gondoskodott az utánpótlásról is. Nagyjából százötven csemetét ültetett az elmúlt években, amelyeknek 6-7 év is kell ahhoz, hogy termőképessé váljanak. „Az eper után a cseresznye érik a legkorábban, tehát május közepén már lehet szüretelni a korai fajtát. Idén két héttel korábban érett be a gyümölcs, mint az elmúlt években és kevesebb is volt. A szezon május 20-tól július elejéig tart általában” - mondja Ferenc, aki éppen azzal kísérletezik, hogy meg lehet-e élni a cseresznyéből.

Amint mondta, elég jó áron tudták értékesíteni idén, a piacon 8-10 lejért kínálták az édes, ropogós gyümölcsöt. „Próbálom kiszámítani, hogy mennyi hasznot hozhat egy családnak, milyen kereseti lehetőséget biztosít, hiszen sokat dolgozunk vele, a termés pedig ki van téve az időjárás szeszélyeinek. Idén az esőzések miatt sok cseresznye kihasadt, ezekre pálinkát töltünk és úgy értékesítjük” - mondja a farcádi születésű vállalkozó, aki szerint érdemes foglalkozni a gyümölcstermesztéssel, hiszen kellő gondozással, odafigyeléssel és sok türelemmel évek múlva meghozza gyümölcsét ez a vállalkozás.

Farcádon a régi kollektív gyümölcsösét felosztották a családok között és mindenki kapott  6-10 ár körüli parcellát. Itt nem csupán cseresznyefák, hanem alma-, körte-, szilvafák is megtalálhatóak. „Össze kellene fognunk, ki kellene találnunk közösen valamiféle koncepciót, hogy miként menthetjük át ezeket a fákat, amelyek 30-40 évesek lehetnek” - mondja Bándi Ferenc, aki arra szeretné felhívni a gazdák figyelmét, ne kaszálják le a magoncokat, hiszen ezekből a csemetékből lesznek a legszívósabb fák. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy aki teheti, mind egy szemig szedje le cseresznyéjét, hiszen a napokban az etédi pálinkafőzdés 2 lejes áron felvásárolja az érett gyümölcsöt.

A cseresznyéből egyesek ugyan lekvárt is készítenek, mégsincs ennek nagy hagyománya  a faluban. Azt mondják a helyiek, a vadcseresznye inkább alkalmas erre, a ropogós cseresznyének túl nagy a víztartalma, s ha lecukrozzák, rengeteg levet ereszt. Kompótnak viszont kiváló, de nyersen elfogyasztva is igen egészséges. Kifejezetten sok A-, B1-, B2-, B6-vitamin van benne. Jelentős a C-vitamin tartalma is. Összetétele miatt kedvezően hat a fogak és csontok fejlődésére, szárából tisztító, vízhajtó, méregtelenítő hatású teát készítenek. Napi negyed kiló cseresznye fogyasztása már kimutathatóan csökkenti a vér húgysav-szintjét, és az ízületi betegségek megelőzésében, karbantartásában is fontos szerepet játszik.

Amikor a fehér rózsa nyílik, akkor kell cseresznyéért menni

Szabó Endre bácsi gyerekkori emlékeiben hűen él az akkori gyümölcsös szépsége. „A faluban mindig is foglalkoztak gyümölcsértékesítéssel, kóberes szekerekkel hozták Marosszékről a szilvát, almát, cseresznyét, s vitték a környékbeli piacokra, de lementek egészen Brassóig, Barót vidékére. Úgy mondták, hogy amikor a fehér rózsa nyílik, akkor mennek cseresznyéért. A faluból többek között László János bácsi, apám, Szabó Dénes, Dobai János bácsi, László Bandi bácsi ültették a fákat 1925-30 körül. Volt a piros hólyagos cseresznye, aztán a ropogós, Háromszékről hozták az üveg cseresznyét, majd a nemesített badacsonyit és brankovánt” - emlékezik Endre bácsi.

Egyebek mellett az idős gazda azt is elmesélte, hogy régen a farcádiak nyári időszakban gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, télen pedig nagyon sokan a faluból disznóhús értékesítésével keresték meg a mindennapi betevőt. Nekik is volt mészárszékük Udvarhelyen a Patkóban.

„Most sajnos úgy vagyunk a cseresznyével, hogy amikor elkezd érni, akkor mellékesen leszedjük, de hamar, mert közben kaszálni kell, állatok vannak, és nincs idő mindenfélére. Aztán ültetni is kellene újabb csemetéket, de az a baj, hogy mindenféle ember megfordul itt, letörik a kicsi fákat, és csak mérgelődünk. Egyszer olyan is megtörtént, hogy fent voltunk a fán, s lent a fa alól a teli kosarat majdnem elvitték. Senki nem bánja, ha esznek a fájáról, csak ne törjék le az ágait, mert abból soha nem lesz termőág” - mondja Endre bácsi. Ő úgy tartja, hogy a farcádi cseresznye titka a halovány, porhanyós, homokos föld.

A terepszemlével egybekötött cseresznyekóstolás után mindannyian vendégei voltunk Bándi Ferencnek, aki jó házigazdához híven házi szalonnával, hagymával és juhsajttal kínált meg festői környezetben lévő háza teraszán, odakint a dombon, a gyümölcsfák árnyékában.