Fotó: Veres Nándor
Pontosan ötven esztendeje, 1962 őszén avatták műemlékké a homoródszentmártoni Biró-kúriaként ismert épületet. Az 1790-ben épült kastély utolsó lakója 1996-ban költözött ki a házból, ugyanis már akkor is életveszélyes volt az épület. Az örökösök nem tudtak megegyezni, így félő, hogy sok bába közt elvész a gyermek. Másfél hónapja bekövetkezett, amire a körülmények miatt számítani lehetett: beszakadt a ház tetőszerkezete.
2012. október 19., 12:392012. október 19., 12:39
2012. október 19., 12:472012. október 19., 12:47
Homoródszentmártonban ki tudja meddig, de még áll a Homoród mente legnagyobb kastély-kúria jellegű épülete, a műemlék Biró-kúria. Az évszázadok viharát kiállt, kőből és téglából forró mésszel összerakott épület alatt bolthajtásos pince van. Több szoba, köztük egy nagy ebédlőterem is található benne.
A kúriát leányágon az Ugron család örökölte a 18. század második felében. Az ő idejükben, 1780–1790 között nyerte el rokokó stílusát. A kúria tulajdonosai Ugron Pál és felesége, Siménfalvi Krisztina voltak, a monogram mai napig látható az épület homlokzatán. Külső falait virágmotívumok díszítik.
A Biró-kúriát 1962-ben avatták műemlék épületté, tulajdonosként Szász Domokos van feltüntetve a hivatalos iratban, melyben már akkor megjegyezték: az épület nagyon lepusztult állapotban van, a külső vakolat és a tetőszerkezet megrongálódott. Teljes egészében gondozatlan, felújításra szorul.
Közös lónak túros a háta
A főút mentén elhaladóknak nem nyílik lehetőségük arra, hogy megpillantsák az ódon kúriát. Az épület magányosan bújik meg a hatalmasra nőtt fák árnyékában, nem hivalkodik páratlan szépségével. Télen enged csupán egy kis teret a szemlélődésnek, amikor a fák elhullatják leveleiket.
Hatalmas, szász stílusú kőkapun keresztül lehet megközelíteni. A grandiózus építmény tiszteletet parancsol, ám a látvány lehangoló. Külső falain jól kivehető virágmotívumok találhatók, a homlokzaton Ugron Pál és Siménfalvi Krisztina monogramja is tisztán olvasható. Az ablakok viszont néhány helyen betörtek, és a tető – éppen most, a tél közeledtével – kettészakadt. Ha behull a szobákba a csapadék, tovább romlik a műemlék épület állapota.
Szász Barna, a kúria egyik örököse volt az utolsó lakója, 1996-ban költözött ki és vásárolt új házat, hiszen már akkor életveszélyes volt az épület. „Nagytatámék 1941-ben vásárolták meg az épületet egy másik családdal közösen. Végül is most elég sok örököse van: rajtam, bátyámon és édesanyámon kívül a Kerekes és Imre családok leszármazottainak tulajdonát képezi” – magyarázza a szerteágazó és alig követhető családfát Szász Barna.
„Mivel nem volt pénzünk, nem tudtuk felújítani. Dolgunkat az is nehezítette, hogy műemlék, ezért régi formájában kell visszaállítani. Évről évre romlik az épület állapota, ezért szerettük volna eladni, de nem tudtunk megegyezni a többi tulajdonossal. Több komoly vevő is megfordult itt, és már azon is gondolkodtunk, hogy akár ingyen is odaadjuk egy olyan befektetőnek, aki visszaállítja eredeti formájába” – mondja az örökös.
Az épületnek két bejárata van, ezért két házszámot is kapott. Értékesíteni ugyan lehetne a felét is, de senki nem akart fél házat vásárolni. „A fiam az internetre is feltette a kúriáról készült képeket, hátha valaki érdeklődne az épület felől. Nekünk fontos lenne, hogy megmentsük, de nem tudom, a többi tulajdonosnak milyen tervei vannak. Én azért költöztem ki az épületből, mert egyedül nem tudtam rendezni azt a hatalmas kúriát. Amikor ott laktam, sokszor jártam fel, néha éjszaka is a padlásra, mert bizony csepegett be az esővíz, edényeket kellett tenni a lyukak alá” – emlékszik vissza Barna. Az udvarházhoz kert is tartozik, Szász Barna most is azt vallja: meg kell érnie annyit, amennyit egy udvarhelyi kétszobás tömbházlakás.
A Székelyudvarhelyen élő Imre Márton családja is az örökösök sorát gyarapítja. A férfi elmondása szerint felesége öröksége a kúria, és nincs pénzük arra, hogy egy közös romos házba befektessenek. „Mindenki sajnálja ezt az épületet, hiszen a falu turisztikai látványossága lehetett volna. Sok vevő volt, de csak aprópénzt ígértek érte. Ingyen meg nem adhattuk oda. Pályáztunk is, pontosabban a Kerekes család örököseit hatalmaztuk fel erre, de nem volt eredményes. Az összterület majdnem egy hektárnyi, ingyen nem lehet senkinek odaadni” – véli Márton.
Az idő telik, közeleg a tél, az épület pedig sürgős felújításra szorul, hiszen ha ilyen ütemben romlik, nem lehet megmenteni. Viszont az is bizonyos, hogy aki belefog a felújításba, nagy fába vágja fejszéjét.
A szomszédos homoródszentpáli Dimény-kúria nemrég készített ideiglenes tetőzete is felhámlott. Bár műemlékké nyilvánítása még folyamatban van, azért is mielőbb tenni kéne valamit. Összefogással talán meg lehetne menteni a Homoród mente e két impozáns épületét.
szóljon hozzá!