Békenagykövet kerékpározik át Székelyföldön

Érdeklődéssel vártuk városunkba érkezését kedden este, de egy-egy túra megtervezése és végrehajtása olyan akadályokba ütközik, amelyek óhatatlanul módosítanak az időzítésen, ha nem is az útirányon – tudtuk meg tőle szerdán Homoródfürőn, amikor végre leülhettünk vele egy beszélgetésre.

„A XV. Erdély–Székelyföld–Kárpátalja »Magyarság« Béketúrát kicsit szégyenkezve ugyan, de rangban a legfontosabb három túrám közé sorolnám. Azért szégyenkezem, mert ilyen későn sikerült ide eljutni. Igazán jólesne, ha az elsők közé sorolhatnám” – magyarázta a már négy kontinenst keresztül-kasul karikázó férfi. Legtöbbször lakókocsit bérel túráira, de ez a terve füstbe ment két héttel az augusztus 23-ai indulása előtt. „Ennyiért egy túrát nem mondok le. Indultam terv szerint, de rövidebb időbeni eltolódások lesznek emiatt. Természetesen ha valahova időpontra vagyok bejelentkezve, akkor ha a kutya kovászt eszik is odaérek. Szálláson útközben kell gondolkoznom. Ezen a túrán ezzel nem is volt semmi baj, mert mindenhova behívtak, megvendégeltek, s a célom érdekében sem utasítok vissza ilyen lehetőségeket a kapcsolatszerzésre. Nagyjából ezért sikerült megtartanom a menetrendet” – mesélte.

Honlapján (www.ketkereken.com) értesültünk erről a székelyföldi túrájáról, viszont az emberre lettünk kíváncsiak: hogyhogy létezik egy csodabogár, aki egy ilyen nemes cél érdekében visszautasítja a politikum és az üzlet csábítását is. Azt állította, hogy a békét és a békés megoldásokat a magyarságnak is hirdetnie kell, hogy ez a valamikor rikoltó, kontyos-harcos nép egyenértékű tagja a világ hat és fél milliárdot számláló népességének, hogy a Kalahári sivatag busmanjánál egy magyarnak sem kéne agresszívebbnek lennie, hogy a világbéke mind a hat és fél milliárd ember érdeke... Fehér trikóján egyetlen világmárka logója sem díszeleg. Sem honlapján, sem személyesen nem áll be egy politikai zászló alá. Üzenete egyszerű: béke. Arról érdeklődtünk, hogy túráinak anyagi hátterét miként teremti elő. „Magánéletemben üzleti tanácsadó vagyok, valamint van néhány saját üzleti érdekeltségem Magyarországon, de a túrák támogatását nem üzleti érdek vezérli. Üzletemberként tudom, a befektetésnek meg kell térülnie ahhoz, hogy sikeres legyen egy vállalkozás. Elmondhatom azonban, hogy most is kölcsönbringával kerekezek, amit el fognak árverezni, és amivel támogatom a Panoráma Világklubot, amely szervezet burgenlandi fiókjának elnöke vagyok. Saját magam finanszírozom, és ezt így tartom helyesnek. Nem tudok átvízibiciklizni az óceánon, kedvezményt kaptam rá, de egy repülőjegyet még nem adtak ajándékba. Támogatást elfogadok, de önzetlennek és személyesnek kell lennie, ne kelljen feltennem a trikómra senki védjegyét” – jelentette ki meggyőződéssel.

Ez a tizenötödik béketúrája. Hordoz magával egy Békekönyvet, amit a Dalai Láma is felszentelt, s London polgármesterétől a cseh parasztig több százan aláírtak. A könyvet lapozgatva Európa szinte minden nyelvén találtunk benne beírást. Elhagyta 42 ezredik kilométerét két keréken, állított békekopjafát, ültetett békefákat a New York-i terrortámadás emlékére. Szót váltott és találkozott több tízezer emberrel.

Eredményeiről szerényen úgy beszél, mintha azok mások, mindenki érdemei lennének. „Egy kicsit őrült is kell légy, hogy ilyesmit felvállalj – mondta –, de ha nem érezném, hogy igény van rá, akkor nem tenném. Ez idő alatt az a megtiszteltetés ért, hogy Európa kerékpáros békenagykövetének neveztek ki. Igen, Európa békekerékpárosa vagyok, de egyben magyar. Egyedül tekerek, de nem vagyok magányos. Kísérőm, kísérőim nélkül nem jutottam volna el eddig. Soha nem is akartam kerékpárostársat magamnak, de szerintem kimerítőbb a kísérőm számára. Próbálj meg autóval követni egy kerékpárost 120 kilométeren keresztül, s azonnal megérted. De eredmény az is, ha hatásomra tízből két ember a békés megoldást használja az agresszív helyett, vagy akár csak egyszer annyit mond, hogy bocsáss meg!”

Székelyföldről még egyszer elmondta, sajnálja, hogy nem volt itt előbb. Feltétlenül vissza fog térni. Elmesélte, felesége azzal is megbízta, hogy figyeljen nagyon, hogy tudja majd, mit mutat meg, amikor idehozza őt. Szíves kártyás vendéglátásnak vélte a miénket. Sok helyre behívták. Marosvásárhelyre érkezve már várták. „Két éjszaka szállást kaptunk kettőnk részére, háromszori bő étkezést biztosítottak naponta, még a szennyesünket is kimosták, és megvetették az ágyunkat. Csak hogy ingyen ne legyen, tíz lejt kértek ezért. A legfurcsább pedig ebben az, hogy megtudtuk, három órával érkezésünk előtt értesültek jöttünkről” – szólt közbe kísérője.

Ezen a túráján nem számított ekkora érdeklődésre, valamint arra sem, hogy üzenetét, az eszmei békét mint célt fedezik fel abban, amit tesz. Azt tartaná a legnagyobb támogatásnak, ha ezt mint elérhető célt kezelné mindenki, nem pedig úgy, mintha szépségkirálynő-választáson a versenyzők mondanák a standard szöveget.

Mégiscsak kell legyen valamilyen személyes elégtétele – makacskodtunk. „Ó, hát hogyne lenne! Elégtétel volt, hogy amikor egyik város bicikliversenyén részt vettem mint védnök, másnap minden kis srác bringát akart magának. Azt csak később tudtam meg, hogy nem feltétlenül miattam vagy a béke miatt, hanem mert a kis csajok buktak a versenyen részt vevő és tévében látott fiúcskákra. Elégtételem ugyanakkor így is volt, mert úgy érzem, mindegy, miért ugrott meg a bringavásárlás. Elégtétel volt, hogy egy másik városban közbenjárhattam, hogy az addig kitiltott kerékpárokat a városi parkba engedjék. Elégtétel volt, hogy egyik túrám során kétszáz diák szegődött mellém egy városon átkarikázni. Elégtétel volt, hogy amikor az El Camino zarándokúton Finisterében békekopjafát állítottam, a Szent Jakab-ösvényen mindenki velem akart fényképezkedni. Legutoljára pedig hatalmas elégtétel volt, amikor néhány bringás Szováta előtt elbújt az út szélén, hogy hozzám szegődhessen a szálláshelyig biciklizni. Az a meglepetés volt számomra az elégtétel.

Nyugodtan meg lehet állítani az úton, mindenkinek szívesen megáll. Ezért is érkezett később Udvarhelyre, és ezért sikeredett a reggeli homoródfürdői érkezés délutánra. Az utolsó tíz év gyakorlata könnyűvé tette számára a kerékpározást. Útközben tévéstáb kért tőle interjút. Mégis egy óra alatt kiért Udvarhelyről Homoródra a cekendi szerpentineken keresztül. Arra kért mindenkit, hogy tartsák vele a kapcsolatot: a barátság a béke legtermékenyebb közege.

Következő állomása a csíksomlyói Salvator. Menetrendje szerint szeptember 25-én ér vissza oda, ahonnan minden túrájára indul: Budapestre, a Hősök (Béke) terére.